Ha a pezsgõs pohárban nem lennének hibák vagy szennyezések, csak statisztikus ingadozások nyomán keletkeznének buborékok. Ezek az ingadozások olyan véletlenszerû események, amelyek nyomán elegendõ gázmolekula gyûlik össze ahhoz, hogy buborék képzõdjék. De ezek a spontán buborékképzõdések nagyon ritkák, és véletlenszerûen következnek be a folyadékban, ezért nem vezetnek állandó buborékfüzérekhez. A szennyezésektõl mentes folyadékban olyan ritkák lennének a buborékok, hogy észre sem vennénk õket – a pezsgõ csak a gázmolekulák felszíni párolgásától veszítené el az "erejét".

Az igazi pezsgõben a buborékláncokat a folyadék közepén is megfigyelhetjük. Ezek a buborékok a folyadékban eloszló szennyezõdések miatt alakulhatnak ki. Már egy pici porszem is elindíthatja a buborék fejlõdését. Ha gengén megkeverjük a pezsgõt, láthatjuk, hogy a buborékfüzérek mozognak, ami azt jelzi, hogy a buborékokat keltõ szennyezések is a folyadékkal együtt mozognak.