Kérdés: Tud-e Isten akkora követ teremteni, amelyet már Õ sem bír felemelni?
Sidó Szabolcs


1. válasz: A kérdés nagyon régi, már a zsidó írásmagyarázók körében is hatalmas teológiai vitákra adott okot. (Mert ha nem tud, akkor nem mindenható; ha meg tud, és tényleg nem tudja felemelni, akkor megint csak nem mindenható.)

A "legmodernebb" válasz tudomásom szerint az ember szíve, az ilyen kõ. Isten a teremtéskor nem marionett bábokat akart (amelyeket úgy rángat, ahogyan akar), hanem SZABAD lényeket, így a szívük olyan, hogy nem tudja megváltoztatni. Illetve meg tudná, ha akarná, de mondjuk úgy olyannnyira "SZABADSÁGPÁRTI", hogy ezügyben megkötözi a saját kezét.

Remélem, sikerült a válaszadás.
Rozsomák
 


2. válasz: A paradoxonokkal, apóriákkal az a baj, hogy rendszerint csak ügyesen megfogalmazott "bûvésztrükkök". Ez Zenon esetében menthetõ, hiszen a korabeliek nem rendelkeztek pontos fogalommal a mozgásról. Mint tudjuk, a mozgás három mennyiség viszonyával írható le: távolság, idõ és sebesség. Ha ebbõl a szempontból vesszük szemügyre Zenon két híres apóriáját, rögtön kiderül a turpisság. Az Achilleusz és teknõs esete közismert, ám két változatban forog közkézen, és mindkettõ tanulságos. Az egyik szerint amíg Akhilleusz megteszi az elõzõ távolság felét, azalatt a teknõs is megteszi az elõzõ távolság felét. Ha ezt a fizikai képlet szerint írnánk fel, az derülne ki belõle, hogy Akhilleusz és a teknõs sebessége azonos, márpedig nem ez volt a kiindulási feltétel. Hiszen ha ugyanannyi idõ alatt teszik meg a kezdeti elõny felét, ami egy konkrét mennyiség, akkor a sebességük is ugyanaz. A másik változat szerint amíg Akhilleusz megteszi az elõzõ távolság felét,
a "teknõs is megtesz valamennyit".  Ez azonban csak átverés, hiszen ha pontosan tudnánk, mennyi az a "valamennyi" rögtön kiderülne a turpisság.

Ugyanezért hamis a kilõtt nyíl apóriája is. Ahhoz ugyan, hogy a nyíl eljusson A-ból B-be, valóban át kell haladnia közbeesõ pontokon. Ezeket tekinthetjük végtelen számúnak is. Ám a sebesség képletbõl kiindulva kikövetkeztethetõ, hogy a pontok közötti távolsághoz a vele arányos idõtartam tartozik. A nyíl nem ugyanannyi idõ alatt jut el A-ból B-be, mint a köztük levõ X-bõl az X és B között levõ Y-ba. (Hiszen a sebesség állandó, legalábbis erre nem tér ki az apória.) A végtelenül kicsi távolsághoz végtelenül kicsi idõtartam tartozik, és ekkor a nyíl valóban "áll". A fizikai világban azonban nincs olyan méret, hogy "végtelenül kicsi"; ezt érdemes
megkérdezni a részecskegyorsítók szerelmeseitõl.

Ha ezek után megvizsgáljuk a mindenhatóság paradoxonokat, hasonlóan szomorú képet kapunk. Én kettõt ismerek, az egyik a kérdésben lévõ kõ esete, a másikat pedig Stanislav Lem alkotta. Ha a kõ paradoxont nézzük, egybõl kitûnik, hogy alkotója nem a valóságból indult ki. Isten ugyanis nem csak egy nehéz követ, de még egy tollpihét sem tud "felemelni", hiszen nincs keze, mert nem anyag. Isten egy dolgot tud tenni a teremtett világgal, ami kettõ: teremti, vagy megszünteti. Ez a kettõ foglalja magában a "fenntartást", vagyis az Isteni Gondviselést is. Ha egy meglehetõsen nagy méretû "követ"; képzelünk el (például galaxisokat), arra is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a kicsikre: nem Isten emelgeti õket, hanem az általa teremtett gravitáció és mozgás. Kíváncsi vagyok, képes-e valaki akkora "követ" elképzelni, ami nagyobb, mint a létezõ Világmindenség, amelyet pedig Isten mozgat.

Stanislav Lem paradoxona egy kicsit értelmesebb. Õ azt veti fel, hogy Isten azért nem mindenható, mert nem teremthet még egy Istent. (Ha megtenné, már egyikük sem lenne mindenható.) Õ azonban a dolog lényegén suhan át észrevétlen, mint egy bûvész a tömör falon. Istent ugyanis nem teremtette senki. Istent teremteni fából vaskarika. Az elõbbiek szerint ebbõl az is következik, hogy Isten megszûntetni sem tudja magát. Ez valóban korlátja a mindenhatóságnak, ám csak olyan korlát, mint amibe akkor ütközünk, ha fényes sötétet, vagy hideg forrót (esetleg örökmozgót) akarunk létrehozni.

K.L.



Vissza a kérdésekhez