SZŐKE BÉLA (Jósvafő, 1894. okt. 21. - Budapest, 1980. nov. 19.)

Középiskolába Miskolcon, majd Egerben járt. Itt szerzett jeles minősítésű érettségi bizonyítványt. 1913-ban a Magyar Királyi József Műegyetem Mérnöki Szakosztályára iratkozott be, de tanulmányait az első világháborús katonai évek megszakították. A háború alatt több kitüntetést kapott, és tartalékos főhadnagyként szerelt le. Amikor az 1917/18-as tanév márciusi pótfélévére beiratkozott, már gépészmérnök hallgató volt. 1922-ben szerzett oklevelet, és először a Csepel Művek jogelődjénél, a Weiss Manfred Acél- és Fémművek Rt.-nél dolgozott szerszám- és gépkonstruktőrként, majd - saját kérésére - mint szakmunkás kipróbálta a nagyvállalat összes szerszámgépét.

1926-40 között az Első Magyar Mezőgazdasági Gépgyár (EMAG) konstruktőre volt. Benzin-, szívógáz-lokomobilokkal, félstabil gőzgépekkel, előtüzelő berendezésekkel, malomgépekkel, szárító- és szellőzőberendezésekkel, pneumatikus szállítókkal, mezőgazdasági gépekkel foglalkozott.

1940-49 között a Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntő Rt. Szerszámgép-konstrukciós irodáját vezette, új szerszámgép-típusokat tervezett (excentersajtókat, fúrógépeket, harántgyalukat, esztergákat, horizontális fúró-marót, univerzális marógépeket).

1949-ben - a hazai szerszámgépgyárak konstrukciós irodáinak egyesítése után - a Nehézipari Központ (NIK) Szerszámgéptervező Irodájának egyik osztályát vezette. 1950-től a mai Szerszámgépipari Művek Fejlesztő Intézetének (SZIMFI) jogelődjében, a Mintagépgyárban lett az egyik tervezőosztály vezetője, 1953-tól a kísérleti főosztály vezetője. Ebben a tisztségben fejlesztette ki munkatársaival azt a botkormányos vezérművet, amelyet - többek között - beépítettek az egyik harántgyalugépbe, és amely gépet az 1958. évi brüsszeli világkiállításon nagydíjjal tüntettek ki.

Sokoldalúságát tükrözi elfogadott szabadalmainak témagazdagsága: kalkulátor (1923), folyékony tüzelőanyagú készülékek (1932), füstgáz-radiátor (1932), tüzelőberendezés (1933), mosó- és tisztítógép búza és szemesterményekhez (1934), síkszitahajtás (1934), dörzstárcsahajtás (1942), lamellás tengelykapcsoló (1946), billegőkapa (1948), egyforgattyús kapcsolómű esztergaszánhoz (1950), önbeálló tengelykapcsoló (1954), irányváltó gyorsított visszafutással (1954), önműködő kúpesztergáló szánrendszer (1954), botkormányos szánvezérmű (társszerzőkkel, 1955), berendezés gyalugépek munkaasztalának kétirányú mozgatására botkormánnyal (társszerzőkkel, 1956), szabadonfutó gyorsfutással (társszerzőkkel, 1956), kúpos dörzskerekű tengelykapcsoló (társszerzővel, 1956), görgős mozgékony tengelykapcsoló (társszerzővel, 1963), őrlőberendezések hengersorokkal (társszerzővel, 1953).

Irodalom

PÉNZES István: Búcsú dr. Sz. B.. Gabonaipar, 28. 1981. 1.; RÁBELL Zoltán: Dr. Sz. B.. Gép, 33. 1981.; Gépgyártástechnológia, 21. 1981.; TERPLÁN Zénó: Dr. Sz. B. (1894-1980). Technikatörténeti Szemle, 13. 1982.; TERPLÁN Zénó-PÉNZES István: Sz. B. Műszaki nagyjaink. 6. k. Bp., 1986.

Terplán Zéno-Pénzes István