9:30   Megnyitó
Árkai Péter (az MTA lev. tagka, az MTA FKK GKL igazgatója)

9:35   Bevezetõ
Hasznos Gábor (tanácsos, Környezetvédelmi Minisztérium)

10:00 A környezeti határértékek értelmezése és szerepe
Ötvös Károly (Ötvös és Társa Kft, Pécs)

A határértékekre vonatkozó javaslatokat és a szabályozás mûszaki koncepcióját az érintett tárcák központi háttérintézményei és a tudományos kutatásban dolgozó szakértõkbõl álló munkacsoport dolgozta ki. A szennyezettség alsó határának megállapításához a talaj esetében a multifunkcionalitás megõrzését, a felszín alatti víz esetében az ivóvíz elõállítására való alkalmasságot tekintették mértékadó követelménynek, amint azt számos EU tagállamban teszik. A határérték rendszer az adott terület igénybevételének és kialakult állapotának minõsítéséhez, az ebbõl kiinduló hatósági intézkedések meghatározásához szolgáltatnak alapot. A konkrét értékek nem jelentenek helyspecifikus célállapotot, orientáló szerepük van.
 

10:25 A környezeti határértékek és a természetes háttér
Horváth István, Fügedi Ubul (Magyar Állami Földtani Intézet)

A magyar környezetvédelmi jog —az uniós szabályozás alapján — nem egységes szemléletû paraméter-rendszert vezetett be, amelyben keverednek a háttér- illetve határérték jellegû paraméterek. A háttér jellemzésénél nem veszik figyelembe annak változékonyságát. A jelenlegi ellentmondásosság megszüntetésére javasoljuk a (B) szennyezettségi határérték és az (A_b) bizonyított háttér koncentráció definíciójának változtatását olyaténképp, hogy mindkettõ a háttér (a helyi ill. országos háttér) koncentráció-tartományának felsõ határa legyen. Mivel az ilyen átértelmezés eredményeként a szennyezettségi határértékek több alkotónál is a jelenleg érvényes beavatkozási értékek fölé kerülhetnek, a teljes paramétersort át kell tekinteni.

10.50–11.05  Szünet

11:05 A szennyezettségi határértékek a geokémiai tényezõk tér- és idõbeli változásának függ-vényében
Sipos Péter, Póka Teréz (MTA FKK Geokémiai Kutatólaboratórium)

A szennyezettségi határértékek gyakorlati alkalmazása során a természetes háttérértékeket azok tér- és idõbeli változásával együtt kell figyelembe venni. A periódikusan vagy véletlenszerûen változó természetes és antropogén környezeti hatások megváltoztatják azokat a geokémiai paramétereket, amelyek a kémiai elemek talajban való viselkedését befolyásolják. A szennyezettségi határértékek alkalmazása tehát a tér- és idõbeli változások függvényében nehézségekbe ütközik. A kérdést konkrét regionális és alkalmazott geokémiai témák eredményein keresztül világítjuk meg.

11:30 Nehézfémvizsgálatok a Talaj Információs Monitoring Rendszerben
Marth Péter (Budapesti Fõvárosi Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás)

11.55 Talajok nehézfémszennyezettsége és talajterhelési kísérletek
Kádár Imre, Anton Attila, Németh Tamás (MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete)

A mezõgazdaságilag hasznosított talajok (termõföld) nem szennyezettek nehézfémekkel vagy egyéb toxikus anyagokkal Magyarországon. Szennyezés az ipari területeken, útkörnyezetben, városi talajokban jelentkezik. Talajterhelési kísérleteink 1991 óta folynak, hogy a fõbb szennyezõ elemek mozgását nyomon kövessük a talaj-növény rendszerben. Talaj-szennyezettségi határértékek hasonló kísérletekben állapíthatók meg. Adataink megalapozzák a hatósági beavatkozásokat, a talajtisztításokat, illetve a hatékonyabb védekezést.

12.20–14:00 Szünet

14:00 Toxikus nehézfémek adszorpciója agyagásványokon – újabb eredmények és alkalmazásuk a határérték-rendszer fejlesztése érdekében
Németh Tibor (MTA FKK Geokémiai Kutatólaboratórium), Mohai Ilona (MTA Kémiai Kutatóközpont), Berényi Üveges Judit (Környezetvédelmi Minisztérium), Tóth Mária (MTA FKK Geokémiai Kutatólaboratórium)

Az agyagásványok, különösen a duzzadó tulajdonsággal rendelkezõ szmektitek jelentõsen befolyásolják a talajok fizikai és kémiai tulajdonságait, például a talajok nehézfém terhelhetõségét és vízáteresztõ képességét. Megvizsgáltuk négy toxikus illetve esszenciális fémion, a réz, a cink, az ólom és a kadmium szmektiteken és természetes talajagyagokon történõ megkötõdését, valamint e nehézfémek hatását az agyagásványok szerkezetére. Fény derült arra, hogy különbözõ koncentrációjú terhelések esetében a fémionok eltérõ formában kötõdnek meg a szmektitekben és ez összefüggésben van a pH változásával. A nehézfém hozzáadás megváltoztatja a szmektitek egyes fizikai és kémiai tulajdonságát, például a duzzadóképességet. Az eredmények hozzájárulhatnak a magyarországi nehézfémekre vonatkozó határérték-rendszer módosításához.

14:25 Felszín alatti vizeink minõsége, különös tekintettel a természetes eredetû komponensekre
Deák József (VITUKI Rt.)

Felszín alatti vizeink vízminõségének országos értékelése során megállapítottuk, hogy az egészségügyi elõírásoknak meg nem felelõ vízminõséget elsõsorban a természetes eredetû kémiai komponensek (vas, mangán, arzén, ammónium) okozzák, amelyek a több tízezer évig tartó felszín alatti áramlás során, a kõzet-víz kölcsönhatás révén kerülnek a felszín alatti vizekbe. Ezeket a genetikai eredetû vízminõségi problémákat megszüntetni nem lehet, védekezni ellenük csak vízkezeléssel, keveréssel vagy a vízbázis feladásával lehet.

Felszín alatti vizeink nitrát szennyezettségi állapota lényegesen jobb a köztudatban elfogadott állapotnál. Még a legsérülékenyebbnek tekinthetõ talaj- karszt- és partiszûrésû vízkészletek esetében is átlagosan 10-15 mg/l-es nitrát tartalmat találunk, ami lényegesen alacsonyabb az 50 mg/l egészségügyi határértéknél.

Mindezek alapján megállapítható, hogy Magyarországon nem a felszíni eredetû, antropogén szennyezõdések okozzák a legnagyobb ivóvízminõségi problémákat. Vízkészleteink védettsége a felszíni eredetû szennyezõdésekkel szemben ugyanakkor nem jelent garanciát a jó minõségû ivóvízre, a genetikai eredetû kémiai komponensek miatt.

14:50–15:05 Szünet

15:05 Mélység vizekben elõforduló kémiai elemek és kémiai anyagok egészségügyi megítélése
Csanády Mihály (Országos Környezetegészségügyi Intézet)

Hazánk vízellátásában a mélységi vizeknek döntõ szerepe van, ezért bennük lévõ kémiai anyagok értékelésének közvetlen gyakorlati jelentõsége is van. Az ivásra szolgáló vizek általános vízkémiai mutatói (keménység, lúgosság, pH, kalcium, nátrium stb.) mellett a mikroelemek (arzén, szelén, bór, fluor stb.) jelenléte sokszor jelentõsen befolyásolja a víz használhatóságát, kezelésének szükségességét. Ezek közül hazánkban például az arzén-elõfordulás a legfontosabb. A mélyebb rétegekbõl származó termálvizekben a szervesanyagtartalom is jelentõs lehet. Ártalmatlan (vagy esetleg elõnyõs) hatású anyagok (pl. huminsavak) mellett olajokra jellemzõ szerves vegyületek (aromás, hidroaromás, policiklusos), köztük ismert karcinogén anyagok is elõfordulnak. - Az elõadás a határérték megállapítás elveivel foglalkozik, és bemutatja a leggyakoribb anyagokra vonatkozó elõírásokat.

15:30 Élelmiszerek radioaktív szennyezettsége
Sas Barnabás, Tarján Sándor (Országos Élelmiszervizsgáló Intézet)

Az FVM az 1970-es években építette ki Radiológiai Ellenõrzõ Hálózatát, amely azóta is folyamatosan ellenõrzi a hazánkban termelt élelmiszerek és alapanyagok radioaktív koncentrációit. Jelenleg a hálózat minden megyében rendelkezik egy radiokémiai laboratóriummal, amely az Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenõrzõ Állomás szervezetén belül mûködik. A hálózat szakmai központja az Országos Élelmiszervizsgáló Intézet, ahol a Radiokémiai Osztály szervezi a hálózat munkáját, gyûjti és értékeli az adatokat.

Az élelmiszerek és az alapanyagok mellett fokozott figyelmet fordítunk az élelmiszertermeléssel szorosan összefüggõ környezeti közegek, közöttük a talaj vizsgálatára is.
 

15:55 A talaj és a hulladék határértékek közegészségügyi megítélése
Horváth Amanda (Országos Környezetegészségügyi Intézet)

A határérték egy eltûrhetõ szennyezési szint, amely az érzékeny élõ szervetek kis hányadának károsodását megengedi, és figyelembe veszi a technikai és gazdasági viszonyokat.

A talaj határértékek alkalmazásának célja az egészségkárosodás megelõzése és a szennyezett területeken a tisztítás mértékének meghatározása. A megelõzéshez az általános talaj határértékek felelnek meg, míg a talaj tisztításánál a funkcióhoz rendelt határértéket alkalmazzák. A határértékek kidolgozása több éves laboratóriumi és természetes körülmények között végzett kísérleteket igényel. A gyakorlatban sokszor nincs elegendõ idõ ilyen vizsgálatok elvégzésére, ezekben az esetekben a reverz kockázatbecslés módszerét alkalmazzuk.

A hulladékoknál a veszélyesség megítéléséhez alkalmazunk határértékeket, amelyeket ivóvíz illetve talaj határértékek alapján számolunk ki. Az EU veszélyes hulladék direktíva bevezetésével a határértékek a veszélyes anyagokra és készítményekre vonatkozó koncentrációk segítségével kerülnek megállapításra, az így kapott értékek jelentõsen eltérnek a nálunk alkalmazottaktól.

16:20 Zárszó
Szendrei Géza (a Környezetkémiai Albizottság elnöke)