ZECHMEISTER LÁSZLÓ (Győr, 1889. máj. 14. - Pasadena, 1972. febr. 28.)

Középiskolai tanulmányait befejezve a budapesti Műegyetemen kezdte egyetemi tanulmányait, melyet Zürichben folytatott és az Eidgenössische Technische Hochschulen vegyészmérnöki, ill. 1913-ban műszaki doktori oklevelet szerzett. Innen Berlinbe ment, ahol R. Willstatter mellett dolgozott 1914-ben a Kaiser Wilhelm Institutban. Az első világháborúban orosz hadifogságba került (1915-1917), ahonnan hazatérve ipari kutatásokat és tudományos kísérleteket végzett előbb Magyarországon (1919-1920), majd Koppenhágában. Visszaérkezése után, a Műegyetemen Zemplén Géza javaslatára a „Szintézissel előállítható szerves készítmény gyártása” tárgykörben 1922-ben magántanárrá képesítették. 1923-tól a pécsi Tudományegyetem orvosi karának kémia tanszékén ny. r. tanár, és magántanárként előadta a budapesti Műegyetemen az alkaloidok, és a szintetikus szerves készítmények, gyógyszerek gyártását is. A szerves kémiáról kétkötetes tankönyvet írt Organikus chemia, felsőbb tanulmányok támogatására (Bp., 1930-1932.) címen. 1940-től az USA-beli Pasadenában, az ottani műszaki egyetem (California Institute of Technology) szerves kémia tanszékének professzora, 1959-ben vonult nyugalomba.

Tudományos munkássága kezdetén, Budapesten többek között Pfeifer Ignáccal, a Műegyetem kémiai technológia tanárával 1919-ben a könnyű aromás szénhidrogének pirogenetikus előállítására végzett kísérleteket (Magy. Chem. F. 1919.), Hevesy Györggyel pedig 1920-ban az azonos atomok intermolekuláris cseréjéről értekezett (Magy. Chem. Folyóirat, 1920. és Ber. Deutsch. Chem. Gesellsch., 1920.). Jelentősebbek a Cholnoky László professzorral 1923 és 1933 között Pécsett végzett kutatások, melyek középpontjában a karotinoidok vizsgálatai állottak, ezek során a pirospaprika festőanyagát, a capsanthint izolálták, továbbá elvégezték a karotin képletének igazolását a benne lévő kettős kötések meghatározásával. E kutatásoknál a kezdetleges oszlopkromatográfiát nagyhatású preparatív szerves kémiai elválasztó módszerré fejlesztették, és kromatográfiás eljárásukat sikeresen alkalmazták szerves anyagok kémiai elválasztására. Erről írt közös könyvük Bécsben és Londonban többször megjelent: Die chromatographische Adsorptionsmethode (Wien, 1937. és 1938.); Principles and practice of chromatography (London, 1943. és 1950.). Egyedül végzett további kutatásairól pedig a Progress in Chromatography 1938-1947. (London, 1953.) valamint a Cis-trans isomeric carotenoids, vitamins A and arylpolyens (Wien, 1962) című könyvében számolt he.

Karotinoid vizsgálatai mellett említésre méltók a cellulóz fokozatos lebontásával kapcsolatos kutatásai: Cukorgyártás fából sósavas eljárással és a facukor jövője (1927). Adatok a polysaccharidok részleges lebontásának problémájához (1931) stb. Könyvei mellett nevét megőrizte az általa alapított híres sorozatának (teljes címén a Fortschritte der Chemie organischer Naturstoffe. - Progress in the chemistry of organic natural products. - Progres dans la chimie des substances organiques naturelles) elindítása, melynek a bécsi Springer kiadónál 1938 óta megjelent köteteit 1970-ig szerkesztette.

A karotinoidok és poliének kromatográfiája, fotokémiája, spektroszkópiája és sztereokémiája terén nemzetközi hírű tudóst, az MTA Lev. (1930), r. (1940) és tiszteletbeli tagját (1948-49), a Pécsi Orvostudományi Egyetem 1971-ben díszdoktorává avatta.

Irodalom

ETTRE, L.: Z. L. Chromatographia,. 1972.; SZABOLCS József: Z. L. Természet Világa, 1989. 10. sz.

Móra László