"A legnagyobb boldogságom,
ha másnak
tudást és örömet
nyújthatok."
(Zsoldos Tamásné azonos című írásának fényképek nélküli változata)
Kevés
olyan egyénisége van a magyar pedagógia történetének, mint Öveges József. Ki szűkebb
szakmája művelésén, tanításán keresztül olyan sok emberre hatott, mint ő. Neki
sikerült először megtalálnia azt a stílust, nevelő módszert, melynek eredménye
a tudomány és a tömegek találkozása.
A tudományt népszerűsítő kiadványok rangjának megteremtésében is Öveges
professzoré az érdem: 32 könyve, 223 cikke, 256 rádió és televízió adás
tanúskodik erről.
Öveges József a legelső Kossuth-díjas tanár. „Milliók
szívébe oltotta be a fizika szeretetét” indokolta az Eötvös Loránd Fizikai
Társulat, amikor elsőként neki ítélte oda a Prométheusz érmet.
A kis József
első tanítója az elemi iskola öt osztályában édesapja volt. Később, a győri
bencéseknél, mint tanítógyerek, ingyenes ebédet kapott. Öt diáktársával együtt
öregkisasszonyoknál élt. A hölgyek minden tantárgyból kikérdezték lakóikat, így
azok szorgalmas, jól tanuló gyerekekké váltak.
„Édesapám 38
éves korában hirtelen meghalt. Édesanyám négy kiskorú gyerekkel Győrbe
költözött, mert az elemi után mind a négy gyermekét tovább akarta taníttatni a
semmiből. Abból a kevés pénzből éldegéltünk, amit holmijaink eladásából
félretett. Szomszédai, látván hősies küzdelmét gyermekeiért, azt tanácsolták,
hogy adjon bennünket inasnak, akkor majd keresünk. Akarta, hogy tanuljunk. Mi
is ezt akartuk. Megszerettem derék bencés tanáraimat, akik a diáksegély alapból
egyszer még új ruhát is adtak. Osztályfőnököm pedig keveset viselt klepetusával
ajándékozott meg. Gyakran fájt a fejem. Most már tudom mitől. Az éhségtől. De
ezt akkor tudtam meg, mikor a hatodik gimnáziumi osztály elvégzése után
bekövetkezett a nagy fordulat életemben, és akár naponta háromszor is
jóllakhattam, és nyugodtan tanulhattam villanyfénynél, nem kellett esténként a
petróleummal is spórolnunk. Vágyakozva láttam, hogy milyen békességben élnek
hivatásunknak derék bencés tanáraim. Hallottam, hogy valamikor az utcán
csatangoló gyermekek oktatására alakult meg a Kegyes Tanítórend, a piaristák
rendje.”
1912.
augusztus 27-én felvételt nyert példaképei közé, a Piarista Tanítórendbe.
„Szokás volt, hogy mielőtt vakációra utaztunk
volna, a kispap csoport búcsútisztelgésre megjelent az atyáknál. Egy ilyen
alkalommal a jó Pózna tanár úr, aki engem tanított, így szólt:
-Melyikük az az Öveges?
-Én vagyok, kérem!
-Magáról hallottam a legtöbb
szépet!”
Egy évi váci
noviciátus után a gimnázium hetedik és nyolcadik osztályát a Kecskeméti
Piarista Gimnáziumban végezte. Itt jeles eredménnyel érettségizett.
Egyetemi
tanulmányait a budapesti Magyar Királyi Tudomány-egyetemen végezte 1915-1919
között, mint számtan-fizika szakos tanárjelölt. Szaktárgyaiból az összes
vizsgáját kitüntetéssel tette le. 1919. december 10-én kapott középiskolai
tanári diplomát. Két professzor terjesztette fel maga mellé tanársegédi
állásra. A későbbi Nobel-díjas Hevesi György pedig gyakornoki állást ajánlott
neki. Sajnos a Tanácsköztársaság bukása miatt meghiúsultak tervei, és Övegest a
tanítórend vidékre helyezte.
Szeged 1919.
november 30. - 1922. június 30.
Tata 1922.
július 1. - 1924. június 30.
Vác 1924.
július 1. - 1930. június 30.
Tata 1930.
július 1. - 1940. szeptember
30.
Budapest 1940.
szeptember 30. - 1948. július 30.
Mindenhol a piarista gimnáziumban élt és dolgozott.
Abban, hogy a tanári pályát választotta jelentős szerepe volt családja
pedagógiai hagyományainak. Ősei atyai ágon kétszáz évre visszamenően mind
néptanítók voltak. Ő sem gondolt más hivatásra. Nemcsak a tudásközlés izgalma,
hanem a nevelés szépsége is vonzotta, hiszen tizennégy éves korától ő is
szeretetre szoruló félárva gyermek volt.
A Tatai Kegyes Tanítórend 1937-es értesítőjében a tanítást a legnehezebb
fizikai munkához, a zsákhordáshoz hasonlította: „Emez a fizikai tehetetlenségi
erőt, amaz a szellemi tehetetlenséget hivatott legyőzni.”
Saját bevallása szerint a számtan-fizika szakot
azért választotta, mert ösztönösen vonzódott a tárgyi, a bizonyítható igazságok
felé. Gyermekkorát falun töltötte, a természet csodáinak zaklató kérdéseivel.
Választ nem kapott, mert nem volt sem könyv, sem ember, aki megmagyarázhatta
volna a jelenségeket. Mikor tanítani kezdett, még alig akadt olyan tudományos
könyv, amelyet ajánlhatott volna az ifjúságnak. Ezért kezdte el maga a
könyvírást.
Az egyetemen is csak az első évben Eötvös Loránd
óráin látott előadási kísérleteket. Még a meteorológiát is elméletileg
oktatták. Öveges egy német nyelvű könyvet kapott kölcsön, amely a mindennapi
megfigyelések alapján közölt meteorológiai ismereteket. Ő is megpróbálkozott az
írással. Vidéki tanársága harmadik esztendejében elkészítette első kéziratát
Időjóslás és időhatározás címmel. Csak úgy akadt rá kiadó – a tatai Engländer
cég, ha előzőleg összeszed kétezer előfizetőt. Így gyűjtötték Csokonai korában
is az előfizetőket!
Öveges József felhívásának azt a meghökkentő címet
adta: „Adja el az esernyőjét!” Később már próbaív benyújtása nélkül is
megkötötték vele a szerződést.
Fiatal tanár korában az óraközi szünetekben gyakran
olvasgatott az udvaron. Egyik idősebb kollégája megjegyezte:
-
Fiam, meglátod, te még nagy ember leszel! Minden idődet kihasználod.
Az idős kollégának igaza lett. Öveges József tanári
pályafutása alatt 32 könyv, sok-sok cikk és feljegyzés bizonyítja ezt. Közülük
néhányat idegen nyelvekre is lefordítottak.
Könyvei igazi ismeretterjesztő művek. Első
rátekintésre átláthatók és követhetők. Szerkesztésmódjára jellemző, hogy
betűforma váltásokkal kiemelte a lényeget, rajzokkal illusztrálta a
kísérleteket. Az egyes rövid alfejezeteket mindig címmel látta el. Ez a módszer az első világháború után még
nagyon újszerű volt Magyarországon. Lelkiismeretességét jellemzi az egymást gyorsan
követő új kiadásokban végrehajtott apró változtatások. Piarista őse, Lutter
Nándor példáját követve mértékegység-átalakításokat is végzett.
Tatai
tanár volt, amikor igazgatója belátogatott egyik órájára, melynek végén Öveges
József a tanítványaitól megkérdezte: „Ki akar most jelesre felelni a jövő órai
leckéből?” Az egész osztály felnyújtotta a kezét. Nemsokára a tankönyvkiadó
vállalat igazgatója kereste fel, s hivatalosan felkérte a Kis fizika c. tankönyv megírására. Az 1936-os tanév végén a kiadó
vállalat vezetője megkérdezte a tanárok
véleményét az általuk kiadott tucatnyi
új tankönyvről. Hamar megállapította, hogy a többi könyvért együttvéve sem
kaptak annyi dicséretet, mint az Öveges által írott Kis fizikáért.
1945. után is használatban maradt három tankönyve:
Kis fizika, Összefoglaló kérdések a fizikáról, Kísérleti fizika I-II. E
műveiben a tanításban szerzett tapasztalatai keltek életre. Erre önérzettel
mutatott rá cikkeiben olyan tankönyvírókkal szemben, akik sohasem tanítottak
középiskolában, és mégis középiskolai tankönyveket írtak, tanügyi reformokat
hajtottak végre.
Öveges József húsz éven át tanított vidéken. A
kitűnő tanár híre messze terjedt, s a Főváros piarista gimnáziumába helyezték.
Budapesten a Pesti Barnabás utca és a Március 15. tér sarkán állt a Piaristák
Háza. Ennek Dunára néző szobájában élt és dolgozott a papság üldözéséig.
1948-ban a Varsányi udvar 2-be költözött.
A negyedik emeleten kapott két szobás, napfényes lakást.
Középiskolai
tanárként óráinak sikerét azon mérte le, hogy mennyit nevetnek a gyerekek. Az
anyag viselkedésének megértetésére törekedett. Hitte, hogy tanítványai ebből
érteni tudják majd az emberi viselkedést is. Egykori diákjai, kollégái
legendákat mesélnek óráiról. Öveges professzor egyik titka valószínűleg az
egyszerűség volt, amiről már negyven esztendeje, hogy így vallott:
„A legegyszerűbb a legművészibb.” Sok időt töltött a szertárban, ahol a diákok
segítettek neki előkészíteni a kísérleteket. Ezzel is munkára nevelte őket.
„Nem azt akarom, hogy megtanuljanak bizonyos geometriai szabályt, a célom, hogy
szokják a munkát, tanuljanak meg dolgozni.”
Ars
poeticának is beillik az a kis töredék, amit a tanításról mondott: „A mi
szerepünk a bányászlámpáé, csak oda akarunk elegendő fénnyel világítani, ahol
szükség van rá.”
Öveges József készítette az első rádióadó-vevő
készüléket Tatán. Legjobb tanítványaival rádión keresztül is kapcsolatban állt.
Szeretett a természetben járni. Vallotta, ez óvja az
egészségét. Sok tatai fiatalt tanított meg úszni, korcsolyázni. Hajmeresztő
atlétikai mutatványai miatt a strandon egyszer cirkuszi artistának nézték. Ő
honosította meg a jégvitorlázást Tatán. Keresztbe erősített két söprűnyelet,
rákötötte az ágylepedőt, majd a vállára akasztotta a maga készítette
szárnyakat, s szélsebesen siklott vele a Nagytó jegén.
Mesélik,
hogy nagyon félt a fertőzéstől. Csak könyökkel-lábbal nyitotta, csukta az
ajtókat. Egyszer majdnem botrány lett e különcségéből, mert az iskolát
meglátogató Eszterházy grófnővel sem volt hajlandó kezet fogni.
Az iskolába érkezésekor az osztály ajtajából ügyesen
feldobta kalapját a fogasra. Tanítványaitól megkövetelte a rendszeres
felkészülést. Nem lehetett tudni mikor feleltet, óra elején vagy magyarázat
közben.
Egy gyufás skatulyában őrzött az osztály létszámának
megfelelően megszámozott cédulákat, és behunyt szemmel húzott közülük. Nála
jelest csak az kapott, aki feleléskor nem vett krétát a kezébe, s a
legbonyolultabb levezetést, jelenséget is maga elé képzelve tudta elmondani. Az
egyik leghíresebb tanítványa: Dr. Bászel Károly, aki fizikából bukásra állt,
mielőtt Öveges Tatára került. Ma az aacheni műegyetem professzora. Elmesélte,
hogy találmányainak zömét Öveges professzor módszerének köszönheti, mivel
legtöbb kutató csak laboratóriumban vagy rajzasztal mellett tud valami újat
kitalálni. Ő azonban erdőben sétálva, vagy sötétben, álmatlan éjszakáin is
tudott kísérletezni. Maga elé tudta képzelni azt a műszert, azt a jelenséget,
amelyből egy-egy találmány megszületett.
Öveges József, amikor még
középiskolában tanított, diákjaival füzetük első oldalára íratta: ”A semmiből
nem lesz semmi.” Ez a jelmondat serkentette, amikor nehéz volt munkához fognia.
Diákjait felhatalmazta, hogy megnézhetik lakása ablakát reggel négykor. Ha nem
látják a világosságot, hogy már felkelt dolgozni, akkor menjenek fel és kérjék
számon: „Így mutat jó példát a tanár úr?”
Emberségéről tanúskodik,
hogy különösen figyelt azokra a tanulókra, akiknek probléma volt egy füzet, egy
körzőkészlet, egy pár cipő megvásárlása, akiknél nem volt egy nyugodt sarok,
ahol leckéjüket elkészítsék.
Öveges József a katedráról
emelte fel szavát a zsidó-törvények ellen. Ismerőseinek „pápai menlevelet”
szerzett. Amikor a helyzet katasztrofálissá vált, nem egyszer életének
kockáztatásával próbált az üldözötteken segíteni.
1945 után a Köznevelés
Könyvtára első kötetében feltette a kérdést: „Hogy állunk a fizikával, ahol a
tanítás kizárólag kísérleti alapokon nyugszik? Mit tegyen az elpusztult szertár
tanára?” Válasza az volt, hogy hulladék anyagokból és használati tárgyak
segítségével el lehet végezni a legbonyolultabb kísérleteket is.
Állítását bizonyítani akarta
a kísérleti és módszertani anyagok gyors elkészítésével. Papírra vetette A
fizikai kísérletezés módszertana című könyvét és a Kis fizika I-II. kötetét. E
műveket a tanárok és a tanítványok egyaránt jól használhatták.
1948 után nagy hangsúlyt kapott a
természettudományos világkép kialakítása. A tanári kísérlet elengedhetetlen
részévé vált a fizika órának. A felszerelés nélkül maradt iskolákat a
minisztérium univerzális Csekő-féle ládákkal látta el. Megjelent a
Csada-Csekő-Jeges-Öveges: Fizikai eszközök és kísérletek című munka, mely a
házilag elkészíthető kísérleti eszközökkel kívánta támogatni a fizikaoktatást.
Az Országos Köznevelési Tanács tagjaként Öveges
József részt vett az iskolareform kidolgozásában. Csak egy esztendőre vállalta
a fizikatanítás budapesti szakfelügyelését. Lemondásában megírta: „Olyan
iskolában –mint szakfelügyelő- nem fogom, a tudás nívóját vizsgálni, ahol még
tankönyve sincsen a gyerekeknek.” Szerinte az oktatás célja nem az, hogy
befejezett tudást adjon, hanem az, hogy szilárd alapot teremtsen a
továbbhaladáshoz.
1946-ban
a Közgazdasági Egyetem diáktanácsának felkérésére a fizika megbízott előadója
lett, majd egy év elteltével egyetemi tanárrá nevezték ki ugyanitt Övegest.
Megalakult Budapesten az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola.
A tanárválasztó ülésen rajta kívül más név szóba sem
került a fizika tanszék élére.
„A főiskola igazgatója megkérdezte tőlem, hogy vállalnám-e
a főiskolai tanárságot ebben az intézetben, bár ez kisebb rangot jelent, mint
az egyetemi tanárság. Erre azt válaszoltam, hogy őseim is mind néptanítók
voltak, én is a nép számára akarok tanárokat nevelni. Vállalom!” Öveges József
életében először kapott hatalmat. Először félt a feladattól, de megtalálta
annak a módját hogyan lehet legsikeresebben tanszéket vezetni. Egyenrangú
félként kezelte munkatársait. Mindenkinek meghallgatta a javaslatát, s
meghagyta: dolgozzanak úgy, mintha maguk is tanszékvezetők lennének.
Minden téren példát mutatott nekik. Nagyon
megkönnyítette a saját helyzetét ezzel, s a munkatársai is jól érezték magukat.
Együtt igen eredményes munkát végeztek.
Legnemesebb feladatának tartotta a Professzor, hogy
hazánk általános iskolái számára jól képzett, hivatásszerető fizikatanárokat
neveljen. Vizsgáztatáskor kiírta: „Halk társalgási hangot kérek!” Tartottak
tőle a hallgatók, mert addig kérdezte őket, amíg érthetően, egyszerű nyelven
feleltek.
Életművének
nagyobb részét az ismeretterjesztés alkotta: előadások, könyvek, cikkek,
diasorozatok, filmek formájában.
„Előadóterem lett az egész ország.” A korosodó
piarista tanárnak jutott eszébe elsőként az, hogy a rádión keresztül felhívja
az emberek figyelmét az atombomba jelentőségére.
1948-ban a Kossuth-díj
legelső kiosztásakor Rákosi Mátyás nyújtotta át a kitüntetést Öveges Józsefnek
és Sík Sándor költő rendfőnöknek. Ezzel elismerte a piarista rend háromszáz
éves nevelőmunkáját. A Professzor a díj pénzbeli értékének egy részét a pákai
iskolának adta a szegény és a cigány családok megsegítésére. Harmincöt éves
tanári működés után, 1955-ben az Állami Pedagógiai Főiskola megszűnésekor saját
kérésére nyugalomba vonult, hogy publicisztikai munkásságát még hatékonyabban
folytathassa. Ugyanebben az évben a miskolci Nehézipari Egyetem Tanácsa
meghívta tanszékvezető egyetemi tanárnak. „A megtisztelő felhívást –őszinte
fájdalmamra nem fogadhattam el, mert ez akadályozott volna abban, hogy
könyveimmel, a rádióban és a televízióban akkoriban kibontakozó adásaimon
keresztül olyan mértékben lehessek a nép tanítója, mint szerettem volna.”
Öveges
professzor a rádióban 256 előadást tartott, a televízióban pedig 135 alkalommal
szerepelt. Nagysikerű sorozatokat szerkesztett és vezetett: Atomfizika, technika
és élet, 100 kérdés – 100 felelet címmel. Minden adásra úgy készült, mint egy
ünnepre. Szórakoztatva mutatta be játékos kísérleteit, s a jelenségek
bemutatásakor maga is fellelkesült. Hitt az élőszó hatásában, a tanári
magyarázat erejében. Kedvenc hasonlata a jerikói rózsáról szólt. Ez egy
összeszáradt, csúnya óriáspókhoz hasonlító növény, de ha vízbe teszik,
megduzzad, kivirul, kiszínesedik, él.
Ilyen száraz, csupán a vázat tartalmazza a tankönyv
is. Ha a tanári magyarázat száraz, a csoda elmarad. Mindig a közönség helyébe
képzelte magát, csak azt mondta el, amit maga is szívesen hallott volna.
Színészi fogásokkal fűszerezte mondanivalóját. Csak olyan kísérleteket mutatott
be, amelyeket a nézők bármelyike utánozhatott otthon a mindenütt megtalálható eszközökkel.
Diákéveiből emlékezetében leginkább kecskeméti
tanára, Nagy József egyszerű, de nagy méretű eszközökkel bemutatott mérései
maradtak meg, aki a Nap delelési idejének meghatározására papírhengert állított
fel az udvaron. Módszere nagyon hatott a figyelő diákra. Öveges, mint tanár, tudta és
tanította, hogy az egyszerű kísérletek mérésre is alkalmazhatók. Erre egy
érdekes vetélkedő a példa: A TV egyik nyilvános adásának tárgya a hang
terjedési sebességének mérése volt. A Professzor nyilvános versenyre hívott ki
egy jól felszerelt intézetet. Az intézeti kutató elhozta az ezredmásodperceket
jelző elektronikus időmérőjét, amelyet a mikrofonhoz érkező hang indított el,
majd állított le, automatikusan. Öveges is felvonult… Három konzervdobozból
összeragasztott csővel, egy collstokkal, egy vízzel telt befőttesüveggel és egy
„Á” hangsíppal. Az eredmény: A stúdió hőmérsékletének megfelelő hangterjedési
sebességet ő kapta meg pontosabban.
Kísérletező
tankönyveket kértek tőle a nagyközönség számára. Így meg kellett építenie az
egyszerű, érthető, tapasztalati alapot az elvontnak látszó jelenségek, fogalmak
megértetésére.
A mindennapi jelenségeken keresztül eljutott a
nehezebbnek látszó problémák és fizikai törvényszerűségek magyarázatára.
Kísérleteiből több könyv is született: Tanulságos fizikai kísérletek,
Kísérletezzünk és gondolkozzunk! Színes fizikai kísérletek…
Új
tankönyveket írt a katonai főiskolások számára Az elektrotechnika és A
fegyverek fizikája címmel. Grafikusa, Molnár Ottó nagy feladatot kapott. Jó
ötletekkel, egyszerűen értelmezhető, méretarányos ábrákkal látta el az Öveges-
féle könyveket.
A Professzor ismeretterjesztő sorozatokat indított
az Élet és Tudomány című folyóiratban.
Megjelentek a fizikát közérthető nyelven
népszerűsítő könyvei: Érdekes fizika, A mikroszkóp használata, Színes atomfizika, Túl a
rádióhullámokon –A fény stb.
A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos
Elnökségének tagjává választották 1964-ben, majd 1970 után az elnökség állandó,
tiszteletbeli tagja lett. Mint népművelő fontosnak tartotta olyan jelenség
bemutató intézetek létrehozását, ahol mindenki számára érthetően, az emberek
szórakozva ismernék meg korunk tudományát és technikáját. Az első szerény lépés
megtörtént a TIT Budapest, Bocskai úti stúdiójában. Nagy álma halála után tizenhét esztendővel
vált valóra, amikor elkészült a Csodák Palotája.
Ma már az üzletekben sokféle játékdoboz kapható,
amelyek tartalmából működő eszközök állíthatók össze: távcső, mikroszkóp,
motor, rezgőkör… Tudományos játékszobákat az iskolákban is lehetne szervezni, csak
néhány öveges lelkű tanár kellene hozzá.
A gyerekek százezrei szerezhetnének ilyen módon „átélt” tudást, felejthetetlen
tudományos élményt.
Öveges
József népszerűvé vált. Az emberek a fizika varázslójának nevezték.
Az ELFT Általános Iskolai Oktatási Szakcsoportja
1991 óta minden évben országos, felmenő rendszerű fizika versenyt rendez a 14
éves korú tanulóknak (ide érteve a határainkon túli területeken, a fizikát
magyar nyelven tanulóknak is) A verseny neve Öveges József Fizikaverseny, ami
országos döntővel zárul.A döntőt 1991 -2000 között Tatán, 2001, 2002-ben
Budapesten, 2003-tól Győrben rendezik meg.
Ma Budapesten
és Balatonfűzfőn középiskola, Zalaegerszegen, Pákán és Péren általános iskola
viseli a nevét. Tatán, Győrött és Pákán utcát, Tatán emlékversenyt neveztek el
a Professzorról. A szombathelyi Tanárképző Főiskolán az Öveges napon a fizika szakos tanárjelöltek
mérik össze kísérletező ötletességüket. A TIT Öveges József plakettet adományoz
a legjobb ismeretterjesztő munkát végzőknek minden esztendőben.
Az
Eötvös Loránd Fizikai Társulat első ízben Öveges Józsefnek ítélte oda az
1974-ben alapított Prométheusz érmet „a felszabadulás után végzett országos
viszonylatú ismeretterjesztésért. „Milliók szívébe oltotta be a fizika
szeretetét”, s nagyon sokan a fizikán keresztül kaptak kedvet más tudományok
műveléséhez. Nobel-díjas tanítványa,
Oláh György is Öveges József módszerének köszöni érdeklődésének felkeltését és
a kutatáshoz való kitartásának megalapozását.
Sajnos, idősebb korában
sokan kihasználták a Professzor szerénységét, segítőkészségét. Kérőlevelek
százai érkeztek hozzá. Öveges pedig csak dolgozott. Szerette volna kinyitni a
tudás kapuit mindenki előtt. 84 éves korában éppen kedves ismerőseinek mutatott
kísérleteket, miközben agyvérzés bénította meg. 1979. szeptember 4-én lobbant
el életének lángja. Budapesten és Zalaegerszegen a TIT elnöke, majd volt
kollégája, Perényi Rudolf és egykori tanítványa Vajay István vikárius köszönt
el a legismertebb magyar fizikustól.
A zalaegerszegi Göcseji úti temetőben helyezték végső nyugalomra.
Hozzá fogható, egész életét
az ismeretterjesztésnek áldozó pedagógus azóta sem élt Magyarországon.
Hagyatékát az Öveges család,
a tanítványok, a budapesti Piarista
Gimnázium és a pákai iskola őrzik. Őszülő tanítványok vallják, hogy Öveges
Józseftől nemcsak a fizikát, hanem a tanítás művészetét és az emberséget is
megtanulták.
A Nemzeti Tankönyvkiadó és
az M.D. reprint kiadásban juttatta el a diákokhoz könyveit. Művei a ma és a
holnap fizikatanárainak, diákjainak bőséges forrásul szolgálnak.
Öveges József könyvei
Posztumusz kötet 1981. 23000
példány. Bölcs bagoly sorozat.