A növényminõség és az agrotechnika összefüggései

 Dr. Gyõri Zoltán
 az MTA doktora

---

 A növényi termékek minõségét számos tényezõ befolyásolhatja. Ezek három fõ csoportba sorolhatók, nevezetesen a genetikai tulajdonságok, az agroökológiai tényezõk és a termesztéstechnológia. Egy-egy fajta/hibrid termésmennyiségének és minõségének kialakulását adott termõhelyen az agrotechnika jelentõs mértékben módosíthatja.

 A termés minõsége sok tényezõ komplex hatásaként alakul ki, ahol a termesztéstechnológiai hiba azonnal és felnagyítva jelentkezik. Ugyanakkor a minõségjavítás elsõdleges korlátja a biológiai (genetikai) tényezõ.

 A termesztéstechnológia és a minõség kapcsolatának helyes megítélését ezeken túlmenõen az is bonyolítja, hogy a minõség nem abszolút fogalom. Az egyes termékek minõség szerinti megítélését a feldolgozás, felhasználás módja határozza meg. Ugyanakkor alapvetõ igény a termékminõsítés során az objektív módszereken alapuló megfelelõség elbírálása.

 A növénytermesztési technológiák hatásának megítélésekor számos tényezõ hatását kell és lehet figyelembe venni (így például elõvetemény, talajmûvelés, mûtrágyázás, öntözés, növényvédelem, betakarítás) Ezek a tényezõk azonban eltérõ hatást fejthetnek ki a táplálkozási/takarmányozási minõségre és az élelmiszerbiztonság szempontjából is.

 Az elmúlt 3-4 évtizedben jelentõsen megemelkedett a növénytermesztés során felhasznált kémiai anyagok mennyisége. Ez így van még akkor is, ha a mûtrágyák alkalmazása jelentõsen lecsökkent. Ezzel egyidejûleg azonban a fogyasztói elvárások szigorodtak, ami a klasszikus mutatókon kívül a mikro- és szubmikroelemek, a mikotoxinok, aminosavak, rostkomponensek is fontos szerepet kaptak.

 Az egyik legfontosabb hatás az N-mûtrágya és a növényminõség kapcsolata. Ez közvetlenül a nitráttartalom (pl. korai zöldségek) növekedésében nyilvánulhat meg. Ugyanakkor, pl. a búzaliszt esetében úgy is hat a sikértartalomra, hogy a jelentõs növelés mellett nem változik a reológiai, technológiai minõség. Ebben az esetben különösen a B2-es és C1-es lisztek esetén, kenyérkészítéskor drámaian megnõ az adalékanyag felhasználás. Másik fontos trágyázási és elsõsorban foszfortrágyázási hatás lehet a P-Zn kölcsönhatás, bár a csökkenõ a Zn-tartalom nem befolyásolta a triptofántartalmat. Napjaink egyik a élelmiszerbiztonság szempontjából fontos mutatója a potenciálisan vagy ténylegesen toxikus nehézfémek mennyisége a növényi termékekben.

A tartamhatások (talajtulajdonságok változása, Cd-tartalmú nyersfoszfátok felhasználása) eredményeként emelkedést mértünk a búzaliszt és a korpa Cd-tartalmában.

 Ennek oka az, hogy megváltoztak a szekvens (egymásutáni) talajextrakcióval kivonható Cd-mennyiségek is.