RÓNAY JÁCINT (Székesfehérvár, 1814. máj.13. - Pozsony, 1889 ápr.17.)
Jómódú polgárcsaládban született, eredeti neve Leitzinger János. 1830-ban belépett a bencés rendbe; az esztergomi és győri gimnáziumban tanult, majd tanári oklevelet, Pannonhalmán teológus diplomát, 1843-ban bölcsészeti doktorátust szerzett. A győri líceumban tanított, 1847 végén az MTA Filozófiai Osztályának tagjává választották. A forradalom és szabadságharc idején a nemzetőrség tábori papja, később Győr megye radikális nézeteiről ismert papi biztosa volt. Világos után egy ideig bujkált, majd kimenekült Angliába, ahol leckeadásból, újságírásból élt. Az angol királyi földrajzi társaság tagjaként közeli kapcsolatba került Ch. Lyell-lel, T. H. Huxley-vel, Stuart Mill-lel, Ch. Darwinnal; munkásságuknak cikkekben, könyvekben ő az első hazai ismertetője és méltatója. Részt vett az emigráció politikai életében is, így megszervezte Széchenyi István nevezetes röpirata, a Blick londoni kiadását. 1866-ban tért haza. Képviselővé választották Deák-párti programmal; később miniszteri osztálytanácsos, Rudolf trónörökös és Mária Valéria főhercegnő tanára lett. 1872-ben pozsonyi nagypréposttá nevezték ki, és címzetes skodari püspökké szentelték.
Elméleti érdeklődése kezdetben bölcseleti irányú: az ún. egyezményes filozófia híveként azt tanította, hogy a társadalom centrifugális erői a belső harmonia praestbilitas alapján kiegyenlíthetők, vagyis a békés, de folyamatos reform megelőzheti a forradalom zűrzavarát. Nézeteit idővel a tapasztalati természettudományként felfogott lélektan területén konkretizálta. Ennek vizsgálati körét a fiziológiai alapoktól eklektikus esetlegességgel ugyan, de olyan szociálpszichológiai jelenségekig tágította, mint az ún. nemzetkarakterológia, az erkölcsi döntés és viselkedés sajátosságai, avagy a kormányzati rendszer és a gazdasági viszonyok hatása a társadalmi szokásvilágra. Lavall, Scheidler, Gall, Carus művei alapján frenológiával is foglalkozott. Angliai emigrációja idején érdeklődése az élet keletkezésének és fejlődésének - már korábban is evolúciós szemlélettel megközelített - problémái felé fordult. Darwin, Huxley és Lyell művei alapján készítette Fajkeletkezés. Az embernek helye a természetben és régisége című munkáját, amely a maga korában népszerű műfajt követve tulajdonképpen átmenet a fordítás és a szabad ismertetés között. Európai viszonylatban is elsők között interpretálta és terjesztette a darwinizmus korszakalkotó új eredményeit. Korán felismerte, hogy a paleoantropológia egyes kérdéseire az összehasonlító néprajzi kutatások adhatnak választ. Utolsó éveiben - politikai pályájának hazai felemelkedésével párhuzamosan - tudományos állásfoglalásainak radikalizmusa érezhetően fékeződött.
Főbb művei
Mutatvány a tapasztalati lélektan köréből. Győr, 1846.; Jellemisme, vagy az angol, francia, magyar, német, olasz, orosz, spanyol nemzet, nő, férfiú és életkorok. Győr, 1847.; Az em- beri agyról és befolyásáról a szellemi életre. Társalkodó, 1848.; A lélektan természettani rendszere. Kézirat.; A tűzimádó bölcs az ősvilágok emlékeiről. Pest, 1860.; Jellemrajzok az angol színivilágból. Pest, 1865.; Az ősember haladásáról. Pest, 1868.; Naplótöredék. Hetven év reményei és csalódásai. Pozsony, 1884-86.
Irodalom
PÓR Antal: Emlékbeszéd R. J. J. rendes tagról. Bp., 1891.; ACSAY Ferenc: R. J. J. élete. Győr, 1906.; RÉTI Endre: A biológiai gondolkodás nagy úttörője: R. J. J. Orvosegyetem, 1964.; PÁL Lajos: R. J. Századok, 1971.; Uő.: R. J. Bp., 1976.
Csorba László