Federmayer István
ny. igazgató helyettes
Győr, Révai GimnáziumA jelen lévő ókor (1)
Köztudomású, hogy kultúránkat, mindennapi életünket, szokásainkat és szólásainkat áthatja, sokszor meghatározza múltunk. Mivel beleszülettünk környezetünkbe, sok mindent természetesnek tartunk, ami nem is olyan magától értetődő. Ezt bizonyítja az a tapasztalat, ha Európán kívüli országba utazva más kulturális környezetbe kerülünk, egy és ugyanaz a jelenség, szokás, gesztus mást jelenthet.
Alábbi írásomat nem szakembereknek, hanem az olyan olvasóknak szántam, akik szeretnek a szavak mögé is bekukkantani. Európaiságunk egyik meghatározó forrása az ókori görög-római kultúra. Nem is sejtjük sokszor, milyen évezredes zárványok rögzültek szavainkban, viselkedésünkben, szokásainkban. Az alábbiakban csak a latin szókincsből örökölt szavakat elemzem. Glosszáim azt a célt szolgálják, hogy ezek eredete, története tudatosuljon bennünk, s elmerengjünk azon, hogyan él bennünk ma is évezredes múltunk, bár már nem is tudunk róla. Ez azzal a haszonnal is járhat, hogy a latin eredetű szó szinte megelevenedik, s az eddig csak semleges jelentése érzelmi töltésűvé, szemléletessé válik.
Természetesen az alábbi észrevételek, magyarázatok nem saját felfedezéseim, hanem olvasmányaim gyümölcse. Latintanárként haszonnal forgattam a római klasszikusok jegyzetes kiadásait, a római ókorról szóló szakirodalmat. Feleslegesnek tartom ezek felsorolását. Egy tanári élet forgácsait, morzsáit szeretném megosztani olvasóimmal. Talán hasznukat veszik.
—
Prémium (<— praemium) szavunk jelentése szótáraink szerint ’különleges teljesítményért kapott jutalom’. Ha e latin szó alakját megvizsgáljuk, két tagból álló összetételre bukkanunk. Az első elem a prae- elöljárószó, mely összetételekben 'előtt, előbb' jelentésű, melyet olykor már pre- alakban írunk. (l. preludium 'előjáték'). Szavunk második eleme az emere 'venni, kiválasztani' jelentésű igéből származik. E két szó eredeti jelentéséhez akkor jutunk, ha ismerjük azt a római katonai szokást, mely szerint nyertes csaták után a zsákmányt egy halomba hordták. Ebből elsőként azok választhattak maguknak, akik vitézségükkel ezt kiérdemelték. Tehát a prémium 'előbb választás'-t jelent!
Aki legderekabban, legvitézebbül harcolt, az volt a princeps, vagyis a zsákmányból válogatók között az első. E szó is összetétel eredménye: primus+capere 'elsőként venni, fogni'. Ezt a fogalmat mind a katonaságnál, mind a politikában használták. Ugyanis principes-nek nevezték azokat, akik az első csatasorban álltak. De princeps volt az is, aki mint nagy tekintélynek örvendő szenátor elsőként fejthette ki véleményét az adott tárgyról (princeps senatus). a szenátusban. Amikor pedig Augustus ügyes taktikával, a látszatot megtartva a köztársaságból egyeduralmat teremtett, ő volt a szenátusban először megszólaló. Utódai idején alakult ki a princeps 'császár' jelentése.
—
A már említett emere igére vezethető vissza az egyházi latinban sokszor előforduló Redemptor, melynek szokásos fordítása: ’Megváltó’. E szó teljes értelméhez ismét a korabeli, vagyis az ókori társadalmi állapotokat kell ismernünk.
A szó etimológiája: re[d] + emptor <— redimo 'visszavált, visszavásárol' igéből képzett főnév, tehát "igazi" jelentése: a 'visszavásároló, a visszaváltó'. (Az előtag, vagyis a re/red jelentése: 'vissza', 'újra'. Pl. re-formáció 'visszaalakítás', re-nasci 'újra születni', ebből származik az olasz rinascimento, ebből pedig a francia renaissance.) Az ókorban mindennapi eset volt, hogy valaki szabad emberből rabszolgává vált például úgy, hogy katonaként az ellenség hadifoglya lett, vagy polgárként, mindenétől megfosztva eladták rabszolgának. Ez a tény alakította ki azt az üzletágat, hogy egyesek úgy tettek szert nyereségre, hogy kiváltották a hadifogságból, rabszolgaságból a pórul járt embereket azzal a nem is titkolt céllal, hogy a kiszabadult, ismét szabad polgár busásan megtéríti befektetésüket. Ezek voltak a redemptores 'visszaváltók'. Ezt a szót használta metaforaként a Biblia úgy, hogy Jézus — nem haszonszerzés reményében! — kereszthalálával megszabadította az embereket az eredeti bűntől, ezért nevezi a Biblia 'visszaváltónak, kiváltónak, megváltónak' (Mivel a metafora két, egymástól eredetileg távol eső fogalmat kapcsol össze, sohasem teljes az egyezés, mint példánkból is látható. Ez több értelmezést enged meg, innen ered — többek között —a Biblia eltérő magyarázata.)
—
Az internet igazán korunk modern (<— modernus <— mod(us hodi)ern(us)'mai mód' összevonásából) találmányai közé tartozik, s még itt is ókori emlékekre bukkanunk!
A magyarban kukacnak ismert jel (@) az elektronikus levelezésben használatos. Persze (<— per se 'maga által, magától' t. i. értetődik) azt már kevesen tudják, hogy ezt a rövidítést már az ókorban is ismerték, az amphora szó rövidítése volt. A középkori kódexmásoló barátok munkájuk megkönnyítésére átvették ezt, ám nem eredeti értelmében. Akkor még nem írták, hanem rajzolták a betűket! Ez bizony fáradságos, aprólékos munka volt! A leleményes szerzetesek úgy könnyítettek helyzetükön, hogy a gyakrabban előforduló szavakat, szóvégződéseket, betűkapcsolatokat összevonták. Ezeket nevezzük ligatúráknak. (ligatura <— ligat: ’köt, összeköt’; lásd: ’liga’: szövetség!) A -hoz, -hez, -höz jelentésű ad elöljárószó is ezek közé tartozott. Ám a középkorban a d betűt másképpen írták: szára nem egyenes volt, hanem balra hajlott, egy fejére állított 9-es számhoz hasonlított. Az ad elöljárószó gyakran előfordult a latin szövegekben, így e betűket összevonták, s így lett belőlük @. Az elektronikus levél címében tehát saját e-mail-címünket (villámpostacímünket) hozzákapcsoljuk a kiszolgáló rendszerhez. Pl.: horvath@freemail.hu. (Életünk más terén is találkozunk efféle ligatúrákkal! Az és jelentésű latin et-ből így lett &!)
Maga a komputer szó is a latin computare 'összeszámol' jelentésű igéből származik. A delete gomb az 'eltöröl, kitöröl' jelentésű delere igéből ered. A cursor latinul futárt, kengyelfutót, az error a latinban is tévedést, eltévedést jelent. (Errare humanum est — "Tévedni emberi dolog" — tartja a latin közmondás.) Az Alt billentyű a latin alter ’más, másik’ névmás angol származéka: alternative: ’vagylagos, ill. választás két lehetőség között’.
—
Ám írásjeleink egy része is a latinból származik! A kérdő mondatok végére kérdőjelet, a felszólító és óhajtó mondatok végére felkiáltó jelet írunk. De tudjuk-e, hogy ezek a latin Q és I betűből származnak? Ugyanis a kérdés latinul Quaestio, a parancs pedig az Imperium. E szavak kezdőbetűjéből származik a két írásjelünk. Mindkét jel alatti pont a mondat végét jelzi. (A Q betűt kézírásban másképp írták, mint a nyomtatottat, az jobban hasonlít a kérdőjelhez.)
—
Érdekes a jogi szövegekben gyakran előforduló § jel megszületése. Az eredeti görög szó 'mellé-írást' jelentett (<— para+graphosz), ugyanis margóra írt szöveg vagy jel volt. E szót a latinok átvették, s anyanyelvükre már úgy fordították, hogy figyelembe vették római alkalmazását. Tehát nem szó szerinti, azaz tükörfordítást, hanem értelmit alkalmaztak. Ugyanis a köztársaság korában a nép határozatait, a magisztrátusok rendeleteit a tanácsház falára helyezett táblára (<— tabula) írták. A rendelet vagy törvény címét vörös betűvel (littera rubrica) írták fel a gipsszel fehérre (albus, alba, album) varázsolt fatáblára. (Ebből származik jelentésváltozással a rubrika és album szavunk.) Ha a rendelet több részből állt, akkor § jellel választották el egymástól a részeket. A jel arra utal, hogy a vörös sor alatt (<— sub) következő írásról (scriptum) van szó. A SubScriptum tehát szó szerint ’al-írás'-t jelentett, azaz egy fő gondolatnak alárendelt részét jelentette. Ezt a függőséget, alárendelést az egymás alá írt két S betű jól szemlélteti! Vagyis az összetett szó két kezdő-betűjéből keletkezett a § jel!
—
Riválisa mindenkinek van, ám nehezen hisszük el azt, hogy ez a latin 'patak' jelentésű rivus szóból képzett melléknév: rivalis. Mai jelentésére akkor ismerünk rá, ha elképzeljük, hogy az esőben szegény Itáliában ez a helyzet milyen vetélkedésre sarkallta azokat a földműveseket, akik földecskéjét egy patak választotta el, s ebből a közös patakból öntözték sajátjukat.
A riválissal rokon fogalom a konkurencia, konkurens. Mindkettő a concurrere igéből származik, melynek jelentése: 'együttfutás’, ill. ’együttfutó, -versenyző'. Tehát a konkurensek egymás mellett, egymással versenyezve szaladnak, mindegyik arra törekszik, hogy ő érjen előbb célba.
—
Monetáris politika. Mily gyakran találkozunk e kifejezéssel! Mindnyájan értjük, hogy pénzzel kapcsolatos műveletekről van szó. Ám azt már kevesen tudják, hogy ez a melléknév a latin moneta 'pénz' jelentésű szóból származik. De ennek is van titka! Egész kis történet kerekedik köréje a római rege szerint!
Brennus kelta (latinul: gallus) hadvezér Kr. e. 386-ban a még gyenge Róma ellen támadt. Az Allia folyó menti csatában alaposan elpáholta a világ későbbi urait. Sőt, a várost is elfoglalta, s csak a fellegvár, a Capitolium maradt a védők kezén. Az ostrom hosszúra nyúlt, s a védők éheztek. Ám mégsem ették meg a Junónak szentelt ludakat. Éppen ezek mentették meg Rómát! Ugyanis amikor egy gall harcos és társai az éj leple alatt felmásztak a meredek sziklán, hogy meglepjék az amúgy is elcsigázott védőket, ezek a ludak lármázták fel gágogásukkal a védőket. Így a rómaiak még idejében vissza tudták verni a támadást, sőt, a háborút is megnyerték. A harcok végeztével hálából templomot építettek az istennőnek, s ezt Juno Monetá-nak, ('Juno, aki figyelmeztetett') nevezték. Később ebben a templomban állították fel az első állami pénzverdét, s innen kapta a pénz a monéta nevet. Ez a gyökere az angol money szónak is.
—
A latin nyelv gallus szava egyaránt jelent Galliában lakó, onnan származó férfit, azaz gallt (voltaképpen keltát), valamint kakast. Ez az egybeesés helytelen etimológia alapja lett, amikor a francia forradalmárok az ország címeréből eltüntették a Bourbon-liliomot, s helyébe a kakast tették. Bár a restauráció (1814.) és a Második Császárság (1850-től) elkergette a madarat a címerből, 1870-től mindmáig ez Franciaország jelképfigurája.
Egy-egy szóból sok más, rokon jelentésű szó származhat, ezeket együtt szócsaládnak nevezzük.— Emberi létünknek meghatározó eleme volt a lakóhely, a ház, latinul domus. Ebből ered a templom jelentésű dóm! (Ha a szentélyben a püspök számára szolgáló szék is volt, akkor katedrálisról beszélünk. A görög kaqedra(cathedra) ’támlás szék’ jelentésű szóból -alis latin melléknévképzővel alkotott szó a cathedralis. Támlás széken szokott ülni a római iskolában a gyerekek tanítója, ezért a régi diáknyelv is ismerte a katedra szót.. A katolikus egyház is átvette a ’püspök számára szolgáló szék’ jelentésben. Így született meg az olyan templom elnevezése, melyben a püspök számára volt ülőhely, az ecclesia cathedralis —> székesegyház).
A domus szóból ered a domesztikál, 'háziasít, háziállattá tesz' Dominálni annyi, mint uralkodni, azaz tulajdonosként rendelkezni. Dominátusnak nevezték a késő római császárság államformáját, mert a birodalom Diocletianustól kezdve már a császár tulajdonának számított. Az angolok dominiumnak nevezték egykori gyarmataikat.
A ház tulajdonosát dominus főnévvel jelölték. Ez a jogi latinban tulajdonost, a köznyelvben pedig urat jelentett. A tulajdonos felesége volt a domina. E két szóból származik a nemes urak megszólítása az olasz, spanyol nyelvterületen, a don (Don Pasquale, Don Giovanni, Don Quijote), a nemes asszonyoké meg donna. (Donna Anna; Donna Elvira) A Madonna (<— ma+donna: 'az én úrnőm') szót általában csak a Szűz Mária megszólítására használták, ám a franciában a madame az asszonyok megszólítása. Primadonna (<— prima + donna), azaz ’első úrnő’ az opera, a színdarab főszereplőnője. Belladonna (bella+donna ’szép nő’) néven ismerték eleink a nadragulyát, mely méreg kis adagjával tágították ki pupillájukat a szép szemre vágyó nők.
(Apropó pupilla! Ez is latin származék: a pupa (játékbaba) kicsinyített alakjának (pupilla) 'kis baba' a jelentése. Hogy miért kapta a szembogár ezt a nevet? A szembenálló személy kis babának látja magát benne.)
De térjünk vissza a dominus szóra! A keresztények az Urat illették ezzel a szóval. Innen az anno Domini, az „Úr évében” kifejezés. Ebből származik a Domonkos (Dominicus) keresztnév, melyet Szent Domonkos viselt. Az általa alapított rend tagjai a dominikánusok. S mivel a dominikánusok voltak az inkvizíció (inquiro: megvizsgálok, nyomozok) tagjai, a kaján nép így nevezte őket: Dominicani — Domini canes! (A dominikánusok az Úr [vadász]kutyái!) Az Új Világban Dominica azért kapta a nevét, mert Kolumbusz Kristóf vasárnap (dies dominica), azaz az Úr napján fedezte fel. Eleinte a dominó csak az urak játéka volt, innen az elnevezés. De ha Velencében a farsangi karnevál idején az inas ura ruhájába öltözött, akkor dominóban, azaz úri ruhában jelent meg.
—
Valószínűleg mindenki tudja hogy a "magyar" iskola szavunk a latin schola-ból származik. Ám a latinba az ógörögből került át, s ez az eredeti szkholé (scolh) első jelentése 'szabad idő', 'a szabad időben űzött foglalkozás', s csak harmadsorban 'iskola'. Mennyire jellemző, hogy a görög ókorban csak a szabad idővel rendelkező polgárok foglalkozhattak a tudománnyal!
—
Hányszor mondjuk: "A fejem nem káptalan!" Pedig végső soron bizony csak az! Ugyanis a káptalan a latin caput, capitis szó származéka, ez pedig 'fej, fő' jelentésű. E latin szóból is több más származik.
Caput szóval jelölték már az ókorban a hosszabb prózai szöveg fejezeteit. A capitulum e főnév származéka, jelentése 'kis fej, fejezet' Az egyházi latinban ez utóbbi jelentés akkor alakult ki, amikor a püspök elnökletével összegyűlt papság előtt egy kis fejezetet (capitulum) olvastak fel a szabályzatból a gyűlés megkezdése előtt. A capitulum e szokásból lassan-lassan az 'egyházi gyűlés' jelentést vette fel, később pedig a püspök tanácsadó testületét nevezték így. Ennek magyarosított alakja a káptalan. Mivel évszázadokon keresztül a káptalanok hiteles helyek (a mai közjegyzői hivatalokhoz hasonlók) is voltak, itt gyűjtötték, őrizték a hivatalos iratokat, feljegyzéseket. Sokszor a magánemberek is a káptalan őrizetére bízták féltett okmányaikat, hogy elemi csapásoktól, háborúktól biztonságban tudják. A káptalan ezek kezelésével, őrzésével megbízott kanonokját is káptalannak nevezték, ő tudott az iratok alapján minden érdeklődőnek válaszolni. Innen a fejezet elején említett mondás.
Capitaneus jelentése 'fejhez tartozó, fő-'. Egy sereg katona feje, azaz parancsnoka a kapitány! Másik melléknévi alakja: capitalis. Ezt is szoktuk használni ilyen összefüggésben: kapitális hibát követett el. Ilyen esetben 'fő-, főbenjáró' jelentése van.
Ám ugyancsak a caput szóból alakult ki a kapitalista szó is. A jogi latinban a caput szónak már az ókorban 'kölcsön adott összeg' jelentése is volt. A középkorban e főnévből alkották a capitalis melléknevet, melynek eredeti jelentéséhez ('fejhez tartozó') a 'kölcsönadott pénzösszeghez tartozó' jelentés is járult. Azt az embert, akihez kölcsönért lehet folyamodni, nevezték kapitalistának.
Róma egyik dombját is Mons Capitolinus-nak, ill. röviden csak Capitoliumnak hívták. Természetesnek vehetjük, hogy egy dombot vagy hegyet a fejről neveztek el. Erre épült később a Juppiter – Juno – Minerva római hármas istenségnek szentelt templom. Itt volt a fallal körülvett város fellegvára, akropolisza is. Ezt tekintették a Római Birodalom (Imperium Romanum) középpontjának. Így érthető, hogy az USA tagállamainak fővárosában így nevezik azt az épületet, ahol a helyi törvényhozás ülésezik.
Róma másik dombján, a Mons Palatinuson, vagy egyszerűbben: a Palatiumon épült fel a római császárok lakóhelye. Innen származik a 'palota', továbbá a 'nádor' jelentésű palatinus szavunk. (Feltehetően a nádor a királyi palotában, a király közelében teljesített szolgálatot.)
—
Sajátosan szemben állt már az ókorban is a város és falu (urbs – pagus). A városi (urbanus) ember fogékonyabb volt az új eszmékre, a falusi (paganus) pedig inkább ragaszkodott régi szokásaihoz, értékeihez. Amikor a kereszténység kezdett elterjedni, elsősorban a városokban talált hívekre, a vidéken élők inkább ragaszkodtak ősi isteneikhez. Ebből ered e szavak kettős jelentése: urbanus 1. városi, 2. keresztény; paganus: 1. falusi, 2. pogány! Az urbanus szóból keresztnév is született: innen ered az Orbán (Orbán <— urban <— urbanus).
(Folytatjuk)KÖKÉL-válogatás