A magyar vegyipar és kémiatudomány

HÍREK, ADATOK, INFORMÁCIÓK

Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium Gazdasági Stratégiai Fôosztálya még 1997-ben dolgozott ki tanulmányt "A feldolgozóipar versenyképessége nemzetközi összehasonlításban". (A tanulmány szerzôje: Csernenszky László.)

A tanulmány elöljáróban összehasonlítja az ipar versenyképességét jelentôs mértékben meghatározó makrogazdasági keretfeltételek (infláció, költségvetési deficit, állami adósság) szintjét és alakulását, egyrészt a célállapotnak kitûzhetô Maastricht-i kritériumokkal, másrészt a közép-európai legközvetlenebb versenytársak (Cseh Köztársaság, Lengyelország) teljesítményével. Ezt követôen a tanulmány a feldolgozóipar 90-es évek közepére kialakult szerkezetét veti össze egyes EU és OECD országokéval, az egyes ipari tevékenységek technológiai színvonala, bérigényessége, a foglalkoztatott munkaerô képzettsége, a termelési tevékenység alapjellemzôi (nyersanyag-igényesség, munkaigényesség, a sorozatnagyság fontossága, a termékek differenciáltsága, fejlesztési igényesség), illetve a domináns nemzetközi piaci és munkamegosztási struktúrák szerinti megoszlások alapján. Ezt követôen a szerzô a feldolgozóipari szakágazatok exportorientáltságát és termékeik fôbb piaci részesedéseit elemzi, majd a magyar feldolgozóipar költség versenyképességét és hatékonyságát tárgyalja nemzetközi összehasonlításban. Befejezésül a tanulmány megkísérli a kínálati oldal fejlôdése egyes fontos tényezôinek bemutatását, amelynek keretében a K+F ráfordítások intézményi és ágazati szervezetét veti össze más országokéval, továbbá a magyar munkaerô iskolázottságában mutatkozó elônyöket és hátrányokat értékeli.

Az érdekes és magas színvonalú tanulmány elemzéseit, összehasonlításait nemzetgazdasági és feldolgozóipari szinten végzi és csak nagyon kevés szakágazati adatot tartalmaz. A továbbiakban ezeket ismertetjük vegyipari vonatkozásban.

A tanulmány egyik legérdekesebb része a magyar feldolgozóipar szerkezetének elemzése nemzetközi összehasonlításban. Az elemzés -- meglehetôsen vitatható módon -- az egyes szakágazatokat 3 csoportba sorolja azok technológia-igényességi szintje szerint (jó lenne tudni, hogy ez pontosan mit jelent). A magyar feldolgozóiparra vonatkozó 1995. évi adatokat az 1. táblázatban közöljük.

¹Gyógyszergyártás; iroda- és számítógépek gyártása; villamosipari gépek gyártása; híradástechnikai gépek gyártása; valamint mûszergyártás
²Vegyi alapanyagok és termékek (a gyógyszerek kivételével); gumi- és mûanyagtermékek gyártása; könnyû- és színesfémkohászat; gépi berendezések gyártása; vasúti jármûvek, kerékpárok, motorkerékpárok, egyéb jármûvek gyártása; közúti jármûgyártás; egyéb feldolgozóipari termékek gyártása.

Kár, hogy a tanulmány nem tartalmaz erre az adatra vonatkozó nemzetközi összehasonlításokat, mint ahogy azt a foglalkoztatási részarányok szerint teszi, ahol arra a meglepô eredményre jut, hogy a high-tech ágazatokban foglalkoztatottak részaránya Magyarországon magas érték, amit csak az USA, Japán, Nagy-Britannia, Németország és Hollandia elôz meg.

Érdekes adatokat tartalmaz a vegyiparra vonatkozóan a komparatív elônyök, illetve hátrányok megállapításánál. Ez a vizsgálat arra a kérdésre kíván választ adni, hogy mely ágazatok esetében mérhetô a feldolgozóipari átlagos hatékonysági különbségeknél kisebb, illetve nagyobb elmaradás. Az ágazati és feldolgozóipari ráták hányadosai a vegyipar egyes gyártási ágazatait 3 vizsgált ország vonatkozásában az 2. táblázat szerinti képet mutatják.

³Egynél kisebb az ágazati és a feldolgozóipari hatékonysági ráták hányadosa
⁴Egynél nagyobb az ágazati és a feldolgozóipari hatékonysági ráták hányadosa

Ezek szerint a magyar vegyipar komparatív elônyökkel rendelkezik Németország vegyiparával szemben vegyi alapanyaggyártásban, gumi- és mûanyagtermékek gyártásában, míg az osztrák vegyiparhoz viszonyítva mindhárom gyártási ágban; a spanyol vegyiparhoz viszonyítva azonban csak a gumi- és mûanyaggyártásban jelentkezik elôny a javunkra.

A tanulmány idézi azt a besorolást, amit az OECD végzett a magyar feldolgozóipar egyes ágazatai technológiai szintjének, a fizetett bérek magasságára, a munkaerô szakképzettségére, a termelést alapvetôen meghatározó jellemzô tényezôire vonatkozóan. A vegyipari gyártmányokra vonatkozó adatokat a 3. táblázat tartalmazza.

H = magas; M = közepes; L = alacsony; S = képzett; U = képzetlen; R = erôforrásigényes; L = munkaerôigényes; SP = specializált szállító (differenciált termékek); SC = nagyságrend; SCI = tudomány-igényesség
Forrás: Technology and Industrial Performance. OECD, 1996. Annex 7.

Végül érdekes adatot tartalmaz a tanulmány K+F költségekre vonatkozó elemzése a vegyiparra. Külföldi forrásokra hivatkozva Magyarországon az összes K+F költség 63%-át a vegyiparban költik el, amíg ez az adat a nyugat-európai országok többségében csak 15--20% közötti. Érdemes elgondolkodni, hogy jó-e ez nekünk?

A tanulmány következtetéseket is tartalmaz az iparunk számára. Ezek közül az a legfontosabb, hogy a feldolgozóipar hazai mûködési keretfeltételeinek alakulásával a nyersanyag-igényességen alapuló tevékenységekhez képest hosszabb távra növelhetô a termékek differenciáltsága és kutatási igényessége alapján versenyelônyökre szert tevô ipari tevékenység aránya.

A tanulmány nagy elônye vegyipari szempontból, hogy bemutatja a magyar vegyipar kedvezô pozícióját versenyképessége szempontjából és közvetlenül vagy közvetve igazolja, hogy az még mindig olyan gyártási ág, amelynek néhány szakágazata az elsô között található a gyártási ágak versenyképességének sorrendjében.

Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium hírszolgálatának közleménye szerint 1998 januárjától várhatóan 800 MFt áll rendelkezésre korszerû technológiákhoz kapcsolódó, döntôen piacközeli kutatási-fejlesztési tevékenységet szolgáló új beruházások megvalósításának támogatására. A támogatást azok a belföldi székhelyû gazdasági társaságok pályázhatják meg, akik legalább 500 MFt-os beruházási költséggel és legalább 30 fô hazai kutató foglalkoztatását biztosító kutatási-fejlesztési célú beruházást valósítanak meg.

A beruházást a támogatás elnyerésétôl számított két éven belül be kell fejezni, és minimum 10 évre mûködtetési kötelezettséget kell vállalni. A pályázónak azt is igazolnia kell, hogy a megvalósításra kerülô beruházás elôsegíti az ipar kapcsolódását a legkorszerûbb technológiákhoz.

Az említett kondíciókkal meghirdetendô pályázat kiírásában és a szükséges források biztosításában állapodott meg több tárca -- az IKIM, KTM, MüM, PM -- és az OMFB. A Megállapodás és az együttes/közös pályázati rendszer tervezeteirôl tájékoztatták a Kormányt az 1997. december 4-i ülésén.

Hazánkban az elmúlt évek során számos termelô tevékenységet és szolgáltatást végzô nagyvállalat jött létre, amelyeknél korszerû technikát hordozó termék-elôállítás, korszerû munkaszervezés, jelentôs foglalkoztatás és exporttermelés folyik. E vállalatok tervei között szerepel, hogy kutató-fejlesztô részlegeket hozzanak létre. Ily módon lehetôség nyílna az igen magas színvonalú kutató munkát végzô szakemberek tudásanyagának nagyobb mértékû hasznosítására.

Több -- Magyarországon letelepedett -- neves cég vállalkozott már arra, hogy a magasan kvalifikált kutatói kapacitásra építve csúcstechnológiákhoz kapcsolódó kutatásokat folytasson Magyarországon kiépített kutatóhelyeken. (GE-TUNGSRAM, ELEKTROLUX, Sanofi-Chinoin, KNORR-Bremse, NOKIA, ERICSSON). Elsôsorban a jármûipar és a számítástechnika területérôl érkeztek jelzések a kormányzati szervek felé újabb K+F bázisok, K+F részlegek létrehozásáról, amelyek megvalósítása esetén közel 800--1000 új kutató foglalkoztatására nyílik majd lehetôség.

Az új pályázati lehetôség biztosítani kívánja azokat a rendezô kritériumokat, amelyekkel a kormányzati szervek transzparens módon, célirányosan támogathatják új hazai kutató-fejlesztô bázisok létrejöttét.

A Megállapodás aláírását követôen az IKIM e célra Gazdaságfejlesztési Célelôirányzatból 100 MFt-ot, a KTM Központi Környezetvédelmi Alapból és a Területfejlesztési Célerôirányzatból összesen 200 MFt-ot, a MüM a Munkaerôpiaci Alapból 200 MFt-ot, valamint az OMFB a Mûszaki Fejlesztési Célelôirányzatból 300 MFt-ot különítenek el az 1998. év forrásaikból.

A pályázati rendszer úgynevezett "egyablakos" rendszer, ami azt jelenti, hogy a pályázónak csak egy helyre kell beadnia pályázatát és az elnyert támogatás esetén csak egy szerzôdést kell kötnie. A szerzôdô kormányzati "partner" a tárcák közös megállapodása alapján az OMFB lesz.

Vissza