Derek Wroe
Stafford

1. válasz: A hagyományos válasz elég lehangoló: az állatok annyira intelligensek, amennyire szükséges, semmivel sem jobban. Ennek az az oka, hogy az agy mûködtetése sokba kerül –  a szervezet teljes energiafogyasztásának 19 százaléka jut az agyra –, ezért csak akkor fejlõdik ki nagy agy, ha "megéri". Az utóbbi néhány száz évben például a gepárd és az antilop állandó fegyverkezési harcban állt, de egyik állat agya – és feltehetõen intelligenciája – sem nõtt. Bár ez a lehetõség az evolúció elõtt nyitva áll, nem használta ki.

Az elmúlt néhány százmillió évben mégis nõtt az intelligencia. Az emlõsök intelligensebbek a halaknál, a halak a rákoknál. Vajon miért?

A nagyobb állatnak az agya is nagyobb, és több neuront tartalmaz. A megnövekedett izomtömeg szabályozásához és a nagyszámú érzékelõ adatainak összegyûjtéséhez több neuron szükséges. Az emlõsök esetében nagyjából a következõ egyenlet érvényes: agytömeg=0,122·(testtömeg)^2/3; a tömegek grammban értendõk. Úgy látszik, a nagyobb agy az intelligencia növekedésével jár. Ennek talán az az oka, hogy a neuronok közötti lehetséges kapcsolatok száma a neuronok számának négyzetével nõ.

Úgy tûnik tehát, hogy az evolúció folyamán az intelligencia egyszerûen azért nõ, mert a test mérete is nõ. A gerincesek többek között azért nõhetnek nagyobbra a rovaroknál és a fonalférgeknél, mert a csontvázuk a testükben van, és vérük oxigént szállít. Az intelligencia növekedése melléktermék. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy az embernek nagyobb az agya, mint amekkorát egy hozzánk hasonló méretû emlõstõl várnánk.

A hagyományos magyarázat szerint a jelentõsen megnövekedett intelligencia növeli az ember fennmaradási esélyét, de erre kevés bizonyíték van. Ha az õseinket a megnövekedett intelligencia segítette volna a fennmaradásban, akkor azt várnánk, hogy a szerszámaik egyre bonyolultabbá váltak. Nem ez történt. A homo habilis szerszámai egymillió évig pontosan ugyanolyanok maradtak, és késõbb a homo erectus szerszámai sem változtak egymillió évig.

Az egyik elmélet szerint a szokatlanul nagy intelligencia annyival segíti elõ az ember fennmaradását, amennyivel a páváét a nagy toll. A fenntartása sokba kerül, ezért õseink rövid ideig éltek. De a pávatollhoz hasonlóan szexibbé tett bennünket, és minél szexibb valaki, annál nagyobb valószínûséggel hoz létre utódokat. Meg tudjuk egymást szólítani. Verseket írunk. Vicceket mesélünk.

A szexuális kiválasztás önkényes: a fényes pikkely, a hatalmas szarv vagy az óriási agy is lehet a vágy tárgya. A szexuális kiválasztás pozitív visszacsatolása gyors evolúcióhoz és a választott tulajdonság erõteljes fejlõdéséhez vezet.

PETER BALCH
Edinburgh

2. válasz:Igaz ugyan, hogy a nagy agy fenntartásához nagy test szükséges, de a kettõ nem jár feltétlenül együtt – gondoljunk csak a dinoszauruszokra: nagy testükben sokszor kicsi agy volt. Mégis sokkal tovább elboldogultak, mint ameddig az ember várhatóan fennmarad.

Szerkesztõség (New Scientist)

3. válasz: Bár sok állat igen magas fokú intelligenciára tett szert, az intelligencia egyáltalán nem minden faj számára kívánatos.

Az állat korlátozott energiamennyiséggel rendelkezhet, ezért jól kell gazdálkodnia. Az agy mûködtetése és a szaporodás sok energiát igényel. Az embernek és sok más intelligens fajnak kevés utóda van, és ezeket nagy gonddal neveli, ami részben az intelligenciának köszönhetõ. Ezzel szemben a rovarok több millió petét raknak le abban a reményben, hogy néhány megmarad. Ha megnõne az agyuk, kevesebb petét termelhetnének.

Több alternatíva is van tehát: intelligencia kis szaporodási aránnyal, egyszerû agy nagy szaporodási aránnyal vagy valami köztes megoldás. Ezért túlságosan leegyszerûsített és egy kissé szemtelen az a felfogás, hogy az evolúció alfája és omegája az intelligencia.
 

ANDREW PINE
Cambridge