Pillanatképek a
Náray-Szabó István akadémikus születésének 100. évfordulóján
rendezett emlékülésrõl

1999. november 2.




Az egész napos megemlékezést, amelyre az Akadémia Felolvasótermében és a Budapesti Mûszaki Egyetemen került sor, Kálmán Alajos nyitotta meg.  "... Náray-Szabó igazi reneszánsz ember volt. Sokoldalú, finom ízlésû a mûvészetben, választékos az irodalomban, otthonos a történelem s a múlt titkaiban, és igazi homo ludens saját tudományában. Atyai szeretettel tudott simogatni egy szép porcelén kancsót, egy szép színû ásványdarabkát, de mennydörgô Zeuszként szinte porrá zúztak indulatos szavai mindent, ha valamit igazságtalannak, emberhez méltatlannak érzett. Legnagyobb bûnnek a hazugságot tartotta, s ha gyûlölt valamit, az ez volt. Tudósként szerény, mindenkor közvetlen, s szinte mentes volt még a kötelezô hiúságtól is. Nemcsak hazai úttörôje volt tudományának, de messze a határokon túl is elismert mûvelôje volt a röntgendiffrakciós krisztallográfiának" idézzük emlékbeszédét.

A Magyar Kémikusok Egyesületének "Náray-Szabó István tudományos díj"-át az idén Sasvári Kálmán, Náray-Szabó legközvetlenebb munkatársa kapta.

"Náray-Szabónak, minden más munkája mellett, futott ideje könyvírásra is" emlékezett Sasvári Kálmán. "Már 1940-ben Gróh Fizikai Kémia II. kötetéhez megírta a Kristályos anyagok szerkezete címû fejezetet. 1944-ben megjelent magyar nyelven Kristálykémia címû könyve, amelyhez az ábrákat én készítettem. Egy német nyelvû fordítása is elkészült, de kiadására a háború után már nem kerülhetett sor. Utána hozzákezdett a Szervetlen kémia címû könyvének írásához. Ennek elsõ kötetét a Kulcsár Andor kiadó 1947-ben megjelentette.
Az oktatást és a tudományos munkát megszakította Budapest ostroma. Eközben elpusztult a mûegyetem, teljesen kiégett a Náray család lakása, õ maga lábsérüléssel érte meg az ostrom végét. A Ferenc József hídon át kísértem õt a kórházba, ahol szerencsétlen mûtéten esett át, ami életének egyik tragikus kísérõje lett.
Amikor már lehetett, összejöttünk az ablakok nélküli, szétdúlt tanszéken. 1947 februárjában lehettünk, amikor a kisebbik labor fülkéje elõtt együtt ültünk és élveztük a kis meleget, amit a gázláng fölé elhelyezett vaslemez sugárzott. Csendben beszélgettünk. Közben váratlanul megjelent egy jól öltözött civil ember, aki udvariasan kihívta magával Náray-Szabót."

Lacza Tihamér tudományos újságíró Pozsonyból érkezett az ünnepségre. Náray-Szabó Istvánról szóló, hosszabb írása nyáron jelent meg a Természet Világában: "A hatvanas-hetvenes évek fordulóján, prágai egyetemistaként szinte naponta megfordultam a Vencel tér 'alsó' végén, a Nemzeti Múzeummal átellenben mûködött Magyar Kultúra nevû boltban, ahol szinte az összes, akkoriban Magyarországon kiadott könyv kapható volt. Nemcsak szépirodalmi és társadalomtudományi kiadványok, hanem természettudományi témájú mûvek, sõt egyetemi tankönyvek is. Az egyik alkalommal egy lila borítójú, vaskos könyvre lettem figyelmes a 'természettudományi sarokban'; a címe Kristálykémia volt, a szerzõt Náray-Szabó Istvánnak hívták. A név ismerõsen csengett, mivel háromkötetes szervetlen kémia tankönyvét korábban szerettem volna megszerezni, hogy ne csupán cseh könyvekbõl merítsem tudásomat, hanem anyanyelvemen íródott munkákra is alapozhassak. Sajnos ezt a híres tankönyvet azóta sem tudtam megvenni, de a Kristálykémiát nem hagytam ott az üzletben."

A szegedi Eötvös Kollégiumról, amelynek Náray-Szabó István igazgatója volt, az Amerikában élõ Fodor Gábor beszélt: "Abban az idõben az egyetemi szûk költségvetés arra késztette a tanszékeket, hogy lemondják az angolszász folyóiratok jó részét, így a szerves és gyógyszerészi kémián 1934-ben abbamaradt a Journal of the Chemical Society, London elõfizetése, a Journal of the American Chemical Society pedig sose járt. Az Eötvös Kollégiumban azonban mindezeket, no meg a Proceedings of the Royal Societyt megtaláltuk. Valóban fontos volt, hogy megismerjük a világ minden részének a tudományát, tehát ne csak német szemüvegen keresztül nézzük az akkor 'német tudományként' elkönyvelt kémiát."

A nap folyamán rendkívül érdekes tudományos elõadások is elhangzottak. A röntgendiffrakciós vizsgálatokkal  késõbb  szeretnénk megismertetni olvasóinkat.

Délután a Budapesti Mûszaki Egyetem Fizikai Kémiai Tanszékén Zrínyi Miklós avatta fel Náray-Szabó István emléktábláját: "... A mai Fizikai Kémiai Tanszéken már csak egy kollégánk van, aki személyesen ismerhette Ôt. A nyugdíjasan is aktív Oláh Károly, Karcsi bácsi, akinek Náray-Szabó István tanította a fizikai kémiát. Oláh Karcsi bácsi 'fizkém' jegyzete jól tükrözi a tanár nagy felkészültségét, tudományos rendszerezôképességét és szigorúságát. ...
[Náray-Szabó István] szakmai sikereinek a politika vetett véget. ... Én ezekben az idôkben még nem éltem. Sokáig nem tudhattam és úgy gondolom, hogy sok hasonló korú pályatársam sem tudhatta , hogy valójában mi történt. Még az 1971-ben kiadott BME Centenáriumi Emlékkönyv is szemérmesen azt írja, hogy 'Náray-Szabó István 1947-ban politikai okokból távozott a tanszékrôl'. Aztán azt is hallottam, hogy a nagy sikerû Fizikai kémia könyv késôbbi kiadásaiban a nevét egyszerûen elhagyták. A méltatlan és megalázó elûzetés után a Fizikai Kémia Tanszék vezetôi széke rövid ideig üresen maradt. A kollégák és az utód, Schay Géza professzor nem akarta elfoglalni Náray-Szabó István megüresedett vezetôi székét. Schay professzor végül csak úgy vállalta a fizikai kémia elôadásokat, hogy nem Náray-Szabó tanszékére, hanem egy újonnan kreált Ipari Elméleti Kémia Tanszékre nevezték ki.
A megalázó évek után Náray-Szabó István az Építéstudományi Intézetben, majd a Központi Kémiai Kutatóintézetben folytatta értékes tudományos munkásságát 1972-ben bekövetkezett haláláig. ...
Adózzunk tisztelettel Náray-Szabó István emlékének Ács József szobrászmûvész alkotásával."
 


http://www.kfki.hu/chemonet/
http://www.ch.bme.hu/chemonet/