XÁNTUS JÁNOS (Csokonya, 1825. okt. 5. - Budapest, 1894. dec. 13.)

Pécsett jogot tanult, majd 1847-ben ügyvédi vizsgát tett Pesten. 1848-ban beállt önkéntes nemzetőrnek, részt vett a pákozdi csatában, később megjárta a königgrátzi fogolytábort, majd Londonba emigrált. Másfél évet töltött kilátástalanul Angliában, végül 1852 elején sikerült feljutnia egy hajóra, mely a „korlátlan lehetőségek hazájába”, Amerikába indult.

Először New Yorkban próbált munkát találni, majd továbbutazott a bevándorlók nagy kirajzó központjába, a Mississippi menti Saint Louis-ba. Mivel jól beszélt németül, a helybeli német konzul segítségével munkát kapott a Pacific Vasút nyomvonalának kitűzésénél. Így jutott el Kansas ÉK-i részébe, s valószínűleg itt találkozott először indiánokkal.

Megválva a vasúttársaságtól, 1853 márciusában lehajózott a Mississipin, és meglátogatta a New Orleans-i magyarokat. A sárgalázzal fertőzött vidékről 1854 júliusában visszatért St. Louis-ba, ahol hírét vette, hogy az Iowa államban alapított New Buda környékén sok magyar földhöz jutott. Ő is odalovagolt, bejárta a vidéket, és ekkor kezdte meg a préri növényeinek, állatainak gyűjtését, preparálását a pesti Nemzeti Múzeum részére.

Miután birtokszerzése nem sikerült, ismét visszatért St. Louis-ba. 1855 szeptemberétől a kansasi Riley-erődben szolgált egészségügyi őrmesterként - Vésey Lajos álnéven. Szabad idejében itt is a környéket járta, fáradhatatlanul gyűjtötte a préri növényeit és állatait, ezúttal már Amerika leghíresebb tudományos intézete, a Smithsonian Institution számára.

Eredményes gyűjtőmunkája révén, a Smithsonian Institution segítségével sikerült áthelyeztetnie magát a kaliforniai Tejon-erődbe, ahova New York, Panama, San Francisco, Los Angeles útvonalon jutott el. Itt újult erővel folytatta a természettudományi gyűjtést, és anyagaiból a Magyar Nemzeti Múzeumnak is sikerült juttatnia. Másfél év múltán -1859 elején - arra kérte az amerikai intézet főtitkárát, Spencer Baird-et, hogy mentesse fel a katonai szolgálat alól, mert szeretné minden idejét gyűjtőmunkájára fordítani. Ez megtörtént, majd megbízást kapott, hogy az amerikai Coastal Survey keretében folyamatosan tengeráramlási megfigyeléseket végezzen a Mexikóhoz tartozó Kalifornia-félsziget csúcsánál, a San Lucas-foknál. Ez a feladat jó lehetőséget kínált arra, hogy ne csak szárazföldi faunát gyűjtsön, hanem a környező tenger élővilágát is. A hazaküldött beszámolók és múzeumi anyagok alapján munkásságát idehaza egyre nagyobb elismerés övezte, s az MTA 1859-ben levelező tagjai sorába választotta.

1861 augusztusában megvált a Coastal Survey-től, s még azon év végén hazatért Magyarországra. 1862. jan. 22-én tartotta székfoglaló előadását az MTA ülésén Adatok a tenger természettani földrajzához címmel. 1862 közepén visszaindult Amerikába, ahol a külügyminisztériumtól kinevezést kapott a mexikói Manzanillóba, mint az Unió konzulja. Ezt a tisztet 1864 júniusáig töltötte be, utána nagy értékű természettudományi gyűjteménnyel végleg hazatért.

Idehaza - belgiumi és hollandiai tapasztalatai alapján - szorgalmazta egy állatkert létrehozását. Aktív közreműködésével 1866. aug. 6-án megnyílt a pesti Állatkert, melynek első igazgatójává őt nevezték ki. 1868-ban lehetősége nyílt, hogy részt vegyen az osztrák-magyar kelet-ázsiai expedícióban. Ceylonban és Sziámban végzett gyűjtést, de mivel anyagát az expedíció osztrák vezetői a bécsi múzeumoknak kívánták eljuttatni, Xántus 1869 decemberében különvált tőlük, és önálló gyűjtésbe kezdett Borneón, majd Jáva szigetén. Vadászatai során hatalmas állattani anyagot gyűjtött. A borneói Kuching vidékén például sikerült több orangutánt elejtenie, melynek egyik kitűnően preparált élethű példánya ma az érdi Magyar Földrajzi Múzeum állandó kiállításán látható. Állattani gyűjtése mellett mintegy 2500 darabos etnológiai anyagra is sikerült szert tennie, főleg a borneói dajakok tárgyaiból, s ezzel az Európában egyedülálló gyűjteménnyel vetette meg a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának, a későbbi Néprajzi Múzeumnak az alapját.

1870 novemberében tért haza délkelet-ázsiai útjáról, és gyűjteményei feldolgozásába kezdett. 1872. márc. 5-én a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának őrévé nevezték ki, majd 1873-ban az intézmény igazgatója lett. Ugyanebben az évben Rómer Flórissal ő szervezte meg a bécsi világkiállításra az első magyar néprajzi gyűjteményt. 1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, 1890-ben a Társaság alelnökévé választották.

1894 tavaszán súlyos tüdőgyulladáson esett át. Családtagjai az Adriai -tenger partjára vitték üdülni, ahonnan elborult elmével tért haza, és hamarosan meghalt.

Két könyve és több mint kétszáz népszerű írása milliók számára nyújtott élvezetes ismeretszerzést.

Főbb művei

X. J. levelei Éjszakamerikából. Közli PRÉPOST István. Pest, 1858.; Utazás Kalifornia déli részeiben. (HUNFALVY János zárószavával.) Pest, 1860.; Borneó szigetén 1870-ben tett utazásom. Földrajzi Közlemények, Bp., 1880.

Irodalom

MOCSÁRY Sándor: Emlékbeszéd X. J. lev. tagról. MTA Emlékbeszédek, 9/9., Bp., 1899.; MADDEN, Henry M.: Hungarian naturalist in the pioneer West. Palo Alto, 1949.; SÁNDOR István: X. J. Bp., 1970. (Teljes bibliográfiával.); KÖNNYŰ László: A világjáró X. J. Amerikában. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7., Érd, 1989.; Évfordulóink, 1994.

Balázs Dénes