Egy nyári délután, amikor az irodámba tartottam, a verandán egy kerekarcú, zömök kis embert pillantottam meg. Akkor láttam először. A kölcsönös bemutatkozás után megtudom, hogy a kis emberke azonos azzal a Vizsnyiczai János elvtárssal, aki 1944. októberében fegyveresen vett részt a város ,,megtisztításában'' és ez idő szerint az Országos Szakszervezeti Tanács Békés megyei titkára.
- Mi járatban van Vizsnyiczai elvtárs?
- Úgy gondolom jó helyre jöttem - mondja - Önt kívánom megbízni a munkáskáderek számára rendezendő közigazgatási tanfolyam vezetésével. Az Országos Szakszervezeti Tanács javaslatával most foglalkozik a kormány, ennek célja a közszolgálatnak demokratikussá tétele és ehhez új munkáskáderekre van szükség. Ezeket - jelentkezésük esetén - egy alkalmassági elővizsgának vetjük alá, és akik azon megfelelnek, jelentkezhetnek és részt vehetnek majd a közigazgatást bevezető tanfolyamon. A tematikát is az Országos Szakszervezeti Tanács dolgozza majd ki, dehát most csak elvileg kérdezem, hogy számíthatok-e önre?
Nem óhajtok további részletekbe bocsátkozni. Az első megrendezésre került bevezető tanfolyam végén 23 hallgatónak sikerült úgy a vizsgája, hogy őket a közigazgatás körében alkalmazni lehetett mindazon állásokba, amelyekhez eddig az érettségi volt szükséges. Csak érzékeltetni kívántam, hogy mily időpontban érkezett el hozzám Vizsnyiczai elvtárs hivó szava és miért is fogadtam el oly szívesen ezt a megbízatást is.
Kerestem a munkát, a lekötöttséget, gyűlöltem a múlt rendszer még megbúvó maradványait, nem egyszer nyilvánosan is kiálltam és hallattam szavam a párt célkitűzéseinek érvényesülése érdekében.