Berényi Dénes

Az ember a legrégibb korokban is nemcsak egyszerûen meg akart élni, hanem ezen túlmenõen is érdeklõdött a körülötte lévõ világ jelenségei iránt. Ezért az emberiség története folyamán minden kultúra igyekezett feleletet adni olyan alapvetõ kérdésekre, mint az anyag mibenléte és végsõ szerkezete, vagy a körülöttünk lévõ világ eredete és felépítése.

A modern tudomány a XVI. században egyszerû jelenségek vizsgálatával kezdõdött (a lengõ inga, a guruló golyó stb.), de ezeket nemcsak úgy általában vizsgálta, hanem pontos megfigyelésekkel kísérletekkel és mérésekkel. Minden természettudományos ismeretünk a természetrõl ez utóbbiakon alapul. A természettudomány legfontosabb jellemzõi pedig objektivitás, kritika, és nyíltság.

A jelenségeknek ez a megközelítése megmutatta a valóság mélységét és gazdagságát és a jelenségek felületétõl elvezetett bennünket a mélyebb valósághoz. Mindez jelentõs hozzájárulást ad az ember kultúrájához: az õsrobbanás, az atomi és szubatomi világ megismerése, kapcsolat a világmindenség és a szubatomi folyamatok között, a molekuláris genetika stb. az elõbbinek szerves részei.

Szem elõtt kell azonban tartanunk, hogy a tudományos módszer nem egyetlen a valóság megismerésében. A mûvészet és a vallás ettõl különbözõ utak és a tudománynak nem szabad alábecsülni ezeket. A tudomány nem bölcsek köve. Ugyanakkor a mûvészet és a tudomány bizonyos értelemben közös gyökerekkel rendelkezik: mindkettõben nagyon fontos szerepe van az intuíciónak és a fantáziának is. A tudomány nagyban hozzájárult a technika és civilizáció kifejlõdéséhez, mai életünk ez utóbbiak nélkül elképzelhetetlen és rohamos fejlõdésük a tudomány haladásán alapul. Nem kétséges azonban, hogy az emberiség és az emberi kultúra sokkal szegényebb lenne tudomány nélkül.