|
Ma
egy nagyon kompakt napot tudhatunk magunk mögött. A tegnapi zuhanyozás
és hajmosás után hosszan aludtunk, későn keltünk, reggeliztünk (én diós
izét, Aurél édes-lapos izét és lekvárt, Gergő Lonely Planetet és Footprintet)
és nekivágtunk Lhasának és környékének. Megnéztük Nechungot, ahol az állami
jós művelte jóstevékenységét, amíg Dharamsalába nem költözött, a privát
rezidenciáját, amit az általam errefelé látott legszebb kertecske vett
körül rózsákkal és nagy fákkal. Aztán újra felmásztunk Drepung gompába,
hogy megnézzük, ami kimaradt belőle. Mielőtt bementünk volna, hirtelen
előkerült egy láma egy valódi, bőr focilabdával, úgyhogy tíz perc erejéig
4000 méter környéki focit játszottunk a helyi-, és zarándok lámákkal.


Nechung, az állami jós székhelye
A kolostorból átmentünk a Tibet Múzeumba, ami egy nagyon-nagyon gazdagon
és ízlésesen berendezett múzeum, természetesen a kínaiak szája íze szerinti
történelmet bemutató magyarázó táblákkal. Mindenesetre a szöveget ismereteink
szerint értelmezve, érthető volt a képlet. Egyébként a múzeum az őskortól
napjainkig bemutatja a tibeti élet, kultúra és természet nagyon sok elemét.
Tényleg nagyon érdemes volt megnézni.

Dorje Drakden, az állami jós magánrezidenciája
A napot thukpaevéssel, csomagolással, zuhanyozással, valamint zokni és
alsógatyamosással zártam.
|