Válasz: A Föld és a Hold árapály-erõkkel hatnak egymásra. A Hold tengeri dagályokat idéz elõ a Földön, míg a Föld a Hold anyagát "megnyújtva" és összenyomva idéz elõ dagályokat. Ez a folyamat a Földtõl rengeteg forgási energiát vesz el.

Mivel a Föld gyorsabban forog, mint ahogy a Hold kering a Föld körül, a tengerek dagályai nem pontosan a Föld-Hold vonalra esnek. A dagályoktól származó gravitáció egy kicsit "megtolja" a Holdat és a Földtõl impulzusmomentumot juttat át a Holdnak, tehát növeli az összenergiáját.

A tengerek és a Föld-felszín közötti árapály-súrlódás miatt a Föld forgása minden évszázadban kb. 0,002 másodperccel lassul. A Föld-Hold rendszer impulzusmomentumának azonban állandónak kell maradnia, ha az árapályokkal keltett hõ veszteségét elhanyagoljuk. Ha tehát a Föld impulzusmomentuma csökken, a Holdénak növekednie kell. Ez csak úgy valósulhat meg, ha a Hold nagyobb pályán mozog a Föld körül. A Hold-pálya legtávolabbi pontjának távolsága kb. 3,8 centiméterrel nõ évente.

Az Apollo 11 ûrhajósai 1969-ben fényvisszaverõ eszközöket helyeztek el a Holdon. Késõbb újabbakat vittek fel. A kutatók egy távcsövön keresztül lézersugarat bocsátanak az egyik fényvisszaverõ eszközre. A fény visszaverõdik a távcsõre, ahol érzékeny szûrõ- és erõsítõberendezések detektálják a halvány jelet. A Föld-Hold távolságot abból az idõbõl számítják ki, amely a lézerimpulzus útjának megtételéhez szükséges.

Katrina McDonnell
Macquarie University, Sydney