SZÉKI TIBOR (Kolozsvár, 1879. ápr. 18.­ - Budapest, 1950. dec. 4.)

A kolozsvári egyetemen végezte gyógysze­részi, majd azt követőleg vegyészi tanulmá­nyait. 1902-ben doktorált. Fabinyi Rudolf mellett dolgozott ezután a kolozsvári egye­temen tanársegédként. 1907-ben magánta­nári képesítést nyert a "benzolgyűrűs ve­gyületek kémiájából". 1917-ben r. k. ta­nárrá nevezték ki. Tudományos pályafutá­sában törést jelentett a trianoni béke: a kolozsvári egyetem ennek következtében Szegedre települt át, alkalmi helyiségekben kezdte meg működését, ahol a kutatásra szinte semmi lehetőség nem volt. Fabinyi közben elhunyt és őt nevezték ki a "tan­szék nélküli" tanszékvezetővé. Csak hosszú évek munkája után tudott megint megfe­lelő laboratóriumhoz jutni. 1935-ben a bu­dapesti Tudományegyetemre hívták meg az 1. sz. Kémiai Intézet élére, Winkler La­jos utódaként. Ezt 1939-ben szerves és gyógyszerészi kémiai tanszékké szervezték át. A Magyar Tudományos Akadémia 1935-ben lev., 1945-ben r. tagjává választotta.

Sz. T. - Fabinyi Rudolffal együtt - a szerves kémiai kutatás magyarországi úttö­rői közé tartozik. Főbb eredményeit a szá­zad elején az azaronok és rokonvegyüle­tek szintézisének és tulajdonságainak a vizsgálatában és a pirokatechol és pirogal­lol kondenzációs termékeinek kutatásá­ban érte el.

Irodalom

VÉGH Antal: Sz. T. Gyógyszerész, 1951.

Szabadváry Ferenc