A cikk angol változata
Egy hiteles aláírás története
Király Péter (KFKI RMKI)
Több mint 12 éve, 1991 január 21-én, az akkor még Központi Fizikai
Kutató Intézetnek nevezett intézménybe látogatott Teller Ede, és a KFKI
Kollokviumok előadássorozatának keretében a magashőmérsékletű
szupravezetőkről tartott nagysikerű előadást. A sorozat legtöbb
előadásához hasonlóan ezt is az Izotóp Intézet nagytermében tartottuk,
mivel a KFKI-nak nem volt elég nagy előadóterme. Az új főigazgató,
Lovas István akadémikus által kezdeményezett sikeres sorozat átlagosan
40-50, kivételes esetekben 80-100 résztvevőjével szemben ekkor a
terembe mintegy 250 hallgató zsúfolódott be. Mindenki számított arra,
ami be is következett, hogy az előadás alkalmával a magashőmérsékletű
szupravezetőknél lényegesen tágabb körben is megismerhetjük az előadó
felfogását a fizikáról, az életről, identitástudatáról, a világról.
Az előadás szervezése során természetesen kissé tájékozódtam az előadó
korábbi munkáiról, és meglepve tapasztaltam, hogy a fizika
legkülölönbözőbb ágaiban tett alapvető felfedezései mellett a hozzám
különösen közelálló kozmikus sugárzás terén is voltak érdekes
eredményei. Mi több, az 1949 nyarán az USA-ban, az Echo Lake partján
rendezett konferencia alkalmából verses összefoglalót is írt a kozmikus
sugárzás és a nagyenergiájú fizika akkor még közös problémáiról. Ezt a
verset 20-30 példányban lemásoltam, és az előadás előtt osztogattam a
korán érkezőknek. Nem számítottam rá, pedig várható volt, hogy a verset
sokan alá akarják íratni Teller professzorral. Mikor láttam, hogy a
verset milyen érdeklődéssel olvasgatja, én is odamentem hozzá, és
természetesen neki is adtam egy példányt, meg a sajátomat is aláírattam
vele. Ekkor derült ki, hogy ő már csaknem teljesen megfeledkezett erről
a költői próbálkozásáról, s csak újra átolvasva sikerült felidéznie
annak tartalmát és eredeti ízét. Kissé bizonytalanul mondta: "Aláirom,
hiszen én írtam, ugye?"
Mint később a 2002-ben, a Huszadik Század Intézet és a Kairosz Kiadó
gondozásában megjelent "Huszadik századi utazás tudományban és
politikában" című lebilincselően érdekes önéletrajzából megtudtam, a
verset annyira sajátjának tekintette, hogy magyarra is lefordította, és
önéletrajzába is beleszőtte (269-70. oldal). A vers újramegtalálásának
körülményeit lábjegyzetben rögzíti. Bár a magyar változat feltétlenül
hiteles, hiszen minden bizonnyal ő maga fordította, közben kissé
módosítva is a szövegen (vagy esetleg közben megtalálta az eredeti,
kissé bővebb szöveget?), azért érdemes az angolul is tudó magyar
olvasónak az angol változattal is megismerkednie, hiszen az talán még
frappánsabb, jobban tükrözi a mezonkutatás hőskorának friss élményeit.
És ez alatt ott van Teller Ede aláírása is.
Teller professzor hiteles tudós volt, és a fizika 1949-es helyzetéről
vallott hiteles véleményét 1991-ben is hitelesen írta alá. Most, hogy
meghalt, van-e bármi értelme hiteltelen és általa sajnos már nem
cáfolható véleményt nevében közzétenni? Az ő szavaival:
"Bizony, semmi értelme.
Vagy, ha van neki,
Az rendkívül kicsi."
Egy kis érdekesség: Teller Ede
angol nyelvű wikipedia
lapjára is a nekem adott magyar aláírása került fel!
Teller Ede: The Meson Song
(Teller Ede aláírásával), ahogy az Echo Lake-nél 1949-ben rendezett szimpózium kötetében megjelent
Teller Ede: Mezondal
Judith Shoolery levele az angol nyelvű memoárkötetben
megjelent verssel (e 2001-ben megjelent könyvnek Judith Shoolery társszerzője
volt)
Teller Ede egy vers-átköltése