RÁTZ LÁSZLÓ (Sopron, 1863. ápr. 9. - Budapest, 1930. szept. 30.)

Oklevelét a budapesti Tudományegyetemen szerezte, utána Berlinben és Strassburgban mélyítette tudását. 1890-ben a budapesti evangélikus gimnázium tanárává választották, 1909-től 1914-ig az igazgatói teendőket is ellátta. 1914-ben lemondott e tisztségről, hogy idejét teljesen a matematika oktatásának szentelhesse. Tudományos tevékenysége két szempontból jelentős. Aktívan részt vett a középiskolai matematika-oktatás reformjának előkészítésében, tanítási gyakorlatában, mintegy húsz évvel megelőzve az 1924-ben életbe lépett tantervet. Elgondolásának egyik célja az infinitezimális számítás középiskolai oktatása volt. E tárgykörből (Mikola Sándorral) tankönyvet is írt (A függvények és az infinitezimális számítások elemei. Bp., 1914.).

Ennél még fontosabb, hogy 1896-1914 között, Arany Dániel után, ő szerkesztette a Középiskolai Mathematikai Lapokat, az ebben kitűzött feladatokat - megoldásukkal együtt - összegyűjtve ki is adta (Mathematikai gyakorlókönyv. 1-2. köt. Bp., 1904., 1905.). Kitűnő adottsága volt a tanítványok matematika iránti érdeklődésének felkeltéséhez. Tanára volt több, később világhírűvé lett magyar matematikusnak, akik visszaemlékezéseikben mindig kiemelik érdemeit.

Irodalom

RENNER János: R. L. Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok, 1930.

Szénássy Barna