Elôzô rész

Nagyszüleink idejében, a századforduló táján, az átlagos életkor még 36 év volt. Egyiptomban, Kairó városában a fekete himlõ 200 ezer embert pusztít el, birodalmak dõlnek meg betegségek miatt, és ma tulajdonképpen az orvostudomány a kémiával társulva oda juttatta az emberiséget, hogy nem kell egy tüdõgyulladás miatt azonnal fiskálist hívni, hogy végrendeletet írjon. Ma már számtalan megbetegedést gyógyítani lehet, és az átlagos életkor kitolódott. Eltekintve Magyarország siralmas egészségügyi helyzetétõl, ahol az átlagos életkor 10 évvel alacsonyabb, mint a világ haladó részében, ahol az átlagéletkor 70 év fölé emelkedett. Japánban 76 év. Ez viszont azt eredményezte, hogy ma már az orvostudomány fõ problémája az életminõség kérdése. Az emberhez méltó életmód biztosítása öregkorban is új kihívást jelent az orvostudomány számára.

A szintetikus kémia létrehozza a gyógyszeripar forradalmát, létrehozza az orvostudomány hihetetlen fejlõdését, amely a társadalom teljes átalakulását eredményezi. A választópolgárok korösszetétele megváltozik, ami jelentõsen megnöveli a nyugdíjas korosztály politikai súlyát. A mezõgazdaságban használt kémiai anyagok elegendõ élelmiszer termelését biztosítják, az éhezés megszûnik a világ nagyobb részében. A különbözõ egyéb iparágakban, a közlekedéstõl kezdve a ruházkodásig, minden, ami a környezetünkben van, az a kémiai kutatások eredménye. 

A kémia ugyanúgy része az exponenciális tudományfejlõdésnek, mint ahogy a többi tudományterület. Az orvostudomány és a gyógyszeripar fejlõdése hihetetlen mértékben megnövelte a gyógyszerek fogyasztását és ez a világon mindenütt költségvetési problémát okoz. A világon ez egy 200 milliárd dolláros forgalmat lebonyolító iparág (4. táblázat) Európában 1997-ben Spanyolországban 5,6 Hollandiában 2,0, az Egyesült Államokban 61 milliárd dollárt költenek gyógyszerekre, Magyarországon 900 millió dollárt költünk gyógyszerre, ami 120 dollár/fõ évente, egy alacsony GDP mellett (5000 USD/fõ) 3%-ot, ami hihetetlenül magas. Spanyolországban, Németországban, az Egyesült Királyságban, legfeljebb a dupláját, háromszorosát költik gyógyszerre (240 USD/fõ), de a ott GDP százalék lényegesen alacsonyabb.

Egy olyan ország, mint Magyarország, amelynek a nemzeti jövedelme aránylag alacsony, az egészségügyi ellátás területén mérhetetlenül sokat kellene költeni, hogy a megfelelõ életminõséget biztosítani tudja. A kérdés most már az, hogy lehetséges-e ez, és hogy a kormányzat mit részesít elõnyben. Bizonyítványa egy kormányzatnak, hogy a tudományra, a kultúrára, az egészségügyre mennyit áldoz. Sajnos, jelen pillanatban Magyarországon nem beszélhetünk arról, hogy ezekre a területekre a kormányzat kiemelten is költene. Ez az oka a nagyon szomorú halálozási statisztikának. Nem propaganda az, hogy a magyar lakosság évente veszít lélekszámából, mint ahogy az sem, hogy a magyar lakosság egészségi állapota soha ilyen rossz nem volt. A légzõszervi megbetegedések száma rohamosan növekszik, a májrákban szenvedõk száma 15-szörösére emelkedett az elmúlt 30 évben. Ebben a helyzetben nekünk, orvosoknak és kémikusoknak az a feladatunk, hogy szelektív gyógyszereket állítsunk elõ, hogy tovább dolgozzunk együtt. A tudomány fejlõdésérõl azt szokták mondani, hogy a 19. század a mechanika százada volt, a 20. század az a fizikáé, a következõ évszázad viszont az orvosbiológia, a biotechnológia évszázada lesz. Meggyõzõdésem, hogy a tudósok, természet- és társadalomtudományok mûvelõinek összefogása és együttmûködése az, ami az emberiség számára boldogságot hozhat. Ha a természettudományok értékrendje fog érvényesülni a tízparancsolaton alapuló erkölcsiséggel együtt és rövid életünket a humanitás fogja áthatni, akkor az életminõség is jelentõsen javulni fog.

Irodalom

Csejtei István: A borbélymester hagyatéka. Csokonai Kiadóvállalat, Debrecen 1990.

Vizi E. Szilveszter:Klinikai szempontból szükséges és pénzügyi szempontból lehetséges gyógyszeres terápia Magyarországon. Mi a helyzet a költségvetéssel, a gyógyszerárakkal és a gyógyszer-regisztrálással? Kórház, III.1-2:10-15. 1996.

Vizi E. Szilveszter: Humán farmakológia: a racionális gyógyszerterápia alapjai. Medicina, 1997.

Vissza a tudományos ülés programjához