A magát késõbb – Celsus tiszteletére – Paracelsusnak nevezõ Theophrastus Bombastus von Hohenheim a reneszánsz egyik legerõteljesebb képviselõje; egy új kémiai iskola, a kémiát az orvoslásban alkalmazó jatrokémia megalapítója. Ez az irányzat, mely elfordult az alkímiától, megõrizte befolyását a XVI. és XVII. század folyamán. Galenussal és Avicennával szembenálló elveit Paracelsus a maga dicsekvõ módján hirdette, ezért vádorlásra kényszerült szerte Európában, csak néhány helyen töltve hosszabb idõt. E vándorlások során vizsgálati lehetõségei kiszélesedtek, tapasztalatai gazdagodtak.

Munkáit halála után publikálták. Ezek homályos stílusuk és ellenmondásos kifejtésmódjuk miatt meglehetõsen nehezen érthetõk. Paracelsus hitt az alkímia bizonyos elveiben, ezért írásaiban megtalálható a miszticizmus is. A kémia tudományához közvetlenül csak kevéssé járult hozzá, alapvetõen az orvostudomány megreformálójaként tarthatjuk számon. Sok követõje azonban az õ hatására gondolta át a régi tanításokat, és cáfolta meg azokat. Tekintélyromboló munkájának egyik legnagyobb eredménye az volt, hogy a hangsúlyt a kémiára, annak az orvoslásban való értékesítésére, a vizsgálódás és a kísérletezés fontosságára helyezte.

Paracelsus szerint minden – még az ember is – három "dologból" áll. Például ami a fában "... ég, az a Kén, ami füstöl, az a Higany, ami hamuvá lesz, az a Só". A három dolgot hol elemnek, hol princípiumnak nevezi. Elemként kén, higany és só formájában jelennek meg ezek a dolgok, princípiumként a szellem (spiritus), a lélek (anima) és a test (corpus) megfelelôi. Az alkimista analogonja a természetben az Archeus, az élô szellem, aki a gyümölcsöt megérleli, az emésztés és légzés folyamatait, az élô szervezet mûködését irányítja.

Az idézett részletek „Hermetikus és alkímiai írások" c. mûvébõl valók, illusztrálva stílusát és megközelítésmódját.