4. A beépített kõanyagok származása

Sok esetben fontos adat, hogy egy (vagy több) adott helyen beépített kõanyag kõbányája hol fekszik. Ennek eldöntése nem mindig olyan egyszerû, mint a bíborporfír esetében, a kõzettanilag azonos jellegû kõzetek között gyakran nehéz választani.

20. fénykép. Római
kori gránitoszlop, Ják
21. fénykép. A 20. fénykép
gránitjának megfelelõ
oszlop Ciprus szigetén

Egy építkezéshez a kõanyagot csak olyan helyrõl (távolságból) szállíthattak, amely az adott kor gazdasági, politikai, tulajdoni, mûszaki viszonyai között elérhetõ volt. Ez a mértékadó földrajzi tartomány. A magyar középkor építményei márvány anyagának mértékadó földrajzi tartományába már nem illett bele a görögországi márványok területe (a kõbányák már nem mûködtek, a szállítást a török hódítás eleve lehetetlenné tette), e márványok a magyar épületekbe másodlagosan, római maradványokból kerültek, ezért a mértékadó földrajzi tartományt a római birodalom körülményei között kell keresnünk.

A birodalom területén a szállítás nagy távolságra is lehetséges volt. Például a Szombathelyrõl (Iseum) ismeretes gránitoszlopokat megtalálhatjuk másodlagosan beépítve a székesfehérvári bazilikában, újkori emlékmûként is felhasználva Jákon (20. fénykép). Hasonló gránitoszloppal a gránit nélküli Ciprus szigetén is találkozhatunk (21. fénykép). A birodalom idejének mértékadó földrajzi tartományát elemezve valószínûsíthetjük, hogy mindkét gránitot a mai észak-olaszországi Baveno környékén bányászták. A Magyarországon régebben feltételezett morvaországi kõbánya kívül esik a római limesen, ezért nem tekinthetõ valószínûnek.

Bizonyos esetekben nem nyilvánvaló azonnal a felhasználás másodlagos jellege. Példánk Nagy Károly trónusa az aacheni székesegyházban (22. fénykép). Anyaga márvány, ilyen kõanyag a távolabbi környéken sem ismeretes. Régi vita az, hogy honnan került oda a kõanyag, illetve, hogy az egész trónszéket szállították-e oda Rómából, Bizáncból vagy a Szentföldrõl, hiszen Nagy Károly a római császárok utódjának tekintette magát. Így az elsõ kérdés az, hogy a kõanyagot elsõdlegesen e célból fejtették és alakították ki, vagy pedig másodlagosan használták fel. Ennek eldöntésére egy megfigyelés segítségünkre lehet.

22. fénykép Nagy Károly
trónszéke, Aachen
23. fénykép A trónus
jobb oldallemeze
súroló fényben
24. fénykép A trónus lépcsôsora

A trón kõlapokból áll. A jobb oldali oldallemezt megfigyelve megállapítható, hogy abba egy malomjáték hálózata van belekarcolva (23. fénykép). Ez azt is jelenti, hogy az a lemez valamikor vízszintes kellett, hogy legyen, függõleges lapon a játék nem lehetséges. Ezért az a valószínû, hogy a trónt a Rajna-vidék valamely római építményének vízszintes (pl. járó-) felületébõl alakították ki. A másodlagos felhasználást alátámasztja a trónlépcsõ: a legömbölyített alak arra utal, hogy oszlopokból alakították ki (24. fénykép).

Miután egy-egy mûemlék elemzése nem világít rá az összefüggésekre, már régebben készítettek katasztereket, amelyek a kõzettani adatokat, így az esetleges származást is tartalmazták. Jelenleg folyik Horler M. kezdeményezésére az összes magyarországi kõtár ilyen feldolgozása (Lapidarium Hungaricum), a (Trianon-elõtti) Magyarország kõbányáinak áttekintését Schafarzik ismert kõbánya-kataszterében találhatjuk meg (1904). Több munka foglalkozott egy-egy kõzetanyag mûemléki felhasználásának értékelésével.

25. fénykép. A simontornyai vár
a reneszánsz loggiával

Érdekes eredményt szolgáltatott egy eleddig mûemléki felhasználásban ismeretlen kõanyag megjelenése. Elõször a simontornyai kõzettani feldolgozás során került elõ (25. fénykép), majd az ország számos területén megtalálták, de kizárólag a Jagelló-reneszánsz építményeiben a reneszánsz loggiák, korlátok anyagaként. Ez a kõanyag a budai márga és a bryozoás márga mészben dús padjaiból származik; elôfordulásának földtani lehetõsége ezen idõszak mértékadó földrajzi tartományában (a Kárpát-medence távolabbi környezetében) kizárólag a Budai-hegység.

Régóta vita volt arról, hogy a Mátyás idejében mûködô központi királyi kõfaragó mûhely a reneszánsz idõben tovább mûködött-e vagy pedig a helyi kiskirályok új mûhelyeket hoztak-e létre. Amennyiben a számos helyen (például Buda, Nyírbátor, Bács, Siklós, Sümeg, Esztergom reneszánsz épületén) meghatározható kõanyagot mind egyetlen budai kõbányában fejtették, nagyon valószínû, hogy a központi bánya anyagát egyetlen központi mûhely dolgozta fel.

Hasonlóan értékes eredményre vezetett magyarországi (pannóniai) mozaikok elemzése. A Herkules-mozaikkal kapcsolatban merült fel a kérdés, hogy helyben készítették-e Aquincumban, vagy készen hozták ide Rómából vagy Alexandriából. Ismeretes, hogy a mozaikok fehér színét mindenütt márvány adja, ahol a márvány elõfordul. E mozaikban (és más hazai mozaikokban) a fehér szín dachsteini mészkõtól származik. További elemzés azt mutatja, hogy a felhasznált kõanyagok együttese (pl. júra mészkõ, eocén mészkõ) megegyezik a dunántúli kõzetválasztékkal, így a kérdéses mozaik helyben készülhetett, esetleg rangos mûvész keze nyomán. Minden magyarországi mozaikban ez a helyzet, csak Szombathelyen jelenik meg a valódi márvány.


Elôzô rész
Következô rész
Bevezetés
http://www.kfki.hu/chemonet/
http://www.ch.bme.hu/chemonet/