Sokan azt hiszik, hogy az adatbáziskezelés újkeletû fogalom, pedig tágabb értelemben véve az alapjai egészen az ókorig nyúlnak vissza. Már akkor is szükség volt bizonyos adatok (népszámlálásból származó adatok, terménymennyiségek, adók) tárolására, rendszerezésére és kiértékelésére. Ekkor még az adatok tárolására fadarabokat, agyag- majd kõtáblákat vagy éppen papiruszt használtak. Azt hiszem, nyilvánvaló ezen eszközök használatának nehézkessége, megbízhatóságuk korlátai.
Elõrelépést jelentett ehhez képest a papír, majd a könyvek megjelenése, hiszen kisebb helyigény mellett nagyobb mennyiségû adatot tudtak így tárolni. Azonban nem csak az adattárolás technikája fejlõdött, hanem az egész világ, így a tárolandó adatok mennyisége is megsokszorozódott, amivel egy öngerjesztõ folyamat indult be. Ezzel párhuzamosan nem csak az adatok mennyiségében történt hatalmas mértékû növekedés, hanem minõségi változás következett be az adattárolás rendszerében és az adatok lekérdezésének igényében is. Alapvetõ hátránya volt ezeknek a rendszereknek, hogy az adathozzáférés elég nehézkes volt, általában csak egyféle rendszerben lehetett adatokat lekérdezni (többnyire abc rendben történt a tárolás vagy valamilyen egyéb szempont szerint, ami meglehetõs rugalmatlanságot adott a rendszernek), valamint könnyen elveszhettek az adatok, ami a megbízhatóságot jelentõsen csökkentette. Például a könyvtárakban külön katalógusokat kellett készíteni a cím szerinti, a szerzõ szerinti és a téma szerinti keresésekhez, holott mindhárom ugyanazokat az adatokat tartalmazta -- csak más sorrendben.
A következõ nagyobb állomást az adatbáziskezelésben a számítógépek megjelenése jelentette. A hõskorban még csak nagy számítógépekkel találkozhattunk, amelyekhez többnyire lyukkártyaolvasó (és -író), majd mágnesszalagos egységek csatlakoztak. Mágnesszalagokon már viszonylag nagymennyiségû adatot lehetett tárolni, azonban alapvetõ hátrányuk a soros hozzáférés volt, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy egy információ eléréséhez végig kellett olvasni az összes elõzõ adatot a szalagon. Ez jelentõs adathozzáférési idõt jelentett, ami a rendszer lassúságát vonta maga után.
A diszkek megjelenésével megoldódott ez a probléma is, ugyanis itt már közvetlen hozzáféréssel tudták az információt lekérdezni, vagyis minden adat gyakorlatilag azonos idõn belül elérhetõ volt. Kezdetben a szervezést a filekezelõk végezték, amelyek az azonos struktúrájú adatokat file-okba szervezték és ezeket tárolták a diszkeken. Az adatok lekérdezéséhez a felhasználónak alkalmazásokat kellett írnia, saját magának kellett a file-okkal bajlódnia, az adatokat kinyerni belõlük.
Az operációs rendszerek megjelenésével könnyebbé vált a file-okban tárolt adatokhoz való hozzáférés, de még mindig a felhasználónak kellett megírnia a programokat, alkalmazásokat, amelyekkel hozzáférhetett a file-okban tárolt adatokhoz.
A PC-k megjelenésével és elterjedésével azonban ez a filozófia tarthatatlanná vált, hiszen a felhasználók nagy száma miatt már nem lehetett elvárni, hogy mindenki számítástechnikai szakemberré váljon csupán egy részfeladat elvégzése miatt. Ezért olyan környezetre volt szükség, amelyben nem számítástechnikai szakemberek is képesek használni az adatkezelõ rendszereket.
Látható, hogy a tendencia a nagy mennyiségû adat tárolása és hatékony elérése felé mutat. Ennek tükrében jöttek létre a különféle szoftvercsomagok és kialakultak az adatbáziskezelõ rendszerek. A felhasználót már nem érdekli az operációs rendszer, nem kell külön program ahhoz, hogy hozzáférjünk az adatokhoz. Ma már ezek a rendszerek platformfüggetlenek, lényegében ugyanúgy mûködnek UNIX-os környezetben, VMS alatt, és PC-ken. Az adatok nagy mennyisége miatt ezek a rendszerek már fel vannak készítve a hálózaton keresztüli adatelérésre is, nagy mennyiségû, tartósan tárolt adatot képesek hatékonyan és biztonságosan kezelni, akár a hálózaton keresztül is. Ezen feladatok nagy részét egy filekezelõ rendszer is el tudta látni, de az nem tudott mozogni a file-ok között, és csak azokat az adatokat tudta elérni, amelyek az alkalmazói programban szerepeltek, vagyis nem lehetett olyan adatot megkapni, amire nem készítettem fel elõre a programomat.
A történet ezzel még nem ért véget, a fejlõdés ma is tovább tart. A tendencia a felhasználó által még hatékonyabban és még kényelmesebben használható rendszerek felé mutat, amelyekben megvalósulhat az igazi platformfüggetlenség, az egységesség, a még nagyobb biztonság és hatékonyság.