aSajó-Bohus László, ^aGreaves Eduardo D, ^aLiendo Jacinto, ^aCastelli Cristina, ^bRozlosnik Noémi

e-mail:lsajo@fis.usb.ve

A rioi konferencia után a fejlõdõ államok olyan programokat indítottak el, amelyekben az egyes országok természetes háttérsugárzását határozták meg. Ennek kapcsán kutatócsoportunk Venezuelában is megindított egy ilyen felmérést, amelynek többek között az a célja, hogy meghatározza a radioaktivitási anomáliákat (ha vannak). A mérési eredmények alapján elkészítettük Venezuela természetes sugárzási térképét.

Tekintettel arra, hogy Venezuelának magas a kõolaj-kitermelése (2.7 millió hordó/nap) ill. a fémbányászata (pl. bauxit, vas, arany), várható hogy a természetes háttérsugárzás a talaj módosításának következtében idõben változik. Ehhez hozzájárul még az is, hogy az ipari feldolgozásnál kialakított meddõhányókban feldúsul a radioaktiv anyag (pl. a bauxit feldolgozásánál a visszamaradó anyag radioktivitása 100-szorosára nõ).

Kutatócsoportunk és sugárzásokat mért vízben, levegõben és talajban. Ezekbõl a mérésekbõl az derült ki, hogy Venezuelában kevés az olyan hely, ahol a lakásokban mért radonszint 400 Bq/m³, az átlag szint 36 Bq/m³. Ennél magasabb értékeket (4–6 kBq/m³) csak barlangokban mértünk.

Más országokban elfogadott normákat szem elõtt tartva, az általunk kapott eredmények ismeretében próbáltuk meghatározni azt a küszöbértéket ami még egészségügyi szempontból elfogadható.

Az irodalomban található és az általunk mért adatokból arra a következtetésre jutottunk, hogy nehéz megadni azt a szintet, amely az adott körülmények között nem tekinthetõ károsnak.

Az eddigi ismereteink alapján két elmélet látszik kirajzolódni:

1. "a nullahipotézis", amely szerint a legkisebb szervezetet ért dózis is rákkeltõ hatást vált ki a sejtekben.
2. a másik elmélet szerint két ellentétes hatás figyelhetõ meg, attól függõen, hogy a besugárzás mértéke mekkora volt. Az egyik, az ú.n. "biopozitív" hatás (serkentõ hatás) amely akkor figyelhetõ meg, ha a sugárzás mértéke egy jól meghatározott értéktartományon belülre esik. A másik az un. "bionegatív" hatás, mely az adott tartományon kívülre esõ sugárzási dózis estén jelentkezik.

Az ábrán látható görbe nem egy valódi görbe, hanem egy hisztogramnak a burkoló görbéje.

Méréseinkbõl illetve az irodalmi adatokból a következõket mondhatjuk a különbözõ dózisok hatásaira vonatkozólag:

1. Nem szabad lineárisan extrapolálni a magas besugárzási dózisoknál tapasztalt hatásokból a kis dózisú, a populációt folyamatosan érõ sugárzási tartományra.
2. A háttérsugárzás nem igazán tekinthetõ károsnak, hiszen az utóbbi 3 millió évben kb. százezer generációt ért radioaktív sugárzás.
3. Az egész testet ért besugárzás rákkeltõ hatására vonatkozólag egy három tartományból álló görbét szerkeszthetünk meg (lásd ábra). A vízszintes tengelyen a dózist relatív egységekben adtuk meg, elsõsorban annak szemléletében, hogy milyen a sejtekre gyakorolt rákkeltõ hatás.

A függõleges tengelynél szintén relatív értékeket használtunk, amelyben az "1" azt az értéket jellemzi, amikor a sugárzásnál sem biopozitív sem bionegatív nem lehet következtetni.

A sugárzásnak az ábrán jelölt serkentõ (biopozitív) tartománya azt jelenti, hogy ezeket a dózisoknál a sejtfolyamatok úgy alakulnak, hogy a sejtburjánzást megakadályozzak, tehát a rákképzõdés gyakoriságát csökkenti. Ezen tartományon kívüli dózisoknak szignifikáns rákkeltõ hatásuk van.

A fent vázolt eredmények alapján nemzetközileg át kellene értékelni a sugárzások hatásaira vonatkozó határértékeket.

[1] L. Sajo-Bohus, E.Tóth, G. Marx, Á. Horváth, Radiation Protection and Dosimetry (elfogadott)

[2] Á. Horváth, L. Sajo-Bohus, J. of Environmental Radioactivity (elfogadott)

[3] Sajo-Bohus László, Pálfalvi József, Fizikai szemle 1 (1995)

[4] J.Larkin, Radiation. Hormesis. CRC-Press (1993)