A kanonok fegyverhordozójának meséje

Geoffrey Chaucer
(1340?–1400)

Kormos István fordítása

(Chaucer: Canterbury mesék, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1959)


A gonosz boldogan sürög-sereg,
ha bajos társa koldus vagy beteg ;
erre tanított hajdan egy diák.
De halljátok ! miféle praktikák
ûzése kell, mikor mesterkedünk,
s igazi bölcsességet mímelünk,
ejtvén tudós igéket mormogón.
Én állok, míg birom, a fujtatón.
Hát még azon dolgok adagolása,
melyek nélkül minden munkánk hiába,     
csak ezüstöt, hogy mást ne emlegessek,
öt-hat unciát kell mérlegre vessek ;
de sorolhatnék untig eleget,
égetett csontot, vas pikkelyeket,
porrá ôrlésüket, de hát mivégre?
És hogyan rakjuk mind agyagedénybe,
papírral bélelvén ; és sót bele !
míg az edény nincs porokkal tele,
s azt végül egy üveglap befedé.
Sok effélét sorolhatnék elé.
Betapasztjuk a fedô üveget,
és levegô onnét ki nem mehet;
a tûz lassú és máskor pattogó,
nagy gondba fô, ki a szabályozó,
amíg gôzzé hevülnek a szerek ;
és ha a higany alatt tüzelek,
és fôzöm izzóvá, keservesen.
De csak siker nélkül mesterkedem!
Lehet gázzá hevített higanyom,
ólomgelét, mi tört porfírlapon,
ebbôl bizonyos számu uncia,
valahol csak becsusszan egy hiba.
Ha légnemü az anyag, szállva szállhat,
s leshetjük a leüllepszô szilárdat,
ugyan hasznot egyikük sem hoza.
Minden fáradozás imé oda !
És a költség? A pokol nyeli el !
Nem fizet e mesterség semmivel.
Nos, tartozik ide még sok egyéb,
csak elsorolni nincs idô elég,
legjobb is volna, ha elhallgatok,
merthogy tanulatlan ember vagyok.
Az eszem e dolgok közt csak repes ;
mondom, de rendjük nem természetes :
örmény bolusz, borax, rézrozsda sorra,
edény, agyag s üveg, hányféle forma !
párló fiola, hugypohár nem egy,
olvasztó tégely és lábas elegy,
és tökalaku lombik hány, s hiába,
annyit sem ér, mint egy szem hagyma ára ;
s még jóformán nem is kezdtem bele :
vörösitô viz és bikaepe,
arzén, örmény só, kénkô hegyibé,
füvet is hadd soroljak itt elé :
macskagyökér, bogáncs, holdviola,
de nem jutok a végire soha.
És lámpa hány kell ! éjjel-nappal ég,
s nem koronázza munkánk semmi még.
És az izzító kemence maga,
külön vizfehérítô is vala,
oltatlan mész, kréta, tojás fehérje,
por, hamu, hugy, trágya, agyag tetézve,
salétrom és emellett vitriol,
tûz, melyet hol fa, hol meg szén csihol,
borkô, alkáli, só kéznél legyen,
égô s olvasztott szer bôségesen,
lószôr s emberi olaj, épp a kellô,
timsó, üveg, élesztô, cefre, seprô,
és vörös érc, és oldó anyagok,
s az evvel ellenkezô oldatok ;
s a mûveletek ! ezüstsárgitás,
pecsételés, erjesztés, s még mi más !


Vissza az alkímiai sorozat
tartalomjegyzékéhez
Elôzô rész Következô rész