1. válasz: A kérdést sokan vizsgálták, s a válasz tekintetében máig sincs konszenzus. Azt is mondhatnám, a kérdés a lét nagy kérdései közé tartozik. Mégis megpróbálom csoportosítani a legjellegzetesebb válaszokat. Az egyszerûség kedvéért koncentráljunk az emberre.
Induljunk ki a következõ egyenletbõl: test+lélek=ember.
Ezt az egyenletet többé-kevésbé mindenki elfogadja,
ehhez nem kell pontosan definiálni a lélek fogalmát.
Rendezzük át az egyenletet: lélek=ember–test.
A test ebben az egyenletben az embert felépítõ anyagot,
s mindazon folyamatok összességét jelenti, amelyben
ez a testanyag részt vesz. Tehát a lélekhez jutunk,
ha az emberbõl levonjuk a testet. Mi marad? Ha az ember életmûködése
megszûnik, akkor a közösség általában
kulturális tradícióinak megfelelõ módon
megszabadul a bomló testtõl, például elégeti,
föld alá temeti, keselyûkkel falatja fel, tartósítja
stb. Ilyenkor a test anyaga átalakul, de természetesen az
anyagmegmaradás törvényének megfelelõen
elemeiben megmarad. Vajon van-e az elemeire bomló anyagon túl
valami, ami az emberünkbõl a maga egységében
marad meg. Két válasz lehetséges:
A: nincs,
B: van.
Ha az A választ fogadjuk el, a lélek definíciója a következõ: a lélek az élõ emberi test anyagi megnyilvánulásainak az ember által önkényesen elkülönített, nehezen behatárolható halmaza, olyan mûködések összessége, melyet közvetlenül az aggyal, a gondolkodással hozunk kapcsolatba.
Ha a B választ fogadjuk el helyesnek, akkor meg kell vizsgálnunk,
mi marad az emberbõl halála után.
B1: Az embernek megmarad az emléke, megmarad tetteinek
következménye. Ezért tetteinkért felelõsek
vagyunk, hiszen jó vagy rossz értelemben megváltoztatják
a világot. Az embernek megmaradnak ismerõsei, barátai,
ellenségei, tanítványai, akikre hatott. Gyerekei,
akik általa vagy ellenére olyanok, amilyenek, s akikben génkészlete
továbbadódik. Ha a B1 válasznál maradunk,
a lélek definíciója azonos az A válaszban
megadottal.
B2: Az emberbõl halála után megmarad valami sajátos szubsztancia, valami örök, nem pusztuló, de az élet során változó, karbantartható, tetteink által meghatározott, a jövõben esetleg újratestesülõ. Ebben az esetben ez a valami a lélek.
Itt szeretnék elnézést kérni az elmúlt 7000 év sok százezer teológusától, filozófusától, egymással vitatkozó bölcselõjétõl, hogy belebeszéltem vitájukba.
2. válasz: Aligha hinném, hogy volna valamire való definíció, de felhívnám a figyelmet William Blake véleményére:
"A Bibliák és a szentkönyvek mind a következô téves tanokat hirdetik: 1. Hogy az Ember két valóban létezô Elvbôl, ti. Testbôl és Lélekbôl áll. ...
... De ezeknek a tételeknek éppen az ellenkezôje igaz: 1. Az Ember Teste nem különíthetô el a Lelkétôl: amit Testnek nevezünk, a Léleknek egy része, az öt érzéken keresztül felfogva, amelyek a Lélek legfôbb kapui a mi korunkban."
3. válasz:
Természettudományos megközelítésbôl
kimondhatjuk, hogy a hagyományos értelemben vett 'lélek'
nem létezik. Az evolúció által kialakított
agymûködésünk hozza létre öntudatunkat,
és ez az, amit a vallásos emberek
'léleknek' neveznek. Tudatunk és öntudatunk kialakulásának
okai és feltételei még vitatottak, a témával
kapcsolatban lásd például Stephen Pinker Hogyan
mûködik az elme? címû könyvét (Osiris
kiadó), ill. Pléh Csaba, Csányi Vilmos és Bereczkei
Tamás szerkesztésében a Lélek és
evolúció címû könyvet (Osiris), bár
ez utóbbihoz több elôismeret szükséges.