Forrás: N. J. Pro Homine Alapítvány - Paál Zoltán: Országos becsben , 61.o.

SZIGETI GYÖRGY
gépészmérnök

Szigeti GyörgySzentes (Csongrád vm.), 1905. jan. 29. - † Bp., 1978. nov. 26.

Akadémikus. Kossuth-díj: 1959. (megosztva). "A lumineszkáló anyagok és félvezetők kuta­tása terén elért eredményeiért, melyekkel a hazai fénycsőgyártást és tranzisztorgyártást segítette elő."

Az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségizett 1922-­ben. A Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett. A műszaki tud. doktora (1952), az MTA levelező tagja 1954. jún. 19., rendes tagja, 1958. nov. 28., elnökségi tagja 1961-1964, titkára (1958-1960), főtitkárhelyettese (1960-1961). 1962-től az Indiai Tud. Akad. (Bangalore) tiszteleti tagja. 1954-58-ban az Eötvös Loránd Fizikai Társulat főtitkára, 1968-76-ban elnöke, 1976-tól tiszteleti elnöke. 1974-től az Euró­pai Fizikai Társulat alelnöke, majd tiszteleti tagja.

Szigeti György tudományos pályája 1926-ban kezdődött az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Gyár Rt. (TLTNGSRAM) ku­tatólaboratóriumában Pfeiffer Ignác professzor vezetése alatt. 1928-48-ban a gyár kutatólaboratóriumának mérnöke. Együtt dol­gozott többek között Bay Zoltán, Bródy Imre, Winter Ernő, és Millner Tivadar neves kutatókkal. Első tudományos eredményeit Bay Zoltánnal közösen a gáztöltésű kisülési csövek, valamint az oszcilloszkópcsövek (a tv-képcsövek elődei) izzókatódjainak elektronkibocsátása területén érte el. Erről számos magyar és nem­zetközi szabadalmat kaptak.

1936-tól a fémoxidok fluoreszkálást vizsgálta, fluoreszcens be­vonatú fémgőz-kisüléses lámpák elkészítése céljából. Bay Zoltán­nal együtt a világon elsőnek szabadalmaztatták a szilícium-karbid elektrolumineszcenciás fényforrást [a közismert LED diódák előd­jét]. Meghatározó szerepe volt a fénycsövek előállítási technológi­ájának kidolgozásában.

1948-50-bcn a TUNGSRAM kutatólaboratórium vezetője. 1950-­ben ez átalakult a független Távközlési Kutatóintézetté (TÁKI), amelynek félvezető-laboratóriumát Szigeti György vezette. 1953-58-ban a Híradástechnikai Ipari Kutató lnt. tudományos osz­tályvezetője. 1958-ban az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézet alapí­tó igazgatója lett. Ezt a tisztét 1974-ig töltötte be. Ez az intézmény a vákuumtechnika, a szilárdtestfizika, félvezetők, tranzisztorok, klasszikus és fluoreszkáló fényforrások kutatásával foglalkozott.

1949-ben és 1952-ben BME-n az elektrotechnika, 1952-54-ben a vákuumtechnika megbízott előadója.

Fő kutatási területe a vákuumfizika, ezen belül elsősorban a gáz­kisülések fizikája és technikája, valamint a lumineszkáló és félve­zető anyagok vizsgálata. Magyarországon és külföldön több mint 50 szabadalmát jegyezték be. Személyisége és munkássága egye­sítette magában a mérnök és a fizikus tulajdonságait. A világ sok híres tudósa tekintette barátjának, pl. C. V. Raman, Gábor Dénes, Z. I. Alfjorov (fizikai Nobel-díjasok). Alfjorov (Nobel-díj 2000) így beszél róla: "A legrégibb és egyik legjobb barátom Szigeti György professzor volt, aki 1968-ban látogatta meg először a lab­oratóriumomat. Nagyon nagyra értékelte eredményeinket és ő ajánlotta, hogy hívjanak meg előadóként konferenciákra 1970-ben itt, Budapesten rendeztük az első nemzetközi konfereneiát a félve­zető heteroszerkezetekről."

(Természet Világa, 2002. 11. sz. 488. old.)

Főbb művei:

Források:

Szigeti János, a fizikai tudomány doktora
személyes visszaemlékezése édesapjára, Szigeti Györgyre

A Szigeti-család élete csaknem száz éve összefonódott Újpesttel. Szigeti Györgv édesapja Szigeti Gyula, görög-latin filológiatanár, a Könyves Kálmán Gimn. tanára 1929-ig (élete végéig), eközben rö­vid ideig igazgatója is. Fia, Szigeti János (ma a fizikai tudomány doktora) 1955-ben érettségizett ugyanott, és ma is Újpesten él.

PORTRÉVÁZLAT SZIGETI GYÖRGYRŐL
(Fizikai Szemle, 1967 7. szám)

Tudományos nnmkásságát lehetetlen volna méltatni egy rövid írás keretein belül. Szerencsére, nincs is erre szükség, hiszen eredménye­it és alkotásait a szakma beavatottai nemcsak itthon, hanem szerte a nagyvilágban is jól ismerik.

Szigeti György Hadd beszéljünk itt emberi vonásairól, amelyeket csak a közelál­lók ismernek. A nagyközönség gyakran hajlamos arra, hogy min­den természettudóst és műszaki kutatót szakbarbárként képzeljen maga elé. Való igaz, hogy vannak olyan specialisták, akik részterü­letük problémáinak gazdag változatosságában egy egész végtelen világot fedeznek fel és másra nincsen szemük. De vannak szaktu­dósok - és Szigeti György ezek közé tartozik -, akik kiterjedt ér­deklődéssel rendelkeznek. Szigeti gazdag olvasottsága, roppant általános tájékozottsága élő cáfolata a "két kultúra" elméletének.

Mély műveltsége és gazdag élettapasztalatai tették fogékonnyá az emberek (és az emberi gyengék) jó megértésére. Hozzáadhatjuk ehhez kitűnő humorérzékét, amely sohasem hagyja cserben, vala­mint irigylésre méltó türelmét. Ezekből az összetevőkből ötvöződik a vezető egyik legfőbb erénye: a bölcsesség.

Nem könnyű dolog ezt megőrizni nehéz pillanatokban. Szigeti Györgynek sikerült. Kitűnő önfegyelme valóságos túlszabályozott ne­gatív visszacsatolású rendszemé változott, ami olyan külsőségekben is kitűnik, hogy az emóció pillanataiban halkabban és lassabban be­szél. mint máskor. Elárulhatjuk. hogy a szabályozás az ellenkező irányban is működik: ha felemeli hangját, biztos, hogy teljesen nyugodt. Ez azonban már régen nem titok: e sorok írója nem egy­szer hallotta már megdorgált munkatársak ajkán a megkönnyeb­bült sóhajt: hál' istennek, kiabál, nem haragszik.

Szigeti Györgynek tekinté­lye van, anélkül, hogy ret­tegnének tőle. A fiatalokat szeretettel támogatja, de igé­nyes is velük szemben. Ha valaki szembekerül vele, ke­mény ellenfélre talál, de a vita elmúltával mindig is bebizo­nyosodik, hogy nem tart hara­got. Tud álmodozni: éveken, évtizedeken át csiszolgatta magában a Tökéletes Kuta­tóintézet tervét. Tud energi­kusan és szívósan harcolni álmai beteljesüléséért. Aki közelről ismeri a Műszaki Fi­zikai Intézet megalakításának és a székház felépítésének történetét, csak csodálattal pillanthat a vezetőre, aki nem csüggedt el ezernyi nehézség között, kivívta a sikert, és to­vább harcol újabb sikerekért.

Szigeti György
KUTATÁS A FÉNYFORRÁSOK TÖKÉLETESÍTÉSÉRE
(Fizikai Szemle, 1967. 7. szám)

Az 1966. év nyarán, Budapesten megtartott Nemzetközi Lumi­neszcencia Kongresszus újból ráirányította a figyelmet a luminesz­cencia jelenségeivel kapcsolatos kutatásokra. Hazánkban idevágó alapkutatás szerves anyagokkal kapcsolatban a szegedi József Attila Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszékén, a szervetlen kris­tályos anyagokra vonatkozólag pedig főleg a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Fizikai Kutató Intézetében folyik. A luminesz­cencia jelenségét a magyar ipar a fénycsövek fényporaiban és a te­levíziós képernyőkön hasznosítja: fénycsövekből az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-nek igen számottevő exportja van. Az alkalmazással kapcsolatos kutatások az említett iparvállalat fej­lesztési laboratóriumai mellett főleg a Híradástechnikai Ipari Ku­tató Intézet Bródy Imre laboratóriumában folynak. A Fizikai Szemle jelen száma néhány cikket közöl az idevágó hazai kutatások ismer­tetésére és megpróbálja érzékeltetni, hogy ezek a kutatások hogyan illeszkednek be és mennyire komoly helyet foglalnak el az e terü­leten világszerte folyó kutatómunkában.

Ezzel kapcsolatban talán érdemes pár szót szólni arról, hogy ho­gyan alakult ki ez a kutatási ág hazánkban, a már régen működő egye­temi intézmények mellett az 1922-ben létesült első hazai ipari kutató­intézetben, és hogyan fejlődtek kí ebből a kutatólaboratóriumból az ipari kutatást és az alapkutatást szolgáló, ma is működő intézeteink.

Mint ismeretes, az elektromos izzólámpa feltalálása időben kb. egybeesett a magyar ipari kapitalizmus kiteljesedésével, így nem csoda, ha Magyarországon az akkor elhelyezést kereső ipari tőke egy része ebben az új fejlődőképesnek látszó és főleg igen nagy pro­fitot biztosító iparágban talált befektetési lehetőséget. A virágzásnak induló magyar villamos gépipar mellett (Ganz-féle Villamossági Gyár) rövidesen megalakult az Egyesült Villamossági Rt. is, amely nagy tökélyre vitte, és nagy mennyiségben kifejlesztgette a szénszá­las izzólámpák gyártását. 1903 és 1905 között itt gyártották a vilá­gon először a magyar Juszt Sándor és Hanamann Ferenc találmánya alapján az elsö volfrámszálas izzólámpákat. Az új találmány gyártása olyan jól bevált, és a gyár működési körének oly nagy részét foglalta el, hogy ennek külső jeleként a cég rövidesen Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-ra változtatta a nevét. A volfrámszálas lámpák töké­letesítése világszerte megindult, rövidesen az eredeti magyar eljárást teljesen kiszorították az Amerikában kidolgozott újabb volfrámhuzal előállítási módok. Azonban a magyar gyár műszaki fejlettsége és a piacon elfoglalt helyzete révén biztosítani tudta magának az új eljárások felhasználását és saját termelésében való alkalmazását is. Röviddel a gáztöltésű izzólámpának az amerikai Langmuir által való feltalálása után megkezdődött Helfgott Ármin és Hevesi Gyula (Akadémiánk alelnökének) vezetésével a hazai gáztöltésű lámpák kísérleti gyártása is. Ezek a lámpák már az első világháború idejé­ben forgalomba kerültek. A háború befejeztekor világosan látszott, hogy a magyar gyár a világpiacon helyét csak úgy tudja megállni, ha a műszaki fejlesztést a napi problémáktól független alapkutatás­sal is alátámasztja.

A Magyar Tanácsköztársaság bukása után politikai okokból szá­mos kiváló tudósunkat váltotta le az akkori reakciós kormányzat egyetemeinkről. Az újonnan létesült kutatóintézet alapítója, Pfeiffer Ignác, a Budapesti Műegyetemen volt a kémiai-technológia pro­fesszora, aki a Tanácsköztársaság utáni reakciós rendszerrel szem­benálló meggyőződése miatt vált meg a katedrájától - őt kérte fel a vállalat a kutatólaboratórium megszervezésére. Selényi Pál a bu­dapesti tudományegyetem fizikai tanszékének haladó gondolkodású t anársegédje a Tanácsköztársaság megbízásából Eötvös Lórándot betegsége alatt, majd halála után helyettesítette a kísérleti fizikai tanszék vezetésében. Haladó gondolkozása és ez a körülmény ele­gendő volt, hogy őt az egyetemről kiközösítsék és ottani tudományos munkáját lehetetlenné tegyék. Ő lett az újonnan létesült kutatóin­tézet első fizikusa, majd később a fizikai osztály vezetője. A fiatal Bródy Imre a már akkor elismert tudós - a katonai szolgálatból le­szerelve itthon csak polgári iskolai tanári kinevezést kapott, viszont addigi tudományos munkássága alapján Max Born, a kvantummecha­nika megalapítója meghívta maga mellé asszisztensnek. Ő is kül­földről tért vissza, hogy részt vegyen az újonnan alakult intézet munkájában. Czukor Károlyt, aki az első magyar nyelvű könyvet írta a relativitáselméletről, ugyancsak politikai okokból, baloldali beállítottsága miatt távolították el az egyetemről. Ő is csatlakozott az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Gyár gárdájához. Czukor Károly szervezte meg később Winter Ernő bekapcsolódásával a hazai rádiócsőgyártást, és fejlesztette nagyra ezt az új termelési ágat. Tudományos munkásságuk, különösen Winter Ernő találmányai tették lehetővé, hogy a magyar rádiócsövek a világ minden ré­szén ismert és keresett árucikké váljanak, és egyenértékűek voltak a legnagyobb világcégek gyártmányaival.

A fényforrások tökéletesítésén dolgozva Selényi behatóan ta­nulmányozta tudományos módszerekkel, mennyiségi méréseket végezve a különböző gázoknak a vákuum-lámpákban történő lekö­tődését. Bródy Imre és az ebbe a témába bekapcsolódó Tury Pál, Szász Tibor, Tarján Imre, majd később Millner Tivadar az izzólám­pa élettartamát meghatározó tényezőket vizsgálták. Céljuk az volt, hogy lehetőleg magas hőfokon működő izzótesttel minél jobb hatás­fokot érjenek el - megadott élettartam esetén. Bródy Imre később Theisz Emil bevonásával a lámpa gáztöltésének hatását tanulmányozta, és rájött arra, hogy a lámpa élettartamát megszabó párolgási folyamatokat a töltő gáz atomsúlya az eddigi elképzelésektől eltérő mechanizmussal és egészen döntő módon befolyásolja. Hosszas kí­sérletek során dolgozta ki a világszerte ma is használt és keresett kriptonlámpát (a kísérletek során többek között olyan kérdéseket kellett tisztázniok, hogy mi módon lehet a kísérletek kezdetekor li­terenként 2000 márkába kerülő kriptongázból izzólámpa töltésére gazdaságilag megfelelő áron nagyobb mennyiségeket a levegőből kivonni: e célból meg kellett határozni a levegő kriptontartalmát, ki kellett dolgozni a kryptonnak új, gazdaságos előállítási módját). A kryptontöltés által elérhető magas hőfokot azonban csak úgy lehetett a lámpagyártás céljaira hasznosítani, ha olyan izzótestet tudtak alkalmazni, amely ezen a hőfokon a lámpa életének tartama alatt az alakját nem változtatja, és szilárdságát még a szükséges mértékig megtartja. Ennek elérése Millner Tivadarnak, Tarján Imrének és Tury Pálnak hosszas. fáradhatatlan kutatómunkával sikerült, amikor is kimutatták, hogy volfrámhoz adott kismennyiségű alumí­nium adalék anyag mellett biztosítja a kívánt tulajdonságot.

Úgy látszott, hogy az izzólámpákkal ilyen módon elérték az el­méletileg elérhető legjobb tulajdonságokat (ma már ezen a téren is újabb lehetőségek látszanak kibontakozni): más elveken működő fényforrások tanulmányozására volt szükség. Ekkor indult meg a gázkisülések tanulmányozása és a gázkisülés által keltett ibolyán­túli sugárzásnak lumineszcencia segítségével látható fénnyé való átalakítása. Amerikai tapasztalatokból kiindulva sikerült az eddig gyakorlatilag hasznosítható leggazdaságosabb fényforrást kidolgozni és azok tömeggyártását hazánkban a felszabadulás után megindítani és elérni, hogy ezen a területen a világviszonylatban igen éles versenyben hazai iparunk jó hírnevét megtarthassa. A lumineszcencia jelenségét azonban nemcsak ezeknél a legkorszerűbb fényforrásoknál. hanem az utolsó két évtizedben a televíziós képernyőknél is hasznosítjuk.

Mindez indokolta, hogy a kutató laboratóriumban a lumineszcen­ciák nemcsak alkalmazásával, hanem a jelenségek elméletének megis­merésével is behatóan foglalkozzanak. Erről a kutatásról kíván a most következő néhány cikk áttekinthető képet adni. A kutatás azonban nemcsak az eddigi fényforrások tökéletesítését, hanem egy új fénygerjesztési lehetőségnek: az elektrolumineszcenciának, világítási célokra való alkalmazhatóságára is rámutatott. Elvileg a legegyszerűbb és legjobb fényforrás az elektrolumineszcens lámpa volna, ahol a kristályos anyagon átfolyó áram közvetlenül gerjeszt lumineszcens fényt. A fényforrás elvi egyszerűsége ellenére is annak gyakorlati alkalmazását még számos körülmény, így főleg az elér­hető kis fénysűrűség akadályozza. Ennek leküzdése szintén a ku­tatók feladatát képezi. ­

A kutatás ma már nem a felszabadulás előtti egyetlen kutatóhelyen folyik, hanem az ebből kialakult és ennek hagyományait tovább­folytató három, szervezetileg különálló, de célkitűzéseit tekintve együttműködő intézményben: az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Laboratóriumaiban, a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet Bródy Imre Laboratóriumában és a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Fizikai Kutató Intézetében. Kormányzatunk biztosította. hogy a kutatóintézetekben a gyakorlatban azonnal hasznosítható célok mellett távlati célkitűzésekért folyó kutatás is művelhető legyen. Jelentős beruházásokkal biztosította a megfelelő laboratóriumi helyet, felszerelést és eszközöket.

A kutatás ezen segítség felhasználásával komoly eredményeket elért az ipar támogatása, a termékek minőségének javítása és új termékek előállítása terén. de rámutatnak arra is, hogy a világszerte folyó alapkutatási munkába bekapcsolódva korszerű problémákkal is foglalkozik, tudva, hogy az alapkutatás eredményeinek esetleg csak évek múlva lesz ipari jelentősége.