H. S. El Khadem
Egy elveszettnek hitt alkimista írásról

Zoszimosz egyik elveszett írásának arab fordítását találta meg jelen sorok szerzõje egy arab alkimista könyv tanulmányozása során. A könyvet, A kegyelem kulcsa és a bölcsesség titka címmel, a XII. század elsõ részében írta egy kevéssé ismert kurd alkimista, Al-Tughrai. A könyv két részbõl áll. Az elsõ rész szerzõje Al-Tughrai. A második rész, a Bölcsesség kulcsa, Zoszimosz egyik elveszett írásának fordítása.

Zoszimosz görög származású gnosztikus filozófus volt. Az egyiptomi Panapoliszban (mai nevén Ahmimban) született Kr. u. 300 körül. Alexandriában és Athénben tanult, s a hellén világ számos városában megfordult. Zoszimosz könyveinek nagy része elveszett. Mindössze rövid részletek maradtak fenn, amelyeket jóval a szerzõ halála után jegyeztek le görögül vagy szír fordításban. A görög szövegeket Velencében és Párizsban, a fordításokat Londonban és Cambridge-ben õrzik. A kéziratokat Berthelot a múlt század végén lefordította franciára. Zoszimosz négy könyvének címét említi a Kitab al-Fihrist arab enciklopédia, amelyet Kr. u. 987-ben adtak ki Bagdadban. Egy másik mûre, A kulcsok könyvére, egy bizánci szerzetes hivatkozott Kr. u. 1050 táján.
 
 

A kegyelem kulcsa és a bölcsesség titkának elsõ részében Tughrai elmagyarázza Zoszimosz könyvét. Írásokat idéz Zoszimosztól és az antikvitás más híres személyiségeitõl, például Arisztotelésztõl, Démokritosztól és Galenustól. A szerzõ misztikus személyeket is felsorakoztat, például Hermész Triszmegisztoszt, fiát, Tatát, lányát Kleopátrát (aki nem azonos Shakespeare Kleopátrájával) és a kopt Máriát, akihez számos Zoszimosz-levél szól. Sok megállapításról sajnos nem derül ki, hogy Tughraitól vagy Zoszimosztól származik-e. A könyv ennek ellenére nagyon értékes, mert számos eredeti Zoszimosz-idézetet közöl, és világos képet fest Tughrai korának kémiai ismereteirõl. A második rész címlapján Tughrai közli, hogy õ fordította le Zoszimosz mûvét, és görögtudását gyakran be is mutatja, amikor az arab fordítások elõtt a görög elnevezéseket is megadja.
 

A kegyelem kulcsa és a bölcsesség titka alkimista tankönyv; tárgyát logikusan, rendezett formában adja elõ. Az elsõ rész egyes témáinál a szerzõ közli, hogy a második rész hol fejti ki részletesen a problémát. Az elsõ rész emellett olyan kérdéseket is elemez, amelyek a másodikban nem fordulnak elõ. Szó esik például kevéssé ismert arab alimisták munkáiról, a kémiai nómenklatúráról, szerepelnek itt veresek, és Tughrai kedvenc témája, az emberi szervek mûködésének utánzása is terítékre kerül. Olyan eszközöket és üvegedényeket ír le Tughrai, amelyek a formákat utánozva a megfelelõ szervek mûködését másolják. Ismertet például egy emésztõedényt, amelynek alakja az emberi gyomoréra emlékeztet; egy üvegkészülék a méhet és a placentát imitálja, amelyben "lombikbébi" növekdehetne.

Mindkét rész a négy elem (tûz, levegõ, víz és föld) és a négy tulajdonság (meleg, hideg, nedves és száraz) tárgyalásával kezdõdik, majd arányaik megállapításával folytatódik. Mindez a fémek tulajdonságainak módosításához, az elixir (bölcsek köve) elõállításához szükséges. A réz például 18 rész meleget, 15 rész hideget, 5 rész szárazat és 5 rész nedveset tartalmaz. Ahhoz, hogy a réz elixirré váljon, tulajdonságait ki kell egyenlíteni: a 18 rész meleget 15 résznyire kell csökkenteni, hogy a 15 rész hideg kioltsa; majd az 5 részt nedveset kell kioltani az 5 rész szárazzal. A könyv ezután leírja, hogyan kell megjavítani a tulajdonságokat, és végül elárulja, hogyan kell átalakítani a rezet fehér elixirrel ezüstté, és az ezüstöt vörös elixirrel arannyá.

Mind az elsõ, mind a második rész hosszú fejezeteket szentel a desztillálás mûvészetének és bõven illusztrálja mondanivalóját. A lombikok, desztillálóedények mellett kemencék, olajfûtésû "tûzhelyek", vízfürdõk, álladó hõmérsékletû fürdõk is szerepelnek a leírásokban.
 

Egyszerû desztilláció Frakcionált desztilláció Emésztõedény

A könyv részletesen beszámol az alkímia titkait felfedõ álmokról. A második rész egyik álma például a cinóbert (HgS), a transzmutáció egyik közbensõ anyagát, trónuson ülõ oroszlánként írja le. A trónhoz kilenc lépcsõ vezet (ennyi lépés szükséges az elixir elõállításához), minden lépcsõ más színû, és az utolsó rubinvörös (ez az elixir színe a munka utolsó szakaszában). Az álom emlékeztet egy másik Zoszimosz-szövegben található álomra, amely Berthelot fordításából ismert. Itt az "isteni víz" áll egy 15 lépcsõ magasan elhelyezett trón elõtt. Az elsõ rész egyik álma egy "in vitro" keletkezõ csecsemõrõl szól (a színhely az elõbb említett készülék).  A könyv mindkét része hosszan tárgyalja az asztrológiát és a hét "bolygó" (a Nap, a Hold, a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz) szerepét a munka egyes szakaszaiban.
 
 

Bár a szövegek szerzõinek számos megállapításával ma már nem értünk egyet, logikai építményüknek csodálattal kell adóznunk, és sajnáljuk, hogy összeomlott, mert rossz feltvevéseken alapult. A szerzõk és kortársaik legnagyobb tévedése az volt, hogy csak négy elem van, és a fémek nem elemek, hanem "vegyületek", melyek tulajdonságai megváltoztathatók, ha összetételüket módosítják. Az alkimisták mellett szólhat, hogy akkoriban sok fémet még nem állítottak elõ tiszta formában, tehát a fémek valójában ötvözetek voltak, és tulajdonságaikat valóban megváltoztathatták. Az alkimisták készítettek is sárga ötvözetet ezüstbõl és aranyból, fehéret rézbõl és ezüstbõl. Szervetlen polimerjeiket mesterséges drágakövekként használták. De voltak, akik tisztán látták az alkímia korlátait; Avicenna például így írt:

Ami az alkimisták állításait illeti, világosan kell látni, hogy nincs hatalmukban a fajták valódi megváltoztatása. Kitûnô utánzatokat készíthetnek azonban, ha a vöröset [vörös fémet] olyan fehérre festik, hogy igen hasonlatossá válik az ezüsthöz, vagy olyan sárgára, hogy az aranyhoz lesz igen hasonló. A fehéret [fehér fémet] tetszés szerinti színre tudják festeni, amíg nagyon hasonlóvá nem válik az aranyhoz vagy a rézhez; és az ólmokat [ónt és ólmot] meg tudják szabadítani legtöbb hibájuktól és szennyezésüktôl. Ezekben [a festett fémekben] mégis változatlanok maradnak a lényegi tulajdonságok; legfeljebb az elôidézett jellemzôk uralkodnak el annyira, hogy megtévesztenek...
Tughrai azonban, Zoszimoszhoz hasonlóan, hitt a transzmutációban. Zoszimosz úgy vélte, hogy az ezüstbõl úgy lesz arany, ha aranyat adunk hozzá, a rézbõl ezüst, ha ezüstöt adunk hozzá: "Ki ezüstöt vet, ezüstöt érlel, ki aranyat vet, aranyat érlel."

A könyv szerzõi megkülönböztették egymástól a desztillációt és a "füstölést" (pirolízist), s nagy fontosságot tulajdonítottak a tisztításnak, ami elõsegítette a desztilláció tökéletesítését. Zoszimosz arra is magyarázatot talált, hogy a desztilláció során miért emelkednek fel a gõzök a gravitáció ellenében: "A mozgás a hõ folyománya, mert hõ nélkül nem volna mozgás." Zoszimosz és kortársai roppant bonyolult kilenc ízre, három szagra és számos színre épülõ rendszert dolgoztak ki az anyagok jellemzésére. Kevésbé járt sikerrel az a törekvésük, hogy ezekkel a tulajdonságokkal határozzák meg a fémekben jelen levõ hideg, meleg, száraz és nedves relatív mennyiségét vagy ezek ismeretében javítsák a fémek tulajdonságait.

Tughrai könyvének leghomályosabb eleme a nómenklatúra. A kémiai elnevezések nincsenek kapcsolatban az összetétellel, legfeljebb egy-egy tulajdonságra utalnak. Az ammónia például illékonysága miatt "szárnyaló sas" néven szerepel, miközben az ammónia szó sok különbözõ vegyületet jelöl, ami alaposan megnehezíti
a reakciók nyomon követését.
 

A Journal of Chemical Education nyomán

Vissza az alkímiai sorozat tartalomjegyzékéhez
Vissza a kémiatörténeti sorozat tartalomjegyzékéhez
http://www.kfki.hu/chemonet/ 
http://www.ch.bme.hu/chemonet/