1100 éve vagyunk itt a Kárpátok koszorújában. Szép teljesítmény, hiszen a Római Birodalom kb. ennyi ideig létezett egyáltalán. A mai európai országok között is csak néhány van, amelyik nálunk korábbi, s azok se sokkal. Kezdetben portyázgattunk, rabolgattunk a tágabb környéken, túl az Enns folyón, Ober der Enns, ahol volt mit. Mesevilágunk emlékeztet erre, túl az Óperencián, Ober der Enns, ott szép a világ, így kezdõdik máig számos mesénk. Nem is mindig saját szándékunkból mentünk, gyakran hívtak, egyik a másik ellen segítségül a németek urai közül. Hívásra mentünk 955-ben is, amikor a Lech mezei csatában olyan katasztrofálisan megvertek. Be kellett látnunk, hogy így nem megy tovább, csatlakoznunk kell, be kell illeszkednünk a nyugati fejlõdésbe, s némi erõszakkal, a lakosság jó részének nem túl nagy lelkesedése, helyenként és idõnként kirobbanó lázadása mellett hitet s társadalmi rendet változtatunk. Ezer éve megszületett a magyar királyság, a magyar állam!

Különös nemzet vagyunk! Nagy vereségeink köré csoportosítjuk történelmünket. Düsseldorfban volt módom egy Magyarországot sokoldalúan bemutató hivatalos kiállításunkon egy történelmi tablónkat látrii, ahol kiemelt dátummal szerepelt az augsburgi, a mohi, a mohácsi csata, Világos, a két világháború és ezzel szemben állt, hogy Mátyás elfoglalta Bécset és visszavívtuk a töröktõl Budát. Nálunk van mohácsi és mohi pusztai emlékpark! Meg Szolimán szobor Szigetvárott! De nem Párizsban, hanem Londonban van a Waterloo pályaudvar, Párizsban viszont Austerlitz pályaudvar van, s nem Bécsben vagy Szentpétervárott.

Ám jöjjenek most a magyarországi tudományok! Jócskán bõvebb e mondanivalóm, mint lenne, ha a római Birodalomról kellene beszélnem. Ott bizony ezer év alatt e téren, már mint a természettudományok-technika terén nem sok történt. Az írás, a háztartás, a háború és a közlekedés eszközei szinte alig változtak. A természettudás annál maradt, amit a görög filozófusok alkottak. Mindig érthetetlen volt számomra az a felvilágosodás korában született és máig élõ nézet, amelyik a középkort az ókorhoz képest visszafejlõdésnek, "sötét"-nek deklarálta, jóllehet a tudományos-technikai fejlõdés ahhoz képest igen nagy haladást mutatott. A tudományos-technikai forradalom bizony már a középkorban kezdõdött és azóta megszakítás nélkül egyre csak tart és gyorsul, napjainkban már kissé ijesztõen, már egy emberi életben is alig követhetõen.

Magyarországon a természettudományok terén a kémia jelent meg legkorábban. A kémia elnevezést legelõször egy Nagy Konstantin császár idejében élt Julius Maternus Firmicus nevû szicíliai asztrológus könyvében találtam, melyben a Szaturnusz évében születetteknek többek között a kémikusi pályát ajánlotta. Ez alatt õ az Egyiptomban született alkémiát értette. A név is onnan származik. A fáraók nyelvén ugyanis Keminek hívták ezt az országot. Az al névelõt az arabok tették hozzá. Nálunk azonban nem alkémia, hanem próbázás néven, vagyis analitikai kémiaként jelentkezett a nemesfém bányászat keretében. Magyarország a középkorban Európa legjelentõsebb aranytermelõje volt.

Károly Róbert király 1342-ben részletesen szabályozta az arany-ezüst termelés dolgát. Rendeletében olvashatjuk:

"Határozzuk továbbá, hogy a városokban legyen egy királyi ház, ahova az aranyat és ezüstöt eladás, beolvasztás és beváltás céljából mindenkinek be kell adni. Meghagyjuk azt is, hogy másutt mint a királyi-kamarában senki se merje megvizsgáltatni, hogy hány karátos az õ aranya, hanem a királyi próbázónak kell a királyi házban ezt a vizsgálatot megejtenie és az aranyra a karátokat és királyi jegyünket rányomni. . ."

Itt kétségtelenül analitikai vizsgálatról volt szó, tûzpróbáról, azaz kupellációról. Ezt bizonyítja, hogy a rendelet intézkedést tartalmaz az aranyvizsgálathoz szükséges ólom beszerzésének módjáról is.

Zsigmond király 1405-ben szintén kiadott egy a pénzügyekkel foglalkozó rendeletet. Van benne egy passzus, amelyik a mi szempontunkból szintén érdekes. Megtiltotta, hogy ezüst öntésére vagy vegyítésére alkalmas; edényt vagy eszközt bárki is tartson, csak azok, akiket az aranynak ezüsttõl vízzel való elválasztás tisztségével megbíznak.

A víz itt nyilván salétromsavat jelent. Ez tehát már egy nedves úti analitikai mûvelet ismeretét jelenti.

A középkor végén tûnt fel Thurzó János, a kornak talán legjelentõsebb technológusa és vállalkozója, a korai kapitalizmus hazai elsõ képviselõje. Õ hozta létre a XV. század végén Európa egyik legjelentõsebb bányakohó vállalatát. Egy maga által konstruált vízkiemelõ szerkezettel segített vízteleníteni a Felvidék bányáit, megvásárolt vagy bérbe vett számosat. Valószínûleg Velencében lesett el egy eljárást a rézércbõl az ezüst kinyerésére, amire addig itthon nem voltunk képesek. Kapcsolatba lépett Európa legnagyobb bankárával, az augsburgi Fugger Jakabbal. Meggyõzte õt egy hazai rézkohó építésérõl. Jelentõs hitelt kapott, amelybõl 1494-re el is készült Besztercebányán az új kohó. Késõbb családi összeköttetés alakult ki a két család közt. Fugger fiú Thurzó lányt, Thurzó fiú Fugger lányt vett el. E bánya-kohó birodalom mintegy 5000 alkalmazottal mûködött. A Fuggerek lelkiismeretes és már arany számjegyekkel vezetett könyvelésébõl megtudhatjuk, hogy pl. 1523 évi magyarországi nyereségük 100000 aranyforint volt, ez kb. elérte a királyi kincstár évi bevételének felét. Késõbb a Thurzó utódok a magyar fõnemességben játszottak szerepet, még nádor is került ki közülük. A Fuggerek pedig Buda török általi elfoglalásától megriadva 1546-ban kivonultak a korona javára a magyar üzletbõl. Mûködésüknek a magyar nyelv állított emléket a "fukar" szóval.

A tudományok eredményei és ezek megmaradása írásbeliséget igényel. Ebben pedig nagyon rosszul álltunk. Mint az oklevelekbõl látható, még korai királyaink se tudtak írni, aláírásuk ábraszerû rajzolat volt. A XIV. századtól kezdve azonban a fõnemesi sarjak már gyakorta tûntek fel a párizsi, még inkább az olasz egyetemeken és váltak írástudókká. Az egyetemek arab eredetû oskolák, melyeket a móroktól vett át a XIII. századtól kezdõdõen Nyugat-Európa és Itália, majd a XIV. században Közép-Európa. Legkorábbi itt a prágai egyetem volt 1348, majd Bécs 1356, Krakkó 1364 és mint ismeretes Nagy Lajos király Pécsett 1367-ben alapította országunk elsõ egyetemét. Ellentétben a többi felsorolttal, melyek máig mûködnek, a pécsi egyetemrõl nem sokat tudunk. Egyes források szerint addig mûködött, amíg a török el nem foglalta a várost, de ez nem nagyon valószínû, mert különben miért alapított volna Zsigmond király 1396-ban egy újabb egyetemet Óbudán. Errõl még kevesebbet tudunk, azt is amit tudunk, csak a Vatikáni adatokból. Például azt, hogy a konstanzi zsinaton résztvettek az óbudai egyetem képviselõi s egyikük tagja volt a Husz Jánost máglyára ítélõ egyházi bíróságnak. Mátyás király, jobban mondva Vitéz János esztergomi érsek 1467-ben Pozsonyban alapított újra egyetemet. Ez sem mûködött sokáig, jóllehet itt olyan nagy tudós is tanított, mint Regiomontanus, a híres csillagász, aki Magyarországon írta egyik leghíresebb könyvét, amelyet Vitéz Jánosnak ajánlott, továbbá Bylica de Ilkusz lengyel csillagász, aki Mátyás király számára nagyon szép csillagászati mûszereket készített, melyek a krakkói egyetem múzeumában máig láthatók. Ennek az egyetemnek bukásában valószínûleg része volt Mátyás király és Vitéz János között késõbb kialakult konfliktusnak. Nehéz okát találni annak, hogy miért buktak meg az egyetemek nálunk, éppen Magyarország történelmi fénykorában!

Magyarországon Zsigmond és Mátyás alatt valóban beköszöntött a nyugati, a reneszánsz kultúrája és mûvészete. Tudjuk számos külföldi neves mûvész, író és technikus járt és tartózkodott és alkotott országunkban, fõleg a királyi meg a püspöki udvarokban. Úgy tûnik azonban, hogy hatásuk is csak ezekre terjedt ki.

A középkor nagy találmányai rendre megjelentek. Fogyasztottunk már cukrot, volt puskapor, ismertük az ásványi savakat, vízikerekek hajtották a malmok jó részét. Egyes templomaink tornyán toronyóra jelezte az idõt. Joggal feltételezhetõ, hogy Mátyás, e renaissance uralkodó palotájában már asztali órák is mûködtek. S uralkodása alatt megjelent az országban a középkor legnagyobb találmánya, a könyvnyomtatás is. Alig két évtizeddel Guttenberg elsõ nyomdája után telepedett le Budán Hess András német vándornyomdász és nyomtatta ki 1473-ban a Chronica Hungarorumot. Túl büszkének nem kell erre lennünk, hiszen a könyvnyomtatás példátlan gyorsasággal terjedt a világon és a XV. század végén Európa 260 városában már 1.100 nyomda mûködött, jelezve, hogy a technikai transzfer már akkor is rohamos, csupán csak olcsóbb volt mint manapság. Hess András nyomdája különben is nagyon rövid életû volt. Vajon a gyönyörû, kéziratos Corvinákra temérdek pénzt áldozó Mátyás király feltehetõ érdektelensége az új és korántsem olyan szép mûveket elõállító nyomda iránt ez esetben nem volt ennek egyik oka? Így azután az elsõ magyar nyelvû szöveget nem Magyarországon, hanem Krakkóban nyomták 1527-ben. Ugyanebben az évben Nagyszebenben, tehát hosszú félévszázaddal az elsõ után, megkezdte mûködését egy második nyomda, melyet 1537-ben a Nádasdy Tamás alapította harmadik követett Sárváron, ahol két év múlva kinyomtatták az elsõ magyar nyelvtant. Most már sorra alakultak a nyomdák, a század végére már 100 körüli volt számuk Magyarországon. Ebben nagy része volt az akkori hitvitáknak. Mindegyik vallás fokozott figyelmet fordított, hogy úgy mondjam a szellemi káderek képzésére: itt is, ott is alapították a megfelelõ képzést biztosító iskolákat, fõiskolákat, melyek közül nem egy máig is mûködik, s büszkén tekinthet vissza múltjának eredményeire. Az új nyomdákban meg seregestül nyomták a hitvitázók gyönyörû szép magyar nyelven írt példátlanul goromba könyveit, melyek ennek ellenére oly nagy mértékben járultak hozzá a magyar irodalom megszületéséhez.

Magyarország elsõ térképét is külföldön, a bajorországi Ingolstadtban nyomtatták 1528-ban. Tervezõje bizonyos Lazarus Secretarius volt, aki feltehetõen, de nem bizonyítottan az esztergomi érsekség munkatársa lehetett. A következõ térképet Honterus János készítette 1532-ben Erdélyrõl, bizonyítván, hogy a térképészethez, geodéziához is értettek már akkor hazánkban.

Az újkor beköszönte egy három részre szakadt Magyarországot talált, mely állapot igazán nem segíthette elõ a tudományos életet. A XVII. század ilyen szempontból eléggé elveszett évszázada volt hazánknak. Pedig nyugaton éppen ez volt a modern természettudományok kialakulásának és fellendülésének korszaka. Ekkor élt és alkotott Kepler, Descartes, Galilei, Stevin, Guericke, Boyle, Huygens, Newton, Leibniz stb.

Ám mint említettem, ebben a században alakultak mind a híres protestáns kollégiumok, mind a jezsuita iskolák, beleértve az 1635-ben Pázmány Péter alapította egyetemet Nagyszombatban. Sajnos ennek csak két fakultása volt, a teológiai és a filozófiai. Ezekben az iskolákban a bölcsészet keretében azért a természettudományok körébe esõ kérdésekkel is foglalkoztak. S megjelentek szép számban szakkönyvek is többnyire latinul, de például 1577-ben jelent meg az "Aritmetica, az az, A Szamvetesnec Tudomania, mell' az tudos Gemma Frisiusnac Szamvetesbeol maggar nyelvre (ez tudománban gyönyörködöknec hasznokra, es hamaráb való ertelmecre io moddal) forditatott" címû általában debreceni aritmetika néven ismert könyv. Apáczai Csere János 1653-ban megjelent "Magyar Encyclopaedia azaz a minden igaz és hasznos böltseségnek szép rendbe foglalása és magyar nyelven világra botsátása" c. mûve számos körünkbe tartozó korabeli nézettel, dologgal is foglalkozott.

Meliusz Juhász Jánosnak, a harcos református hitvitázó püspöknek "Herbárium, az fáknak, füveknek nevérõl, természetekérõl és hasznairól" c. Kolozsvárt 1578-ban megjelent könyve a botanika elsõ magyar nyelvû munkája. A latin nyelvû könyvek közül nem egy külföldön is ismertté vált, erre példa Wernher György eperjesi orvos Bázelben 1549-ben megjelent "De admirandis Hungariae aquis" c. könyve, amelyik több további külföldi kiadást ért meg. E könyv ásványvizeink elsõ ismertetését tartalmazza, s a kémiának, geológiának és orvoslásnak körébe sorolható.

Meg kell említenem itt az elsõ világraszóló magyarországi találmányt: 1627. február 8-án Weindl Gáspár selmecbányai bányamester, korábban tüzér Montecuccoli tábornok seregében, a világon elõször végzett bányaakna mélyítést puskaporos robbantással.

A XVIII. század minden téren a fejlõdés, a korszerûsítés, mondhatnám a sikeres modernizáció kora volt Magyarországon. Ennek vezérlése Bécsben történt, ahol a már csak címet jelentõ német-római császárság helyett a sajátos osztrák kameralizmus jegyében egyre jobban a Duna mentére támaszkodó Habsburg uralom a felvilágosodás eszméit is tekintetbe véve próbálta saját szûkebb, korszerûbb birodalmát kialakítani.

Történetírásunk, különösebb régibb történetírásunk egyértelmûen haragudott Mária Teréziára, rá és szükségszerû vámrendelkezéseire vezetve vissza minden késõbbi elmaradottságunkat. A tudomány, a technika, a gazdaság felôl közelítve a történelemhez bizony más kép adódik.

A XVIII. század jelentõs fejlõdést mutat országunkban, nemcsak demográfiailag, hanem számos más tekintetben is. Köszönhetõ ez elsõsorban annak a ténynek, hogy történelmünk egyetlen évszázada ez, amelyben az ország területén nem volt háború, de annak is, hogy felülrõl sok helyen reform kezdeményeztetett, sõt végrehajtatott, különösen Mária Terézia idejében, aki finom asszonyi ösztönnel, diplomatikus érzékkel, megfelelõ körültekintéssel folytatta a modernizálást sikeresen. Minden szükséges modernizáláshoz kell ez a képesség, mert szükségszerûen minden ilyen törekvés beleütközik a hagyományokba. S ha túl türelmetlenül teszi valaki, mint tette pl. II. József, akkor bele is bukik. Lehet, hogy nem értenek velem egyet, de én Mária Teréziát egyik nagy uralkodónknak tartom.

Az országot, mármint Magyarországot rendbe kellett tenni. De felismerte a kormányzat, hogy ezt az oktatásnál kell kezdeni! Már III. Károly alapított 1735-ben Selmecbányán egy bányatisztképzõ iskolát. Elsõ vezetõje Mikoviny Sámuel a jeles földmérõ és térképkészítõ szakember volt. Evvel az addig kötetlen, inkább mesterség jellegû bányász-szakember képzést kötött, iskola rendszerû bányatiszt-képzéssé alakította át. Az iskola tanulóinak, az expektánsoknak hat szakból kellett vizsgázniok, s utána állást nyertek a kamarai bányákban. A bányák csak ilyen végzettségûeket vehettek fel bányatisztnek. A tanítást a bánya szakemberei végezték. A hat szak egyike volt a próbázás, vagyis az analitika, jelen esetben természetesen a fém és érc vizsgálat. A próbázási gyakorlatokat a hallgatók e célra létesített próbalaboratóriumban végezték. Részletesen leírták 16 pontban, hogy milyen vizsgálatokat kell végezni. Csak például: 3. Az ércek és kõzetek, kéneskõ, fémeskõ, ónérc, ón, ólom, rézkõ, feketeréz próbavétele ezüstre. 9. Aranyércek próbavétele továbbá az arany és ezüst oldása és elválasztása. Igen széleskörû volt tehát a program, az alkalmazott módszereket nem ismerjük, csak feltételezhetjük, hogy forrasztócsöves minõségi módszerek lehettek, míg a nemesfémeknél már mennyiségi meghatározások is szóbajöhettek.

1763-ban Akadémia rangjára emelte Mária Terézia az intézményt. Elsõ tanszéke a kémiai és metallurgiai tanszék volt. Elsõ professzora a vallon orvos Nicolas Jacquin széleskörû elméleti érdemeket szerzett a kémiában. Az olasz orvos Giovarmi Scopoli, a második professzor inkább ásványtannal foglalkozott. A harmadik, Ruprecht Antal már magyarországi születésû volt és az Akadémián tanult. Az õ professzorsága (1778-1792) volt a nemzetközi hírnévre és látogatottságra emelkedett fõiskola fénykora. Ruprechtnek szerepe volt a tellúr felfedezésében. Mint ismeretes a tellúr az egyetlen Magyarországon felfedezett kémiai elem. A felfedezés az osztrák születésû Müller Ferenc erdélyi bányaigazgató nevéhez fûzõdik, aki korábban ugyancsak Selmecbányán tanult. 1784-ben fejezõdött be az a vita, amely 1782-ben kezdõdött egy erdélyi aranyérc vizsgálatával, melyben Ruprecht antimont vélt találni. Müller ezt cáfolta és bizmutnak vélte. A vita a Bécsben megjelent Physikalische Arbeiten der einträchtigen Freunde címû folyóirat hasábjain folyt még tovább és Müller azon megállapításával végzõdött, hogy itt egy addig ismeretlen új elemrõl van szó. Ezt abból következtette, hogy tömény kénsavban mind az érc, mind a fém kármin vörös színnel oldódik, ami az addig ismert elemek egyikére sem volt jellemzõ.

A selmecbányai Akadémia mindenképpen a kémiai laboratóriumi oktatás bölcsõje volt, s ez szolgált mintául az 1794-ben alapított párizsi École Politechniquenek. Idézünk a párizsi konventben elhangzott és megjelent alapítási javaslatból:

"A fizikát és kémiát eddig csak elméletben tanították Franciaországban. A selmeci bányászati iskola Magyarországon csattanós példát mutat nekünk arra, hogy milyen hasznos, ha a hallgatók a gyakorlatban is elvégzik azokat a mûveleteket, amelyek a hasznos tudományok alapjait képezik. Ott laboratóriumokat nyitottak, melyeket felszereltek a szükséges anyagokkal és eszközökkel, hogy azonban minden hallgató megismételje a kísérleteket és saját szemével gyõzõdjön meg mindama jelenségrõl, amelyek a testek egyesülésekor megnyilvánulnak.

A közjóléti bizottság úgy gondolja, hogy a felállítandó közmunkák iskolájában is ezt a módszert kellene bevezetni, melynek kettõs elõnye, hogy egyrészt minden érzetükkel egyszerre követik a diákok a tanítást, más részt felhívja a figyelmüket egy sereg olyan körülményre, amelyekrõl az elõadásokon majdnem mindig elterelõdik vagy a professzor, vagy a hallgatóság figyelme. A hallgatókat speciális termekbe osztják majd be, ahol megismétlik az ábrázoló geometria azon feladatait, melyeket a tantermekben tanáraiktól hallottak, speciális laboratóriumokban pedig elvégzik a kémia legfontosabb mûveleteit és így majd megszokják, hogy a legegyszerûbb kivitelezési módot keressék és a termékeket a legtökéletesebb módon állítsák elõ."

A két fakultású nagyszombati egyetemet késõbb Lippay prímás jogi karral egészítette ki. Mária Terézia meg 1770-ben orvosi fakultást is szervezett. A klasszikus négy egyetemi kar közül feladatainál fogva is az orvosi kar állt legközelebb a természethez. Érthetõ, hogy a modern természettudományok korai mûvelõi fõleg orvosok voltak mindenütt. Az orvosi kar megalapítása hazánk is nagymértékben járult hozzá a természettudományok, ezeken belül elsõsorban a kémia fejlõdéséhez. Az egyetem elsõ tanszéke a kémia-botanikai tanszék 1770-ben alakult. Elsõ professzora az osztrák származású Winterl Jakab orvos lett, akkor éppen Selmecbányán fõ bányaorvos. 1777-ben a királynõ az egyetemet Budára, a királyi várba, onnan meg 1782-ben II. József Pestre helyezte. Winterlnek jutott tehát szervezésbõl és tanszék berendezésbõl elég, háromszor kellett ezt neki megtennie Winterlnek jeles érdemei vannak a magyarországi kémiai tudomány kialakulásában. Úgy tûnik, hogy a kémia volt az elsõ természettudomány, amely hazánkban túllépett a megismerés és oktatás fokán és rátért a kutatásra és publikálásra, Jacquin, Scopoli, Ruprecht, Müller Selmecbányán, Winterl és iskolája Pesten számos közleményt írt kutatási eredményeikrõl német és osztrák folyóiratokban és jegyzett nevük lett a világban.

Mária Terézia vezette be a megyei "fõfizikusi" (tiszti fõorvosi) állást és ezek kötelességévé tette többek között a megye területén lévõ ásvány és gyógyvizek vizsgálatát. Ennek eredményeképpen sok vizek elemzésével foglalkozó könyv jelent meg. Ezek közül Österreicher Manes József "Analyses Aquarum Budensium praemissa methodo Prof Winterl" c. könyvét pontosabban könyvként publikált orvosi doktori disszertációját említem meg, mely 1781-ben jelent meg. Ebben a szerzõ a budai ásványvizek általa végzett analitikai vizsgálatainak eredményeit ismertette, melyeket Winterl professzor módszerével végzett, s benne az alkalmazott módszert is részletesen ismertette. Megállapíthatjuk, hogy Winterl jól ismerte a minõségi analízis akkor már használt számos reagensét és ezeket újakkal gazdagította, pl. a kénhidrogénnel, másrészt, hogy módszere tulajdonképpen már sztröchiometrikus alapokon nyugodott, jóllehet sztöchiometria még nem is volt. Végül, hogy neki sikerült egyedül a világon vízben oldott flogisztont is meghatározni. Így a világon csak egyedül a budai gyógyvizek flogiszton tartalma ismeretes. Megjegyzem még, hogy e könyvnek a BME könyvtárában található példányának lapjait én vágtam fel vagy 30 évvel ezelõtt, közel 200 éven át tehát olvasatlanul feküdt.

Fizikai tanszéke is volt az egyetemnek. A fizika mindenütt sokáig össze volt fonódva a filozófiával s ettõl nehezen is tudott elszakadni. Ez szerintem érthetõ is, hiszen a fizika az a tudomány, amelyik mindig a megismerés határán áll, elõtte az ismeretlen, s az mindig a filozófia területe. Nem véletlen, hogy még a legújabb kor nagy fizikusai, mint pl. Einstein vagy Heisenberg is gyakran váltottak át filozófiára. A fizika XVII-XVIII. századi felfedezései azonban nagyon látványosak, a tudósok szívesen mutatták be ezeket szalonokban a magas társaságnak, s az oktatás nálunk is e században fokozottabban a kísérleti fizika felé fordult. Ebben különösen Horváth János professzornak voltak érdemei.

Meglepõ a csillagászat e századbeli hazai fejlõdése és az iránta mutatott érdeklõdés. Igaz, már Vitéz János csillagdát tervezett Nagyváradon. Magyarország a legkorábbi országok sorába tartozott, amelyek átvették az 1582-ben XIII. Gergely által bevezetett, nevét viselõ Gergely naptárt. A magyar országgyûlés 1588-ban rendelte el kötelezõ használatát az országban. A XVIII. században számos spekulát alapítottak hazánkban, fõként egyházi intézményekkel kapcsolatban. Debrecenben és Sárospatakon a református kollégiumok, Kolozsvárt és Nagyszombaton a jezsuiták rendeztek be ilyet. Gyulafehérvárott Batthyány püspök, Egerben Esterházy Károly rendezett be csillagvizsgálót, a legkorszerûbb, Angliából hozatott mûszerekkel. A nagyszombati egyetemen is építettek csillagászati obszervatóriumot Az egyetem áthelyezése után Budán kezdte meg az új egyetemi csillagda mûködését. A legtöbb spekulának létrehozásában a Selmecbányán született Hell Miksának volt fontos szerepe.

Hell Miksa a kor világviszonylatban is egyik leghíresebb csillagásza volt. A dán király meghívására 1769-ben tudományos expedíciót vezetett legészakibb Norvégiába a Vénusz Nap elõtti átvonulásának megfigyelésére, amibõl kiszámította a Nap-Föld távolságot. Mellékeredménye az expedíciónak, hogy kísérõje és munkatársaï Sajnovics János ezen út során figyelt fel a magyar és lapp nyelv rokon vonásaira. Meg kell mondani, hogy ennek közlése itthon nem váltott ki lelkesedést. Ilyen primitív népek, mint a lapp, meg a finn lennének rokonaink, nekünk a büszke, nemes, sok évszázados magyar nemzetnek! Ugyan kérem! Még vagy 100 évig tartott míg ezt a nézetet úgy-ahogy elfogadtuk, de még ma sem egyhangúan.

Hell Miksát akár tekinthetjük az elsõ magyar tudósnak, aki külföldön érte el nagy felfedezéseit, mert hiszen a bécsi egyetemen volt 40 éven át professzor és rögtön melléje sorolhatjuk Segner János pozsonyi orvost és fizikust, aki Németországban Halleben dolgozta ki a p kiszámítására közelítõ módszerét és találta fel a Segner-kereket, a turbina õsét.

Továbbhaladva az idõben, a XIX. század elején megfordult a Habsburg birodalom politikai iránya. Megijedve a francia forradalom hatásától, a XVIII. századi reform kedvét merev konzervativizmus váltotta fel. S a magyar nemesség, mely korábban inkább ellenezte, mint támogatta a reformokat, most egyszerre a haladás kezdeményezõjévé vált. Megindult a nyelvújítás, megkezdõdött a magyar reformkor. A magyar nyelvû tudomány is a reformkor igényei közé tartozott. Igen ám, de kiderült, hogy a magyar nyelven ez nem olyan egyszerû. Hogy miért nem olyan egyszerû azt megmagyarázza Nyulás Ferenc orvos, Winterl tanítványa 1800-ban Kolozsvárt megjelent "Erdélyországi orvosi vizeknek bontásáról közönségesen" címû könyvében, amelyik az elsõ magyar nyelvû kémiai tárgyú könyv. Ennek elõszavában olvashatjuk:

"Elég bõv a magyar nyelv, így szól egy nagy nyelvmivelõ, nincs miért új szókról gondoskodnunk. Elég bõv, az igaz, beszélleni közönségesen, de nem tudományosan írni, mert ma akármi tudománynak nyúljunk írásához magyarul, hasonló fáradságunk egy sûrû erdõben utazáshoz, ahol mindenütt akkor kell magunk elõtt az utat csinálni, amikor utazunk. Nekem többet kellett e munkámban a tárgyszóknak kitételivel mint a vizeknek bontásával küszködnöm. Még senki magyarul vizet nem bontott, a kémia is újság nyel vünkben, innen szükségesképpen sok új szókat kellett csinálnom. . . " Hasznos munkát végeztek e korai magyar nyelvmûvelõk, megalkották a természettudomány magyar nyelvét. Nem is gondolnánk mennyi szavunk ekkor született mûszó, mint pl. összeadás, kivonás, osztás, egyenlet, folyadék, aránylat, buborék, hashajtó, eszköz, fertõzés, gõz stb. még soká lehetne folytatni. Aztán persze jöttek a túlzások. A kémiában derék nyelvmagyarítók, mint Schuster János meg Schirkhuber Móric pl. minden elem és vegyület nevét megmagyarosították, így lett a káliumból halvany, a nikkelbõl ledérany, az arzénbõl férjeny (vajon mire gondolt Schuster amikor ezt kitalálta), sõt csinált a rend kedvéért még a szép magyar rézbõl is rézanyt, a vasból meg vasanyt. S írták a tankönyvekben, "hogy amint már mondva volt a cselsavas haméleg cselfölsavavvá és cselföléleg vizeggyé változik."

Más tudományokban is folyt a nyelvújítás. Jedlik Ányos az anion és katon helyett bemenenyt és kimenenyt ajánlott. A reformkorban sok minden pozitív dolog történt és jött létre hazánkban. A természettudományok hazai fejlõdése szempontjából azonban inkább passzív volt e kor. A nemzeti dolgok voltak a központban, a természettudományoknak pedig nem éppen nemzeti, sokkal inkább nemzetközi jellegük van; a tudósok inkább nyelvmagyarosítottak, sem mint kutattak. De megalakultak olyan nemzeti intézmények, szervezetek, amelyek idõvel elõrevitték a tudomány ügyét is, mint 1825-ben a Magyar Tudományos Akadémia, 1841-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálatok vándorgyûlései indultak meg, 1841-ben a Magyar Természettudományi Társulat, 1844-ben a magyar Országgyûlés elõírta a magyar nyelvû tanítást fõiskolai intézményeinkben, 1846-ban a József Ipartanoda, 1848-ban meg az elsõ specializált szakmai egyesület, a Magyarhoni Földtani Társulat alakult meg.

Két tudományos alkotásról azonban meg kell emlékeznem. Jedlik Ányos 1828-ban elkészítette az elsõ elektromágneses kölcsönhatáson alapuló forgókészüléket, a villanymotor õsõsét. 1832-ben pedig megjelent Bólyai János világraszóló Appendixe, amelyet senki nem vett észre és méltatott. Egy tudományos kuriozitás: 1847-ben a prágai egyetem fiatal kémikus tanársegéde, bizonyos Görgey Artur felfedezte a kókuszzsírsavat

Ugyanez a korszak viszont igen sokat alkotott az ország technikai fejlesztésében, mint azt az alábbi táblázat mutatja.

1802 megnyílt a Ferenc-csatorna a Duna-Tisza között
1816 az elsõ próba-gázvilágítás Pesten
1817 az elsõ gõzhajó a Dunán, Bernhard Antal "Carolina" ja 1827 az elsõ lóvasút Pesten
1831 megindult a Pest-Bécs közti menetrendszerû gõzhajó-járat
1832 megalakult a pesti Hídegyesület
1833 az elsõ öntöttvashíd megnyitása Lugosnál Maderspach Károly tervei szerint
1833 Vásárhelyi Pál megkezdte az Al-Duna szabályozást
1837 Irinyi János feltalálta a "zajtalanul gyúló" gyufát
1839 megkezdte mûködését az elsõ gõzmalom, a pesti Hengermalom Rt.
1842 az elsõ iparkiállítás Pesten
1842-1849 felépül a Lánchíd
1843 megalakult a Schlick-féle vasöntöde
1845 Ganz Ábrahám megalapította öntödéjét
1846 vízre bocsátották a "Kisfaludy"-t,az elsõ balatoni gõzhajót
1846 megindult a vasútközlekedés Pest-Vác között
1848 az elsõ távíróvonal Bécs-Pozsony között

Az 1867-es kiegyezés pragmatikus történelmi fordulópont volt . Kompromisszum, de olyan, amelyik nagyon reális volt és amelyik pezsgõ fejlõdést eredményezett. Gazdaságilag egységes nemzetek feletti nagy piac volt a kettõs monarchia. Bregenztõl Brassóig és Lembergtõl Ragusáig, azaz Lvovtól Dubrovnikig nem volt vám, nem volt határ, ugyanaz volt a pénznem, egy jó, konvertibilis pénznem, vagyis olyasmi volt gazdaságilag megvalósítva itt, amit a mai Közös Piac szeretne elérni.

A belpolitikailag független magyar állam sorra hozta létre államiságának saját létesítményeit, köztük oktatási és tudományos intézményeit is, 1871-ben létrejött a második magyar egyetem Kolozsvárt, a világháború elõtt, ill. alatt további kettõ: Pozsonyban és Debrecenben, új épületeket kapott a Pesti Egyetem. Kétszer költözött új épületekbe a József Mûegyetem, új korszerû épületet kapott az õsi selmecbányai akadémia és sok más. Megalakultak az elsõ, elsõsorban a mezõgazdaság és mezõgazdasági iparok területén mûködõ tudományos kutatóintézetek ú.n. kísérleti állomások. 1912-ben már 27 volt belõlük, 300 kutatóval.

A kiegyezés kora kevéssel volt csak több negyven évnél, ez alatt épület 19.000 km vasútvonal,11 Duna híd. Megépült számos villanytelep, az elsõ 1884-ben Temesvárott, Berlin mellett a legkorábbi Európában. Megérkezett a telefon, megépült az egyik legkorábbi telefonközpont (1881), kialakult a városokban a villamos vonalak hálózata, az elsõ Budapesten a Teréz körúton 1887-ben, megépült Budapesten a földalatti villamos vonal, az elsõ a kontinensen (1896). (Nyolcvan évet kellett várni a másodikra.) Megépült a Vaskapu csatorna, s evvel lehetõvé vált a hajózás végig a Dunán. Budapest világváros lett!

Az ipar fejlõdését nehéz lenne felsorolni. Nagyon sokat fejlõdött, kialakult a nagyipar és több világjelentõségû találmány született.

A természettudományokban is felzárkóztunk. Korszerû laboratóriumokban, intézetekben dolgozó tudósaink több területen is bejegyezték nevüket tudományáguk történetébe. Kialakult az a magyar matematikai iskola Hunyadi Jenõvel, König Gyulával, Kürschák Józseffel, Rados Gusztávval és Fejér Lipóttal élén, amely világrangot szerzett e téren hazánknak, s mely nagynevû utódokkal máig tartja e rangot.

A csillagászatban Konkoly Thege Miklós és Gotthárd Jenõ jutottak a saját maguk alapította és berendezett obszervatóriumaikban jeles és jegyzett eredményekhez. A fizikában elég magányosan, de annál magasabban állt Eötvös Loránd alakja. A kémia szintén felzárkózott a nemzetközi színvonalra. Ebben Than Károly iskolateremtõ adottsága nyitotta meg az európai pályát, s uralta az egész korszakot e tárgyban tanítványainak iskolájával, hogy csak Lengyel Béla, Winkler Lajos, Buchböck Gusztáv, Ilosvay Lajos, Fabinyi Rudolf nevét említsem. A kémia közben szakokra vált a világon. Míg a fiatal mûszeres analitika és a fizikai kémia már talált hazai mûvelõket, érdekes módon a régibb és jelentõsebb szerves kémia szinte teljesen hiányzik e kor magyarországi kémiai palettájáról.

Történelmünk két jó évszázada után beléptünk a legrosszabba, a miénkbe, a huszadikba. A Trianon után ugyan meglepõ gyorsan magához tért az, ami megmaradt, így a tudomány is. Többnyire ugyanazok a tudósok maradtak a színen, amelyek már az elõzõ korszakban szerepeltek. A kémiában Winkler, Buchböck, Bugarszky, Gróh. Ám legsikeresebb és legeredményesebb ekkor már nálunk is a szerves kémia lett. Az elsõ szerves kémiai tanszék a Mûegyetemen 1913-ban jött létre, s professzora, Zemplén Géza végig uralta a mezõnyt, s ért el nagy nemzetközi tekintélyt, s iskolája folytatta azt a következõ periódusban. Új területet nyitott Zechmeister László és Cholnoky László a kromatográfiával, Szentgyörgyi Albert a biokémiában, melynek fontossága nõtt e korban és teszi ezt ma is. A fizikai kémiának is a Mûegyetemen alakult az elsõ tanszéke 1922-ben, második professzora Náray-Szabó István folytatott e területen oktatás mellett kutatást is. A kolloidika is megjelent hazánkban Buzágh Aladár személyében és sikeres könyveivel. Szebellédy László és Proszt János a mûszeres analitika hazai úttörõi, Szebellédy e tudományágat új módszerrel is gazdagította, a coulometriás analízissel. Schulek Elemér a gyógyszeranalitikát fejlesztette, minthogy a hazai gyógyszeripar egyik legeredményesebb iparágunkká lett.

Ebben a korban kezdõdött meg a magyar kutatók elvándorlása külföldre elsõdlegesen politikai okokból, s folytatódott e század politikailag annyit változó további korszakainak mindegyikében ugyancsak politikai okokból, s megy tovább a jelenben is, gazdasági okokból. Sok-sok sikert értek el magyar alkotók a tudományok és technika területén hazánkon kívül, számos Nobel-díjat szereztek, hírnevet szülõföldjüknek. Panaszoljuk mostanában, hogy miért mennek, s ha mennek már miért nem jönnek vissza? Azt hiszem, hogy ez túl van dramatizálva. Hiszen jönnek is vissza, s nemcsak mint mondják, a tehetségtelenebbje. Van sok-sok tehetséges is köztük, aki itt akar élni, jóllehet tudja, hogy vannak a modern kutatásnak a fizikának, a kémiának, a biológiának stb. olyan területei, amelyeken itthon soha többé nem versenyezhetünk a gazdag országokkal, mert sosem leszünk már olyan gazdagok, hogy e kutatások óriási költségeit bírnánk. Aki kinnmarad, s eredményeivel hírnevet szerez, az végtére szülõföldje hírét is emeli!

Eljutottam a közelmúltig, a jelenig. Errõl majd a jövõ tudománytörténészének kell beszámolnia. Hiszen, hogy mi lesz maradandó a mai tudományos eredményekben, azt a jelen legfeljebb sejtheti, de a jövõ bizonyítja be. A millennium óta száz év telt el. Egy évszázad nagyon soknak tûnik, de ha úgy veszem, hogy annak kétharmadában már éltem, résztvettem benne, akkor nem is olyan sok!

Most még köszönetet illik mondani. Két embernek tartozom vele, az egyiknek nevére nem emlékszem. Vegyészhallgató volt vagy 30 éve, tanársegéd koromban a hallgatói laboratóriumban sétáltam, az egyik hallgatónál megálltam, digeráltatni készülvén õt. Ám õ megelõzött. "Tanár úr, ki találta fel a permanganometriát?" - kérdezte. Éppen avval titrált ugyanis. Meglepõdtem. Nem tudom, mondtam, de megnézem a könyvtárban, s otthagytam. Aztán kiderült, hogy nem olyan egyszerû a dolog, cikkrõl-cikkre mentem víssza, míg megtaláltam, hogy 1846-ban egy Margueritte nevû francia volt az elsõ, aki alkalmazta. Rájöttem közben, hogy a kémiai analitika történetét még senki sem írta meg. Bementem fõnökömhöz, néhai Erdey László professzor úrhoz, hogy én ezt szeretném kutatni. Meglepõdött. Gondolkozott. Nem rossz ötlet, csinálja, de számoljon be róla idõnként, hiszen ez érdekes lehet. Jóindulatát, késõbbi támogatását hálásan köszönöm neki holtában is.

Így lettem kémiatörténész, aztán tudománytörténész, ami akkor még nagyon szokatlan dolog volt Magyarországon, nem volt jegyezve a tudományok kategóriájában, nem szerepelt a TMB listáján. Bizony még tudományos fokozatot sem lehetett evvel szerezni. Az MTA kémiai osztálya a többi természettudományi osztállyal ellentétben elfogadott kandidátusának, majd doktorának ilyen témákkal, s most még székfoglalót is tarthattam belõle. Köszönöm!

Köszönöm továbbá Orlai Györgynének, az Országos Mûszaki Múzeum könyvtárosának segítségét munkámhoz.

Vissza a tartalomjegyzékhez