Túra a Lengyel-Tátrában 2006. október 28-31.

Három autóval 12-en indultunk útnak Budapestről illetve Ikladról. A legrövidebb Parassapuszta - Zólyom - Besztercebánya - Rózsahegy - Alsókubin útvonalon haladtunk. Zólyom és Besztercebánya között az autóutat a Szliácson (Sliač) keresztül a régi úton kerültük ki.

Trstená után rövid kitérőt tettünk az Árvai víztárolóhoz, melyet az Árva folyó felduzzasztásával hoztak létre az 1950-es években. Az elárasztott területen hat falut ürítettek ki. Egyikük temloma kis szigeten ma is kiemelkedik a vízből.

A határt Suchá Hora falu kis határállomásán léptük át. A határ utáni pénzváltónál akartunk Złoty-t váltani. Meglepetésünkre az Eurót Złoty-ra szlovák koronán keresztül váltották. Kérdésünkre, hogy melyik országban vagyunk most, kiderült: Szlovákiában! Mert a határt ugyan már átléptük, de a pénzváltó még Szlovákiához tartozik. Inkább kerestünk egy másikat, ahol kedvezőbb árfolyamon váltanak.

A kora délutáni órákban érkeztünk meg Zakopane-ba. Itt parkolóhelyet kerestünk autóinknak, majd elindultunk Kuźnice felé. Innen a Gąsienica-gyephavas két útvonalon érhető el. Mivel látható volt, hogy a házba már épp sötétedésre fogunk megérkezni, a szebb kilátást biztosító utat a visszajövetelre tartottuk meg. Felfelé a Javorzynka völgyön át vezető sárga jelzésen haladtunk indultunk el szállásunk, a Murowaniec-turistaház felé.

Szállásunk – egy 6 és egy 8 ágyas szoba – előre le volt foglalva. Míg a végső létszám kialakult, többször módosítottuk a lefoglalt szobákat, és ebben a ház recepciósai mindig nagyon készségesek voltak. A házban szombat estére minden hely megtelt, így az egyik szobában mi is kaptunk két lengyel szobatársat.

A házat alaposan fűtötték, mind a szobák, mind a mellékhelységek rendezettek, tiszták. Az étterem tágas, telt ház idején is lehet helyet találni. Az árak kedvezőek, 15 Zł-ból bőségesen meg lehet vacsorázni.

Másnap szemerkélő esőre ébredtünk. Nem látszott, hogy az eső hamarosan alább akarna hagyni, így fél nyolc körül elindultunk a kék jelzésen a Zawrat-hágó felé. Csendes esőben, de tiszta időben haladtunk. Hamar elértük a Gąsienica-i Fekete-tavat. Innen kezd az út erősebben emelkedni. Hamarosan a Fagyott-tóhoz érkeztünk. A hágó előtti láncoknál már beleértünk a felhőbe. A nedves köveken óvatosságra volt szükség, de az út biztonságosan járható volt. Innen a csoport egy része, akik nagyon eláztak, visszafordult. A többikekkel hamarosan elértük a hágót. A túloldalon lejjebb ereszkedve, hamarosan kijutottunk a felhőből, és kibontakozott az Öt-tó katlana. Továbbra is hol szemerkélő esőben, hol feltámadó szélben ereszkedtünk le előbb a Nagy-tó, majd az Elülső-tó partjára.

A felerősödő szélben jó volt behúzódni a Lengyel-Öt-tavi házba. Elemózsiánk elfogyasztása után nem sokat időztünk, mert itt túlságosan nem fűtöttek.

A sárga jelzésen indultunk a Kereszt-nyereg felé. Ahogy az út egyre feljebb kúszik a Buczynowa-völgy oldalában, az Elülső- és a Nagy-tó valamint a tavak lefolyását biztosító Roztoka-patak és a Siklawa-vízesés mindig változó látványa tárul elénk. Közben eső, hódara, jégverés váltotta egymást rövid szünetekkel. A Kereszt-hágóhoz közeledve szembe jövő lengyel turisták már előre jelezték, hogy a hágó túloldalán igen erős a szél. Ezt hamarosan mi is tapasztaltuk. Innen a Pańszczyca-völgybe ereszkedtünk le, majd az út a Vörös-tavacskák (Czerwony Staw) mellett elhaladva vezet a Gąsienica-gyephavasra.

Sötétedésre érkeztünk meg a turistaházhoz. Ott cseppet sem meglepve hallottuk, hogy a Zawrat-hágó előtt visszafordult társaink közben tokostul kidobták a ház egyik ablakát. Az addig változó csapadék hamarosan havazásra váltott át, és estére összefüggő hótakaró borított mindent.

Éjszaka is folytatódott a havazás, így másnap reggelre 20 cm hó fogadott bennünket. A turistaház gondnokával konzultálva arra jutottunk, hogy a Gáspár-csúcsra vezető út nem meredek, hóban is jól járható. Reggelre a havazás abbamaradt, szikrázó napsütésben indultunk útnak. Egy lengyel csoporttal egyidőben indultunk a csúcs felé. Hol mi, hol ők haladtak elöl, így váltva tapostuk a havat. A Sucha-hágóhoz közeledve a szél egyre erősödött, majd a gerincen már kimondottan viharos volt. A csúcson az étterem zárva volt, mivel a felvonó nem üzemelt ezidőtájt. Így csak a drótkötélpálya végállomásának oldalához tudtunk húzódni. Itt rövid pihenés után felmentünk a meteorológiai állomás épületéhez, majd a Beszkid irányába indultunk a főgerincen. Innen Liliom-hágón át a Szélső-torony (Skrajna Turnia) oldalában haladtunk el és a Swinica-hágóig mentünk. A hóval borított hegyoldalban a lefelé vezető út követése bizonytalan volt, így inkább visszamentünk a Liliom-hágóig és onnan a zöld jelzésen tértünk vissza.

Az utolsó napra reggelén a kék jelzésen indultunk Krolowa-hágón át Kuźnice felé. A Boczań-ról a Giewontra nyílik gyönyörű kilátás de jól látható a Gáspár-csúcs is. Zakopane-be visszaérkezve hátizsákjainkat az autókba pakoltuk, majd sétáltunk a város főutcáján, a Krupówki-n. A helyi specialitásokat, füstölt sajtokat nem hagytuk ki. A kora délutáni órákban indultunk vissza Magyarországra.