Elôzô rész

A 6. ábrán a pszichiátriai gondozók adatai alapján mutatom be néhány, depresszió illetve neurózis tárgykörébe tartozó kórkép elõfordulásának alakulását. Látható, hogy az 1980-as évhez képest 1995-re valamennyi csoportban jelentõs emelkedés figyelhetõ meg. Megjegyzendõ – bár ez más-más mértékben a többi statisztikai adatra is igaz –, hogy ezek a számok csak a "jéghegy csúcsát" jelentik, hiszen ebben a betegségkörben magas a nem diagnosztizált, nem kezelt betegek aránya is, illetve a gondozókban jellemzõen csak a súlyosabb esetek jelennek meg.

A 7. ábrán az adott évben frissen bejelentett rosszindulatú daganatos betegségek számát mutatom be. A táblázatban szereplõ adatok az új esetek, a kezelt daganatos betegek ettõl lényegesen többen vannak.

A 8. ábrán két krónikus légzõszervi betegség alakulását mutatom be. Mindkettõ kialakulásában jelentõs szerepe van környezeti, életmódbeli tényezõknek. A krónikus hörghurut miatt nyilvántartott betegek száma mérsékelten emelkedett, a frissen diagnosztizált esetek száma lényegében stagnál az utóbbi években. Az asthma bronchiale vonatkozásában igen jelentõs emelkedés figyelhetõ meg mind a nyilvántartott, mind a frissen észlelt betegeket illetõen.

Társadalmi jelentõségük, életminõségre gyakorolt hatásuk miatt a 9. ábrán látható kórképeket és kezelési lehetõségüket elemzem részletesebben.

Részben terjedelmi okok, részben érdemi gyógyszeres kezelés lehetõségének hiánya miatt nem foglalkozom a társadalmilag szintén igen jelentõs problémát jelentõ cukorbetegséggel, emésztõszervi betegségekkel, alkoholizmussal és az elhízással.

A beteg gyakorlatilag tünetmentes, sokszor szûréssel derül ki

A kezelés szükséges, de a szubjektív életminõség romolhat a diagnózis elõttihez képest:

betegségtudat
gyógyszerszedés kötöttsége
gyógyszermellékhatások

Megjelennek a szövõdmények ill. a másodlagos betegségek:

Szívelégtelenség
Érszûkület
Koszorúérbetegség
Szemészeti elváltozások
Agyi értörténések
Vesefunkciók romlása

|
|
V

A magas vérnyomás pontos elõfordulási aránya a magyar lakosságban nem ismert. Ennek oka az, hogy a betegség sokáig tünetmentes lehet, csak véletlen szûrõvizsgálaton fedezhetõ fel. Az ismertté vált esetszámok alapján 10-20 százalék közöttire tehetõ elõfordulása.

Milyen hatása van a betegségnek az életminõségre?

Mint a 10. ábrán is látható, kezdetben gyakorlatilag semmilyen. Ez a kedvezõnek látszó tény a kezelés szempontjából igen nagy problémát jelent. A véletlenül felfedezett, tünetmentes hipertóniát ugyanis szinte lehetetlen úgy kezelni, hogy a beteg szubjektív életminõsége rövid távon ne romoljon. Ez a romlás részben a betegségtudattal, részben a gyógyszer-mellékhatásokkal, részben a gyógyszerszedéssel járó bizonyos kötöttségekkel magyarázható.

Hosszabb távon a helyzet egyértelmûbb. Kezeletlen esetben évek-évtizedek alatt a betegség elõrehaladtával komoly tünetek, másodlagos betegségek jelennek meg, amelyek az életminõséget jelentõsen, sokszor irreverzibilisen rontják. Ilyenek az agyi értörténések, a koszorúérbetegség, a szívinfarktus, az érszûkület, a szívelégtelenség, a látásromlás, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Emellett természetesen a mindennapos panaszok is gyakoribbá válnak: fejfájás, szédülés, fáradékonyság jelenik meg. A megfelelõ gyógyszeres kezelés ezt a progressziót gyakorlatilag kivédi.

Mindent egybevetve, a beteg – bár rövid távon életminõsége romolhat – hosszú távon jelentõs életminõség javulást (és nem utolsó sorban hosszabb életet) nyer a jól beállított kezeléssel. A beteg együttmûködése szempontjából döntõ a kezelés tolerálhatósága. Ez alapvetõen két tényezõbõl adódik. Az egyik a gyógyszer mellékhatása, a másik a kezelési protokoll. Elmondható, hogy a korszerû antihipertenzívumok naponta egyszer, esetleg kétszer adhatók, mellékhatásaik enyhék, ritkák.

A hazánkban törzskönyvezett szerek minden tekintetben lépést tartanak a korszerû nemzetközi terápiás elvekkel. Vizsgáljuk meg a hazai gyártású szereket részletesebben!

A vérnyomás csökkentésére használatos elsõvonalbeli gyógyszercsoportok a vízhajtók, a béta-blokkolók, a kalcium-antagonisták, az ACE-gátlók.

A 11. ábra szerint vízhajtók tekintetében teljes és megfelelõ minõségû a magyar kínálat. A diuretikus kezelés és mellékhatásai (gyengeség, izomgörcsök, gyomorpanaszok a leggyakoribbak), valamint a sok esetben szükséges rendszeres laboratóriumi vizsgálat ronthatja a beteg életminõségét rövid távon, hosszú távon a kezelés a progressziót és a mortalitást azonban bizonyítottan csökkenti.

Mint az ábrán látható, béta-blokkolók is széles választékban szerepelnek a hazai gyárak kínálatában.

Elôzô rész
Következô rész
Vissza a tudományos ülés programjához