Megint egy kérdés, amivel rá lehet találni a gyenge pontjainkra. Meg kell próbálnunk még a lehetôségét is elkerülni annak, hogy óvatlan válaszokkal saját magunk valljuk be ismereteink hiányosságait. Hatásos módszer a következô válasz használata: „Nos, azok alapján, amit a munkáról eddig mondott, a mögöttem álló szakmai háttér alapján úgy gondolom, hogy semmi nehézségem nem lehet a munka ellátásával kapcsolatban. Amit viszont igazán érdekesnek találnék, az egy olyan munka, amihez…" Ebben a pillanatban sikerült visszaütni a labdát a kérdezôhöz. A válaszban hangsúlyt kapott az, hogy minden tudásnak és tapasztalatnak a birtokában vagyunk, ami a munka elvégzéséhez kell.

Biztonságosan kezelhetôek az ilyen szituációk úgy is, ha az ember felhozza a meghirdetett állás néhány fontos, felelôsségteljes területét, persze csak azokat, amik személyes erôsségei. Ezután ezt mondja: „Ezek a területek olyan nagyon fontosak, hogy senki sem állhat meg azon a szinten, ahol jelenleg van, úgy, hogy már ne lenne mit csiszolni a tudásán."

– „Beszéljen arról, amit az önéletrajzában is leírt, hogy bár a jelenlegi cégénél már régóta dolgozik, fizetése és beosztása soha nem emelkedett igazán."

Jaj. Micsoda kérdés! Ahhoz, hogy valamit ezzel is tudjunk kezdeni, nekünk magunknak kell tisztában lennünk a válasszal (azt is figyelembe kell vennünk, hogy a kérdezô képes pontosan ítélni az ilyesmivel kapcsolatban). Azután gyakorolnunk kell errôl beszélni. Hangosan elmondunk magunknak mindent, pontosan úgy, ahogyan egy igazi beszélgetésen tennénk. Egy próbálkozás biztosan nem lesz elég. Nem az a legfontosabb, mennyiben igaz a válasz, hanem, hogy amit mondunk, azt úgy mondjuk, hogy se siránkozás, se düh ne legyen benne. Kerüljük a „savanyú a szôlô"-szerû magyarázatokat.

Most pedig tegyük fel, hogy benne vagyunk a csávában, megkaptuk a kérdést: „…egy pillanat! Miért nem haladt elôre a ranglétrán?" Ez az az eset, amikor egyetlen rosszul megválasztott szó mindent elronthat. A kérdezô egy nagyon kellemetlen dolgot akar tudni. Minél hosszabb idôre ragadunk le ennél a kérdésnél, annál több ideje van arra, hogy negatív jellemzôinken gondolkodjon. A válasz legyen rövid, szimpatikus, és amint a végére értünk, maradjunk csendben. Például: „A jelenlegi cégem egy jól mûködô, stabil vállalat, de az én területemen már régóta csak minimális fejlôdés van, következésképpen elôléptetések sincsenek. Ön arra kíváncsi, miért jöttem ma ide, nos, én birtokában vagyok azoknak az ismereteknek és képességeknek, amelyekkel felelôsségteljesebb munkát végezhetek. Ide is azért jöttem, mert ilyen helyet keresek."

– „Hajlandó olyan esetekben, amikor arra van szükség, kockázatot vállalni?"

Elôször is egy gyors viszontkérdés: „Pontosan mit ért kockázat alatt? Mondjon egy példát arra, amit kockázatnak nevez!" A kérdezô kénytelen tudomásul venni, hogy analitikus elmével áll szemben, aki a kérdést a legjobb oldalán fogta meg. Ennyi idô elég, hogy felkészüljünk a válasszal, ami bármilyen lehet, a következô pár mondatot viszont tartalmaznia kell: „Természetesen soha nem vállalnék gondolkodás nélkül olyasmit, ami veszélybe sodorhatná a vállalatom, a kollégáim biztonságát vagy hírnevét. Nem hiszem, hogy van olyan fônök, akinek tetszenék az olyan beosztott – dolgozzék bárhol a cégnél –, aki minden körültekintés nélkül bármibe belefog."

– „Látja ezt a tollat a kezemben? Adja el nekem!"

Nem olyan kérés ez, mint amilyennek látszik, nem csak bolti eladóktól lehet ilyesmit kérni. A mai üzleti életben mindenkinek el kell adnia valamit, ami lehet a szó szoros értelmében vett termék, de legtöbbször ötleteket, elképzeléseket kell eladnunk. Ily módon amikor erre a kérésre reagálunk, megmutatjuk, vajon megértettük-e az „eladás" lényegét, képesek vagyunk-e talpraesetten gondolkodni, milyen a rábeszélô képességünk, hogyan tudjuk szavakkal kifejezni azt, amit szeretnénk. Tegyük fel, hogy a kérdezô egy széles hegyû, szövegkiemelésre használt sárga filctollat tart a kezében. Ekkor nyugodtan így szólunk: „Hadd szóljak pár szót a termék sajátosságairól. Amint látja, ez egy szövegkiemelô, amivel cikkekben, jelentésekben egyszerûen megjelölheti magának a fontosabb részeket, és majd amikor szüksége lesz rájuk, látni fogja, mennyi idôt takarít meg a használatával, ott lesznek majd Ön elôtt megjelölve. A toll maga elég széles ahhoz, hogy kényelmesen használhassa asztalnál, vagy akár táblára íráshoz is. Másrészt bárhová magával viheti, mindenütt jó, ha kéznél van. Ez a világító sárga szín pedig azt jelenti, hogy soha nem fogja elveszíteni." Most egy mosoly, és egy kérdés, ami megmosolyogtatja a kérdezôt: „Hány kartonnal szállítsunk?"

– „Hogyan lesz majd képes elviselni a környezetváltozást azután, hogy annyi idôt töltött a jelenlegi cégénél?"

Egy kérdés, ami remek lehetôség arra, hogy egy rejtett csapdát kifordítsunk, és ezzel elônyt szerezzünk magunknak. „Éppen ez az, amit szeretnék. Annyi év után a mostani helyemen már úgy éreztem, belefásultam a munkámba. Minden ember szokott ilyesmit érezni, egy idô után mindenkinek szüksége van a változásra. Nekem most van szükségem új ismeretségekre, arra, hogy úk kihívásokkal nézzek szembe, a dolgokat új megközelítésben lássam. Remélem, itt meglesz a lehetôségem erre."

– „Az Ön korában hogy-hogy nem keres többet?"

Figyelni kell arra, hogy ezzel a kérdéssel a tehetségünket, az életben elért eredményeinket akarják szembefordítani magunkkal. „Mindig úgy éreztem, hogy a munkámmal, a tapasztalataimmal többet érek, mint a pénzemmel, ha esetleg valamire szükségem lenne az életben. Másrészt nem vagyok az a típus, aki csak a pénz miatt munkahelyet változtat. Mostanra sok mindent megtanultam, ez talán számít valamit egy cégnek." Hogy elhárítsuk a kérdezô újabb próbálkozását, egy kérdéssel fejezzük be: „Mennyit kellene most keresnem?" Ezután esetleg a leendô fizetésrôl is beszélhetünk.

– „Mi volt a legrosszabb, amit a cégünkrôl hallott?"

Ez a kérdés sokkolóan tud hatni: a cél itt is az, hogy a jelöltrôl kiderüljön, mennyire képes terhelés alatt gondolkodni, dolgozni. Ha erre a kérdésre sikerül egy akárcsak félig-meddig elfogadható választ összehoznunk, az akadályt sikerrel vettük. A legjobb válasz egyszerû. Mosolyogva ennyit kell mondani: „Az Önök cégéhez nagyon nehéz bekerülni, mert a felvételi elbeszélgetéseik, no meg akik ott kérdeznek, olyan szigorúak." Ez igaz, meghökkentô, ráadásul bizonyítéka annak, hogy aki ezt válaszolta, egyáltalán nincs megijedve.


Vissza | Tartalom

Dr. Telkes József: Karrierkönyv. Kódexpressz Kiadó, Budapest, 1994.
http://www.kfki.hu/chemonet/hun/olvaso/dtj/index.html