Visszaérkezett a mauthauseni koncentrációs táborból unokaöcsém,Vörös Laci, aki a Graz melletti Ilsből szökött meg április elején és hazaérkezését követően a Bethlen téren a deportáltak ügyét intézi.
És május 4-én megérkezik Békéscsabára az első Auschwitzba deportált! A mélyen vallásos, orthodox Weisz Jenő szabómester. A Szív utcai lakása megtelik érdeklődőkkel és úgy néznek rá, mint egy két lábon járó csodára. Föltűnik régi, megszokott mosolya, világoskék szeme könnyekkel tele, hálát ad az Istennek, hogy elkerülte a krematóriumot és tudja, hogy felesége is él, hiszen a tábor felszabadítása előtti napokban is még néhány másodpercig láthatta, biztos, hogy más úton transzferálták a nőket és így napokon belül ő is itthon lesz, most csak ezért imádkozik...Özönlöttek a kérdések, reménységek és kétségbeesések váltották egymást, szorongatott érzések között a kedvező hírt várták, de Weisz Jenő a nagyobb megrázkódtatásoktól nyilván megkímélni akarta a hozzá fordulókat, csak egy-egy momentumot mondott el a deportált sorstárs kinti keserves életéből.
Engem is biztatott, mert látta apósomat, Imrét, mikor az első szelektálás után a ,,jobb oldalra'' került és ,,Schreiber'' feliratú jelvényt kapott, de azóta bizony nem látta...
Békéscsabáról 770 családot, mintegy 2200 családtaggal deportáltak. Weisz Jenő az egyedüli volt, akinek a felesége is visszaérkezett Auschwitzból...Ha a nálam jóval idősebb Weisz Jenő életben tudott maradni, a fiatal, 22 éves asszonykám és kis húga, Lilike is kibírhatta a sok szenvedést, éhezést, kegyetlenséget. Milyen határtalan optimizmus él az emberben, amikor szerettei életben maradása a tét...Álmom is ezt táplálta.
Május 6. Vasárnap. Csak két sor:
,,Kisanyám ma Veled álmodtam, álmomban megérkeztél - szép volt nagyon...''