Gyuskával, a városi párttitkárral véletlenül a borbélynál találkozom. Megvárt, amíg a borotválkozással velem is végez a segéd és azután együtt kerüljük meg a 101-sek emlékoszlopát.
Én már vissza sem kívánok térni a furcsamód kiadott rendelkezésére, de ő ott folytatja. Addig is, amíg átveszem a politikai rendőrség vezetését Balla elvtárstól, segítsem ki a megyei rendőr-főkapitányságot és menjek át Békésre, vegyem át ott a kapitányság vezetését. Az igaz, hogy a köz ügyéért, a demokratikus átalakulásért mindenkor kész voltam áldozatot vállalni, de annál többre becsültem magam, hogy egy községi (nagyközségi) rendőrség vezetője legyek. Ha felhagytam volna az ügyvédi gyakorlattal, akkor már Pestre mentem volna, mint ahogy Erdei fel is kínálta nekem azt a belügyminisztériumi állást. De itt maradtam, itt várom be a kis asszonykám visszatérését Auschwitzból, itt vár a családom, akikről gondoskodnom kell, és mint ügyvéd, itt is szolgálhatom a közérdeket. Gyuska elfogadta az érvelésem.
Ezekben a napokban jelentek meg a Nemzeti Parasztpárt falragaszai. Pünkösd vasárnapjára nagygyűlést hirdettek. A nagygyűlés szónoka Erdei Ferenc belügyminiszter. A nagygyűlés után alkalmam volt Erdeivel beszélnem. Hol maradtam el? Számított rám, hogy a Debrecenben együttesen megbeszélt ,,represszáliák'' végrehajtásába bekapcsolódom, ha úgyis adódott, hogy annak a speciális megbízatásának nem tudtam eleget tenni. Szobek főispán elnöklete alatt megtartott nemzeti-bizottsági ülésről, röviden beszámoltam. Erdei még mindig nyitva hagyott egy kis kaput e búcsúzásnál.
Néhány nap múlva a városi hajdú, ,,Békés vármegye főispánjától'' felirattal ellátott lepecsételt levelet kézbesített ki a számomra.
A közalkalmazottak igazolásáról szóló 1.080/1945 M. E. sz. rendelet alapján a Békéscsabán felállított igazolóbizottságba a főispán, mint ,,jogi képesítésű tagot'' hív be és felszólít, hogy június 22-én 8 órakor a fogadalom letétele céljából jelenjek meg előtte.
Elhangzik a fogadalom szövege:
,,Én becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy mint az igazolóbizottság tagja a tagságból folyó feladatomat elfogulatlanul és csakis a magyar nép érdekeinek szem előtt tartásával fogom ellátni.''Egyik kollegámat kellett felváltanom és tüstént be is ültettek az I. szamú igazolóbizottság aznapi ülésére. Másnap megjelent a Viharsarok c. lapban a megbízatásom. Ettől az időtől bizonyos együttműködés alakult ki köztem és az MKP városi szervezete között.
A pártok és a szakszervezetek kiküldöttjeivel nincsenek ellentéteim, megindokolt javaslataimat többnyire egyhangúlag elfogadják. De ez csak a kezdet, hiszen rövidesen a szabad pályán működő értelmiségi foglalkozásúak; a hatósági jogosítvánnyal rendelkezők; az ügyvédek és közjegyzők; majd a magánalkalmazottak; ezt követően pedig a nyugatra távozott személyek igazolására kerül sor.
Azután mégis csak át kellett Békésre is mennem, mert a békési ,,nyugatosok'' e célra létesített külön igazolóbizottságába is a főispán engem delegált. Bizony előfordult, hogy gyalog vagy kerékpáron kellett megtennem ezt a tíz kilométeres utat oda és vissza. De mindig jókedvűen, lelkesedéssel végeztem a munkámat. Persze akadtak, akik feltételezték, hogy az ily módon keletkezett kapcsolataimat, mint ügyvéd, helyesebben, mint védő gyümölcsöztetni fogom. Előfordult, hogy Szegedről is felkerestek, lássam el a népbírósági tárgyaláson védelmüket, vagy a politikai rendőrségen járjak el érdekükben. Meggyőződésemmel ellenkezett. Sohasem tettem. Átengedtem ezt a feladatot kartársaimnak.