A módosított kémiai gõzlecsapás során magas hõmérsékletû oxidáció játszódik le egy forgó csõben, amelyet külsõ hõforrással, rendszerint oxi-hidrogén lánggal fûtenek. A csövön szabályozott mennyiségû vivõgáz, például oxigén, nitrogén vagy hélium áramlik át. A gázokat folyékony adalékokon vezetik át, hogy kémiai reagenseket, például SiCl4-ot vagy GeCl4-ot sodorjanak magukkal. Ezek az anyagok a magas hõmérsékleten üvegszerû részecskékeket képeznek (SiCl4+O2—>SiO2+2Cl2), amelyek a forró zónát elhagyva lerakódnak.

A hõ hatására a részecskék üvegszerû réteggé olvadnak össze. Az ismételt gázáramok nyomán több száz réteg épülhet fel; törésmutatójuk a vivõgázok keverékétõl függõen változik. Végül a hõmérsékletet az üveg szinterelési hõmérsékletére emelik, és a rétegenként növesztett csõ szilárd rúddá tömörödik. A rudat egy optikai szálhúzó toronyban hevítik tovább, ahol a néhány centiméteres átmérõjû hengerbõl hajszálvékény szálak képzõdnek.

A módosított kémiai gõzlecsapással azt használják ki, hogy az adalékok gõznyomása több nagyságrenddel nagyobb, mint a kiindulási anyagok bármely lehetséges átmenetifém szennyezésének gõznyomása. Az átmenetifémeknek, különösen a vasnak és a réznek, széles abszorpciós sávjuk van a távközlési tartományban, 1–1,5 µm környékén, ezért néhány milliárdod résznyi is elfogadhatatlanul nagy abszorpciót okoz.


Vissza