A cikk angol változata
Egy hiteles aláírás története

Király Péter (KFKI RMKI)

Több mint 12 éve, 1991 január 21-én, az akkor még Központi Fizikai Kutató Intézetnek nevezett intézménybe látogatott Teller Ede, és a KFKI Kollokviumok előadássorozatának keretében a magashőmérsékletű szupravezetőkről tartott nagysikerű előadást. A sorozat legtöbb előadásához hasonlóan ezt is az Izotóp Intézet nagytermében tartottuk, mivel a KFKI-nak nem volt elég nagy előadóterme. Az új főigazgató, Lovas István akadémikus által kezdeményezett sikeres sorozat átlagosan 40-50, kivételes esetekben 80-100 résztvevőjével szemben ekkor a terembe mintegy 250 hallgató zsúfolódott be. Mindenki számított arra, ami be is következett, hogy az előadás alkalmával a magashőmérsékletű szupravezetőknél lényegesen tágabb körben is megismerhetjük az előadó felfogását a fizikáról, az életről, identitástudatáról, a világról.

Az előadás szervezése során természetesen kissé tájékozódtam az előadó korábbi munkáiról, és meglepve tapasztaltam, hogy a fizika legkülölönbözőbb ágaiban tett alapvető felfedezései mellett a hozzám különösen közelálló kozmikus sugárzás terén is voltak érdekes eredményei. Mi több, az 1949 nyarán az USA-ban, az Echo Lake partján rendezett konferencia alkalmából verses összefoglalót is írt a kozmikus sugárzás és a nagyenergiájú fizika akkor még közös problémáiról. Ezt a verset 20-30 példányban lemásoltam, és az előadás előtt osztogattam a korán érkezőknek. Nem számítottam rá, pedig várható volt, hogy a verset sokan alá akarják íratni Teller professzorral. Mikor láttam, hogy a verset milyen érdeklődéssel olvasgatja, én is odamentem hozzá, és természetesen neki is adtam egy példányt, meg a sajátomat is aláírattam vele. Ekkor derült ki, hogy ő már csaknem teljesen megfeledkezett erről a költői próbálkozásáról, s csak újra átolvasva sikerült felidéznie annak tartalmát és eredeti ízét. Kissé bizonytalanul mondta: "Aláirom, hiszen én írtam, ugye?"

Mint később a 2002-ben, a Huszadik Század Intézet és a Kairosz Kiadó gondozásában megjelent "Huszadik századi utazás tudományban és politikában" című lebilincselően érdekes önéletrajzából megtudtam, a verset annyira sajátjának tekintette, hogy magyarra is lefordította, és önéletrajzába is beleszőtte (269-70. oldal). A vers újramegtalálásának körülményeit lábjegyzetben rögzíti. Bár a magyar változat feltétlenül hiteles, hiszen minden bizonnyal ő maga fordította, közben kissé módosítva is a szövegen (vagy esetleg közben megtalálta az eredeti, kissé bővebb szöveget?), azért érdemes az angolul is tudó magyar olvasónak az angol változattal is megismerkednie, hiszen az talán még frappánsabb, jobban tükrözi a mezonkutatás hőskorának friss élményeit. És ez alatt ott van Teller Ede aláírása is.

Teller professzor hiteles tudós volt, és a fizika 1949-es helyzetéről vallott hiteles véleményét 1991-ben is hitelesen írta alá. Most, hogy meghalt, van-e bármi értelme hiteltelen és általa sajnos már nem cáfolható véleményt nevében közzétenni? Az ő szavaival:

"Bizony, semmi értelme.
Vagy, ha van neki,
Az rendkívül kicsi."


Egy kis érdekesség: Teller Ede angol nyelvű wikipedia lapjára is a nekem adott magyar aláírása került fel!
Teller Ede: The Meson Song (Teller Ede aláírásával), ahogy az Echo Lake-nél 1949-ben rendezett szimpózium kötetében megjelent
Teller Ede: Mezondal
Judith Shoolery levele az angol nyelvű memoárkötetben megjelent verssel (e 2001-ben megjelent könyvnek Judith Shoolery társszerzője volt)
Teller Ede egy vers-átköltése