Damasa-szakadék

A Bükk hegységben, a Lázbérci Tájvédelmi Körzetben, Bánhorváti közelében található egy különleges hangulatú, lejtőcsuszamlás hatására kialakult természeti képződmény, a fokozottan védett Damasa-szakadék. A szakadék 170 m körüli mélységében, a tömbök között, a szűk, sötét hasadékokban nyáron is 0°C körül van a hőmérséklet, és néha havat is lehet látni.

Az Upponyi-szoros hazánk egyik legnagyobb méretű szurdoka. Magassága a mélyén folyó Csernely-pataktól a fölötte magasodó Eszkála (vízköz) tetőig a 170 m-t is eléri. Bal oldalán a sziklák tetején lévő kereszt a reformáció terjedésének határát jelképezi. A szoros, enyhén karsztosodott mészkövében számos kisebb barlangot tartanak nyilván. Az upponyi I. számú kőfülkéből őskori állatok (denevérek, rágcsálók) csontjai kerültek elő. A szoros növényvilága különleges. A virágok között megtalálhatók a leánykökörcsin, a tavaszi hérics, az apró nőszirom. Érdekesség, hogy a szoros napsütötte oldalain szárazság és forróságtűrő mediterrán fajok is élnek, míg a szemközti hűvös oldalon hideg, hegyvidékekre jellemző növényzet él.

A Lázbérci-víztároló mesterségesen kialakított tó, amelyet a Bán-patak völgyének elzárásával 1967 és 1970 között azzal a céllal hozták létre, hogy ivóvízzel lássák el a Sajó-völgy településeit. A területét magában foglaló Lázbérci Tájvédelmi Körzetet 1975-ben nyilvánították védetté, s ez Észak-Magyarország első ilyen védettségű tájegysége. A víztároló Uppony felőli részén meredek sziklafalak, kőfülkék, törmeléklejtők, jellegzetes "kőgomba"-képződmények láthatóak. Az erdők állományait zömmel a csertölgy és kocsánytalan tölgy, a bükk alkotják, de gyakori a galagonya, a mezei juhar és ostorménfa is.