Graham 1829-ben publikálta elsõ dolgozatát a gázok diffúziójáról "Rövid beszámoló a gázok egymáson keresztül folyó diffúziójának és mechanikai eszközökkel való szétválasztásának vizsgálatáról" címmel. Bár ez a cikk már tartalmazza törvényének legfontosabb elemeit, elgondolásait A gázok diffúziójának törvényérõl címû cikkében fejtette ki részletesen.

Noha a kolloid jelenségeket már évszázadok óta ismerték, a XIX. század közepéig nem fordítottak rájuk különös figyelmet. A korábbi kísérletek közül Francisco Selinié (1817–1888) volt a legjelentõsebb. Selini az ezüst-klorid, a berlini kék és a kén oldatait tanulmányozta, s különbséget tett az oldatok és pszeudooldatok között. 1857-ben Michael Faraday dolgozott az aranyszolokkal (az alkimisták aurum potabiléjével) és kimutatta, hogy különálló részecskék vannak bennük. Thomas Graham ismerte fel, hogy a kolloidok az anyag általános állapotát alkotják. A kolloidkémiát A folyadékok diffúziójának alkalmazása az elemzésre címû dolgozatától eredeztetik.

Töprengések az anyag természetérõl címû írását az érdekesség kedvéért közöljük. Ebben a cikkben Graham az anyag egységessége mellett érvel. Elmélete abban különbözik a közönséges kinetikus elméletektõl, hogy a részecskék mozgását elidegeníthetetlennek tartja. Ez aligha állhat fenn, ha a részecskék gyakran ütköznek, ezért a feltételezett mozgás egyfajta rezgés lehet.

Irodalom:
Henry Marshall Leicester and Herbert S. Klickstein, A Source Book in Chemistry 1400-1900 (Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts, 1963)
David M. Knight, ed., Classical Scientific Papers: Chemistry (New York: American Elsevier, 1968)