Király József Pál és Lukács Zsuzsanna gyermekei

A hat gyermek közül a négy lány még Selmecbányán, a két fiú már Sopronban született. A legidősebb (Leontina, később Fleischhacker Józsefné, 1846 - 1918) és a legfiatalabb (Béla, 1861 - 1901) között 14 év volt a korkülönbség. A családi fénykép és az arról szóló vers 1866-ban vagy 67-ben készülhetett, amikor a két fiú érdeklődési köréről a büszke atyának még nem lehetett pontos képe, bár Ernő zenei tehetsége már ekkor megnyilvánult.

Később mindkét fiú, s a lányok közül is kettő (Berta, 1848 - 1909 és Emma, 1853 - 1922) pedagógusi pályát választott. Nagyapánkról, Ernőről itt nem írunk részletesen, hiszen őróla külön fejezet szól Berta óvónő lett Kismartonban, mégpedig az ő nevéhez fűződik az első ottani óvoda megalapítása. Ezért, valamint a Király József Pál által alapított evangélikus gyülekezetért érzett hálából Kismarton nemrégiben felállította kettejük közös síremlékét, megemlékezve a város érdekében végzett tevékenységükről.

Emma az újonnan alakult kismartoni polgári leányiskola tanárnője volt egészen 1904-ig, nyugalomba vonulásáig. Itt számos tantárgyat, többek között történelmet is oktatott. Lenky Jenő "A tanító-nevelő Király nemzetség" c. kéziratos munkájában megemlíti, hogy mind Berta, mind Emma túlságosan jó szívű volt ahhoz, hogy fegyelmet tudjon tartani, s emiatt mindketten sokat szenvedtek. Nyugalomba vonulása után Emma sokat kertészkedett, ápolta szerettei sírját, szállást biztosított a Kismartonba látogató evangélikus lelkészeknek, és szép kézimunkákat készített és ajándékozott különböző evangélikus gyülekezeteknek. 2009-ben utcát neveztek el Kismartonban Király József Pál két lányáról, Emmáról és Bertáról

Irma (1851 - 1894) Sas János devecseri lakossal kötött, három év után válással végződő házassága után fiatalon, még édesanyjuk életében halt meg.

Leontina 1872-ben ment férjhez Fleischhacker Jánoshoz. Saját gyermekük nem volt. Végrendelete tanúsága szerint egyik unokahúgát, Lukács Emmát örökbe fogadta, és ő lett később általános örököse.

Béla zenei tehetsége bátyjához hasonlóan igen korán megnyilvánult. Nagy Alpár összeállítása szerint a soproni evangélikus tanuló ifjúság 'Zenetársaságának' jegyzőkönyveiben mindketten gyakran szerepeltek. Béla már tíz éves korától kezdve meglepően nehéz zongoradarabokat játszott; gyakran bátyjával együtt adtak elő hegedű-zongora szonátákat. Később a budapesti tudományegyetemen szerzett tanári képesítést, és az 1884/85 tanévtől kezdve Sopronban a líceumban tanít latint és magyart. Zenei tárgyakat is tanított mind a líceumban, mind a teológián, majd 1887-ben a soproni Férfidalkör első karnagyává választották. 1885-ben lépett házasságra Stiny Júliával (1864 - 1919), mely alkalomra édesapjuk nyomtatásban is megjelent köszöntőt írt. Tevékenységét s korai halálának körülményeit részletesebben Lenky Jenő leírása alapján külön mutatjuk be.
Vissza Király József Pál