A magyar vegyipar és kémiatudomány

Kiemelkedô személyiségét vesztette el az egész vegyésztársadalom, a szakma nagy tekintélyétôl búcsúzik a gyógyszeripar. 1996. december 30-án, születésnapján megdöbbentô hirtelenséggel elhúnyt Horváth Gyula, aranydiplomás vegyészmérnök.

Horváth Gyula 1946. decemberében kapta meg vegyészmérnöki oklevelét. Mûködését a debreceni Rex Gyógyszergyárban kezdte és tehetsége révén gyorsan haladt elôre a ranglétrán, egészen az igazgatóságig. 1952-ben lett a debreceni penicillingyár (az akkori Hajdúsági Gyógyszergyár) igazgatója, ahol a súlyos indítási nehézségeket leküzdve sikerült a termelést rövid idôn belül beindítani. 1953-tól a Vegyipari Minisztériumban, majd átszervezés nyomán a Nehézipari Minisztériumban töltött be felelôs vezetôi pozíciókat. 1957 elején saját kérésére a Gyógyszerkutató Intézet igazgatóhelyettesévé nevezték ki. 1963-ban a NIM az újonnan alakult Magyar Gyógyszeripari Tröszt vezérigazgató-helyettesévé nevezte ki. Itt dolgozott 19 éven át. 1982-ben ment nyugdíjba, az akkor már Magyar Gyógyszeripari Egyesülésnek nevezett szervezet helyettes vezetôjeként.

Pályafutása során Horváth Gyula mint szervezô és vezetô elévülhetetlen érdemeket szerzett a gyógyszeripari kutatás-fejlesztés koordinálása, a távlati tervek kidolgozása, a nemzetközi együttmûködések kialakítása, iparági szintû korszerû kutatási dokumentációs és információs rendszer létrehozása, a magyar gyógyszeripar fejlesztési stratégiájának kidolgozása és az iparjogvédelem terén. Szakmai kitüntetések egész sorát kapta (1970: MTESZ Díj I. fokozat, 1979: MKE Than Károly emlékérem, 1976: MIE Iparjogvédelmi emlékérem, 1976: Eötvös Loránd díj, 1976: TIT Aranykoszorús jelvény). Amit örökül hagyott ránk, nagy segítségére volt az ágazatnak a válságos évek túlélésében, versenyképessége kialakításában és fenntartásában. Horváth Gyula kivette a részét a társadalmi munkából is. Hosszú ideig elnöke volt a Magyar Iparjogvédelmi Egyesületnek, tagja a Magyar Kémikusok Egyesülete vezetô testületeinek és a Magyar Kémikusok Lapja Szerkesztô Bizottságának.

Horváth Gyula jól ismerte az embereket, szerette a csapatmunkát. Munkatársai szerették. Mosolygós arca, humorral fûszerezett tárgyalásai, kiváló diplomáciai érzéke, nyelvtudása, sokoldalú mûveltsége -- ezeket a meghatározó vonásait szoktuk emlegetni róla beszélgetve. Eredményeinek alapja kiváló szakmai felkészültsége volt, melynek kibôvítésén egész életében fáradozott. Szakmai tudásához jó áttekintô képesség párosult. Kereste és gyorsan felismerte az egészen belül a részterületek összefüggéseit.

Vigasztaljon bennünket, hogy mindazt a sok szép feladatot, értelmes, eredményes munkát, melyet Horváth Gyula elvégzett, sok szálon tovább folytatják kollégái és az újabb generációk. Az a szakmai tudás, az analizáló és szintetizáló képesség együttes megléte, a minden új iránti fogékonyság, a nyelvtudás megszerzése és fejlesztése, mely jellemezte ôt, örök példa a fiatalabb kollégák elôtt.

Horváth Gyula, aki hosszú évtizedeken keresztül kivívta munkatársai elismerését és szeretetét, örökre megmarad emlékezetünkben.

1997. január 29-én elhunyt Dr. Matolcsy Kálmán, a Szerves Vegyipari Kutatóintézet nyugalmazott igazgatóhelyettese, címzetes egyetemi tanár, a hazai vegyipar háború utáni történetének egyik meghatározó személyisége. Hatása azon is mérhetô, hogy mi, volt munkatársai, nap mint nap idézzük gondolatait és -- néha nem is tudatosan -- úgy dolgozunk, ahogy Ô tanította. Életének mottója megegyezik lényegében egyetlen munkahelyének a Szerves Vegyipari Kutató Intézetnek a küldetésével: kémiai eljárások fejlesztésével, méretnövelésével foglalkozott azért, hogy azok a megbízóknál megvalósuljanak. Tôle tanultuk meg, hogy a kutatás egyetlen értelme és vezérlô elve a realizálhatóság. Kapcsolatban állt a magyar vegyipar szinte minden cégével. Nem volt a kémiának, fizikai kémiának, a vegyipari mûveleteknek, számítástechnikának olyan területe, melyet ne alkalmazott volna a napi fejlesztô munkában és -- mindig a gyakorlatra összpontosítva -- ne oktatott volna a hazai egyetemeken. Címzetes egyetemi tanársága már csak igazoló papír volt életének e fontos tevékenységi területén, az oktatásban. Mindig oktatott, sohase kioktatott, inkább hagyta, hogy rájöjjünk a megoldásra. Nagyon alaposan készült az óráira, vagy a SZEVIKI-ben tartott elôadásaira. Ezek mindig olyan területrôl szóltak, melyek valahogy hiányoztak a könyvekbôl, de sok vegyipari cég napi gyakorlatából is. Csak néhány példa: jó-e az, ha ekvimolárisan adagoljuk a reagáló komponenseket, hogyan lehet és kell egy cián-ecetsav-észter gázkromatogramjából következtetni a technológiai problémákra, hogyan kell egy exoterm szakaszos reakció hûtését optimálisan vezetni stb.?

Ennek megfelelôen szervezte az "Eljárások üzemesítése'' címû továbbképzô szemináriumsorozatot. Ezen a legjobb hazai üzemesítôk számoltak be eredményeikrôl és -- nem kendôzve, hiszen legjobban ezekbôl lehet tanulni -- kudarcaikról.

Emberi vonásait nagyon nehéz leírni. Talán Gerecs Árpád professzorhoz hasonlítható: távolságtartó, de emellett a másikat, a más véleményét mindig becsülô, meghallgató és tiszteletben tartó embert ismertem meg benne. Vallásos meggyôzôdése volt az a biztos alap, melyre döntéseiben mindig támaszkodni tudott. Az 50-es években azon kevés vezetôk közé tartozott, akit párttagság nélkül is elismertek. A frizsider-szocializmus korszakában egy egész céget, a SZEVIKI-t tudott megtartani az abszolút tisztesség útján. Mindnyájan tudjuk, hogy a mai korrupt világot a 60-as években a kis elônyökért elfogadott kis becstelenségek alapozták meg. Ebben nem volt partner Matolcsy dr. Ahogy -- legnagyobb sajnálatunkra -- semmilyen rábeszélésre sem vállalt munkát nyugdíjba vonulása után, de mindig jött, ha segíteni hívtuk. Soha jobban nem lehet értékelni ezt a tiszta emberi örökséget, mint napjainkban.

Dr. Matolcsy Kálmánt a SZEVIKI Rt. saját halottjának tekinti.

HÍREK, ADATOK, INFORMÁCIÓK

Megjegyzés:

* A közölt adatok 10 fô feletti létszámot foglalkoztató adatszolgáltatói körre vonatkoznak.

** Volumen index: összehasonlító áron számolva, elôzô év azonos idôszaka = 100.