1. válasz: A római számok írásában a IIII jel a négy ujjat jelölte. A rómaiak a 9-et is így írták: VIIII.
Az IX forma csak a XIV. században terjedt el az ún. kivonásos jelölési móddal. Tehát a IIII, VIIII és a IV, IX írásmód is helyes. Az órán a IIII
és a VIIII valószínûleg hagyományból van ebben a formában.
Bõvebben ezen az oldalon van leírás: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/tortenet/jako2/html/jako26.htm
Ezen az oldalon pedig a számok ábrázolása látszik: http://www.ttk.pte.hu/ami/phare/tortenet/romaiszm.html

Zoli

2. válasz: Nem tudom a választ, csupán egy adalékkal szeretnék szolgálni.

Theodor Mommsen (1817-1903) véleménye volt az, hogy a római számírás jelei a kéz ujjait utánozzák. Valószínûbb Karl Zangemeis (1887) magyarázata,
miszerint a számírás a rovásíráshoz hasonló vonalkázásból ered, azaz a számokat függõleges vonalkákkal jelölték. Ezek feltevések, de az ókori
rómaiak a 4-est a 'IV', nem pedig a 'IIII', a 9-est a 'IX' nem pedig a 'VIIII' jellel jelölték, legalábbis a klasszikus irodalmuk korában. Bõvebben: Filep lászló- Bereznai Gyula: A számírás története, Filum kiadó.

Stanislas Dehaene: A számérzék (Osiris, 2003) könyvében beszámol egy érdekes kísérletrõl. Pöttyöket, vonalkákat vetítettek, mutattak kártyán az
alanyoknak, s meg kellett számolniuk, hány 'izét' látnak. Az eredmény szerint egy, két, három elem esetén a számolás könnyen ment, de négy fölött
drasztikusan lelassult, ill. hibázni kezdtek az alanyok. Egy-kettõ-három 'izé' számának a megállapítása 600-700 msec volt, míg négynél 900 msec,
ötnél 1100 msec.

Amennyiben a számok jelölése megszámlálandó vonalkákkal történik, logikus, hogy az 1 az I, a 2 a II, a 3 a III, de ezek fölött érdemes olyan jeleket
bevezetni, melyeket már csak felismerni kell, de nem kell számolni.

Ez megtalálható az arab számírásban is. Az 1 egy függöleges vonal. A 2 a felsõ és az alsó vízszintes vonal összekötve. A 3 a felsõ, középsõ, alsó
vonal összekötve, míg a négyet már egy egészen más jel jelöli. A kínai írásban az egyet egy, a kettõt kettõ, a hármat három vízszintes vonal
jelöli, míg a négyet egy új típusú jel. (Hm. Vicces, de a majáknál az egyet egy, a kettõt kettõ, a hármat három, a négyet pedig négy pötty jelöli, s
hasonló a helyzet a rómaiakat megelõzõ etruszkoknál is, amit csak helyteleníteni tudok ... )

Nyilván, ha fel kell ismerni a négyes számot, gyorsabban meg a dolog, ha a 'IV' jelet ismerjük fel, nem pedig a 'IIII' jel botocskáit kezdjük el
számolni.

S van ennek jelentõsége az órák számlapján?

Nincsen. Ott a szám helye, azaz a mutatók állása már egyértelmûen jelzi, hány óra van, így teljesen fölösleges a számjel leolvasásával tölteni az
idõt. Így a leolvasásukat illetõen mindegy, hogy a 4-et a 'IIII' vagy pedig a 'IV' jel jelöli-e.

Így mindkét jelölés fennmaradhatott, hiszen nem volt eltérés a felismerésük hatékonyságában. De csak itt.

Nagy Attila
 

3. válasz: Csak egy pici kiegészítés Nagy Attila válaszához: Nemcsak az óraszámlapokon maradt fenn a "IIII" írásmód, tradicionálisan használják a
hazánkban, Ausztriában, Szlovákiában (tulajdonképpen a volt Monarchia utódállamaiban) játszott tarokkjáték kártyacsomagjának 4-es lapján :-)

Balázs