E könyvnek nem lehet feladata, hogy részletes eligazítást adjon azoknak a verbális (nyelvi) és nem verbális kommunikációs technikáknak a használatáról, amelyeken nem több múlik, mint hogy mennyire tudjuk meggyôzni a partnerünket legjobb képességeinkrôl és tulajdonságainkról.

1. Tanuljunk meg hallgatni.

A legfontosabb információkat egy-egy csönd, finom kivárás után kaphatjuk. Nem kell félni a csendtôl! (Inkább egy-két másodperc szünet, mintsem túlzott ööö-zés vagy krákogás.)

2. Figyeljünk!

És figyelmünket fejezzük is ki. Utaljunk arra, amit már hallottunk – illik megjegyezni az elhangzott információkat. Testtartásunk (enyhe elôrehajlás), kéztartásunk (laza, elengedett tartás), mozdulataink (felbólintás), apró megerôsítések (pl. a jellegzetes „értem") mind kifejezni hivatott azt, hogy fontos számunkra, amit hallunk.

3. Hangosan, tisztán, érthetôen beszéljünk.

A motyogás, a túlzottan halk beszéd a bizonytalanság és önbizalomhiány nem túl elônyös képét közvetíti a hallgatónak. Beszédünk is – miként írásunk – legyen nyelvtanilag kifogástalan, stílusában pedig a helyzetnek és a beszélgetés hangulatának megfelelô. Kerüljük a szlenget és ne éljünk vissza az idegen szavak használatával sem.

4. Ne csak szájjal, testtel is beszéljünk.

Nem kell végig leszorított kezekkel, mereven ülni. Helyezkedjünk el kényelmesen, de ne tegyük fel a lábunkat az asztalra. (Ez még Amerikában sem szokás az elsô beszélgetésen.) Igyekezzünk olyan hangulatot teremteni, ahol bátran használni tudjuk megszokott gesztusainkat. Ne felejtsük el azt, hogy partnerünk egyszerre észleli azt, amit mondunk és azt is, hogy hogyan mondjuk – és bármilyen hihetetlen is, ez utóbbi a fontosabb.

5. Nézzünk a másik szemébe!

Ne kerüljük a másik tekintetét – nincs mit szégyellnünk vagy takargatnunk. Ne viseljünk sötét szemüveget (nyáron vegyük le a napszemüveget). Ha bizottsággal találkozunk (vagy több ember végzi a felvételiztetést), keressük a kapcsolatot minden résztvevôvel (ám nem baj, ha kezdetben a legrokonszenvesebb ember tekintetétôl kapjuk a biztatást).

6. Felejtsük el rossz szokásainkat!

Ha lehet. (Ne babráljuk a fülünket, ne vakargassuk a fejünket, ne rágjuk a körmünket.) Csaknem mindenkinek van egy-két gyenge pontja. Ha lehet, nézzünk abba a bizonyos képzeletbeli tükörbe titokban.

7. Minden mozdulatunkkal és szavunkkal fejezzük ki érdeklôdésünket és (ha van) lelkesedésünket.

Ha fontos számunkra a beszélgetés – és ezt sikerül is megmutatni – személyünk is fontosabbnak tûnik.

8. Szólítsuk nevén a partnerünket!

Ha nehezünkre esik a nevek felidézése, próbáljuk ki a következô módszert. Amikor majd legközelebb bemutatják valakinek, próbáljon egy gyors vizuális képet építeni az illetô arca köré, amely magában foglalja a lista valamelyik tagját. Például: Önnek bemutatják Évát, gondolja mellé a kígyót. Vagy megismeri Jánost, próbálja meg Jancsit, Juliskát és a boszorkányt odaképzelni.

A jó benyomáskeltés érdekében mindannyian szerepeket játszunk, mégsem vagyunk egyformán jó színészek. Mi tesz valakit hatásos szerepjátszóvá? Az, hogy – akárcsak egy profi színésznek – pontosan tisztában kell lenni azzal, mit vár el a másik fél, hogyan születnek az ítéletek, és azzal, hogy milyen követelményekkel számolhat az adott szituációban. A másik ember megértéséhez empátia (beleérzô-

képesség) és jól fejlett kommunikációs technikák szükségesek. Ezek fejlesztésére, csiszolására sokféle gyakorlati módszert dolgoztak ki, ezek nagy része ma már nálunk is elérhetô (kommunikációs tréningek, pszichodráma, személyes image tanfolyamok, karriertréning stb.). Ha úgy érezzük, hogy sorozatban a személyes beszélgetésen akadunk el, ne sajnáljuk a fáradságot egy olyan tanfolyamtól, ahol az emített készségeinket javíthatjuk. Megéri a befektetést…

A test ellenôrzése

Ezt a címszót röviden még tárgyaljuk a sikeres megbeszélés érdekében történô öltözködésrôl szóló részben, de ha Ön az álláskeresés frontján szüntelenül falakba ütközik, érdemes alaposabban megvizsgálni a legfontosabb pontokat. Gondoljon arra, hogy az ember személyes jóbarátai gyakran zavarba jönnek, ha ezt a témát kell felhozni; az alkalmazásról döntô emberek viszont egyszerûen a következô jelentkezôhöz fordulnak.

Ha nem tisztítja rendszeresen a fogait, kellemetlen lesz a lehelete, ami pedig nem támogatja a jelöltségét. Ha sok fûszeres ételt eszik (hagymát, fokhagymát), legyen tudatában lehelete frissen tartása fontosságának egy csípôs étkezés után; ez azonban nem az egyetlen problémája lesz. Ezek az ételek tipikusan savanyúvá teszik a verítékét és átitatják a ruháját. Változtassa meg az étrendjét és tisztíttassa ki a megbeszéléseken viselt ruháját mindig, mielôtt viseli. (De jegyezze meg, hogy a poliészter és más szintetikus anyagok közismerten megôrzik a testszagot még tisztítás után is – ez egy a sok ok közül arra, hogy ne viseljen ilyen ruhát.)

Felszedett néhány kilót, miközben munkát keresett? Sokan az evést használják a stresszre adott válaszul. Naponta egyszer kapcsolja ki a televíziót és tornázzon; kedvenc tévémûsorát a gyakorlatok után is nézheti még éppen eleget. A díványon való heverészés nem a legszerencsésebb a jelöltségi idôszakban. A rendszeres fizikai tevékenység javítja a megjelenését és a szellemi kapacitását is, így ne hagyja ki.

Ezek a javaslatok nehezen elfogadhatók lehetnek, ha régóta megalapozott minták ellen szólnak, de a folyamatos álláskeresés – ezt be kell vallania – sokkal csüggesztôbb perspektíva. Ha motivációra van szüksége, emlékezzen arra a statisztikai igazságra, hogy a túlsúlyos és rossz szagú embereket mindig utolsóként alkalmazzák vagy léptetik elô.

Ha bármely ok miatt mégsincs alkalmunk személyes tréningen részt venni, legalább az életbôl próbáljunk tanulni. Ha kezdô még az állásvadászatban, vagy nagyobb önbizalomra kell szert tennie, jó ha egy pár alkalommal tét nélküli beszélgetéseken is részt vesz, kifejezetten a gyakorlást célozva. A beszélgetések után vegye elô az e fejezetben található szempontokat és gondolja végig a helyzeteket: mit csinált rosszul, mit csinálhatott volna másképpen. Barátjával azt is megteheti, hogy eljátsszák a tipikus helyzeteket, különösen azokat, amelyeket kritikusnak, sorsdöntônek vagy egyszerûen csak kényelmetlennek élt át a beszélgetés alatt. Ne felejtse el, hogy az önbizalom nem olyan dolog, ami vagy van, vagy nincs. A jól csiszolt készségek, az alapos felkészülés, az önmegfigyelésbe és mások megfigyelésébe fektetett energia nem vész el: minél „technikásabbak" vagyunk, annál kevésbé fogunk izgulni vagy szorongani a kritikus helyzetekben.

Íme! A következôkben egy alapos kérdéstréning e fejezet végére. Egyszer ugyan adtam már néhány ötletet, hogy mit kérdezzen a felvételi beszélgetésen. Akkor, felkészüléskor azt a kérdést tettem fel: Hogyan gyôzzünk a beszélgetésen? A mellékletben összesen kilenc lehetséges kérdést fogalmaztam meg, amit Ön esetleg feltehet. Hiszen akkor csak az volt tréningünk célja, hogy áttekintést adjon a lehetséges folyamatról. Mostanra már beleástuk együtt magunkat a beszélgetés részletes menetébe. Igaz? Jöhetnek tehát részleteiben az Ön kérdései.


Vissza | Tovább

Dr. Telkes József: Karrierkönyv. Kódexpressz Kiadó, Budapest, 1994.
http://www.kfki.hu/chemonet/hun/olvaso/dtj/index.html