Az előadás a fizika és a közgazdaságtan lehetséges kapcsolatait kívánja megmutatni a fenntarthatóság problematikájára koncentrálva.

A fizika egyik jelentős hozzájárulása a közgazdaságtanhoz mindenképpen kritikai jellegű. Minden gazdasági rendszer egyszersmind makroszkopikus fizikai rendszer, ezért a gazdasági modelleknek és elméleteknek összhangban kell lenniük a termodinamika törvényszerűségeivel. Ez a feltétel nem minden esetben teljesül, ezért a fizikusoknak bírálniuk lehet és kell a modern ökonómia fizikai alapjait.

A fenntarthatóság (sustainability) az ezredvég gazdasági gondolkodásának egyik kulcskérdése. A gazdasági rendszerek fenntarthatóságának értelmezésében és mérésében a fizika konstruktív módon járulhat hozzá a közgazdaságtanhoz.

A fenntarthatóság azt jelenti, hogy egy stock időbeli változásának az értéke nem negatív. Tehát V[S(t)] >= 0, ahol S a vizsgált stock és V[.] egy értékelő függvény.

Az értékelő függvény meghatározása rendkívüli problémákat vet fel. A közgazdaságtan monetáris értékelő függvényekkel dolgozik, amelyeknek azonban jelentős korlátozottságai vannak. A pénzben való mérés súlyos torzító hatásokat visz bele a gazdasági értékelésbe, hiszen a gazdasági aktorok erősen diszkontálják térben és időben is a hatásokat, stb. Egy termodinamikai alapú értékelő függvény megalkotása kiküszöbölheti ezeket a torzító hatásokat.

A közgazdasági racionalitás a jelenlegi formájában nem biztosítja a természeti rendszerek megőrzését. A fizikai (termodinamikai) racionalitás kritériumainak kidolgozása és alkalmazása a közgazdaságtanban jelentős eredménnyel kecsegtet.