DR. PAPP ELLMÉR (1906-1974)

Dr. Papp Elemér a kémiai tudományok doktora, a Veszprémi Vegyipari Egyetem címzetes egyetemi tanára, a Fémipari Kutató Intézet nyugalmazott osztályvezetője, a Munkaérdemrend aranyfokozatának tulajdonosa 1974. március 20-án elhunyt.

Gyászoljuk a kiváló tudóst, a nagyszerű kutatót, feltalálót és ipari szakembert, nemzedékek oktatóját, mélységesen humánus melegszívű barátunkat.

1906-ban született Budapesten, 1923-ban okleveles vegyészmérnök, 1933-ban műszaki doktor, 1942-ben a Budapesti Műszaki Egyetem magántanára, 1952-ben a kémiai tudományok kandidátusa, 1957-ben a kémiai tudományok doktora, 1965-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetem címzetes egyetemi tanára.

Közel 50 tudományos dolgozat, csaknem 30 szabadalom fűződik nevéhez. Számos tudományos közleményét lapunk hasábjain publikálta. A hazai klóralkáli elektrolízis megteremtője, ő helyezte üzembe a Hidroxigén és a péti Nitrogén Művek Klórgyárát, 1934ben, ill. 1936-ban. Számos szabadalma ma is é1, ezek közül különösen jelentős az időálló aktív klórpor, a hypo mosószer, a hidroxigén fertőtlenítő lúg, a sellak fehérítésére, a forrásvizekből történő jód kinyerésre, ferriklorid és jód előállítására vonatkozó eljárás. Ő a magyar galliumgyártás megteremtője és az első hazai galliumarzenid egykristály előállítója.

Munkahelyet ritkán változtatott. A Budapesti Műszaki Egyetem oktatója 1928-tól 1933-ig, a Hidroxigéngyár üzemvezető mérnöke, majd műszaki igazgatója 1933-tól 1946-ig. Ismét a Műegyetemen oktat 1946-tól 1949-ig, 1949-től a Fémipari Kutató Intézet tudományos osztályvezetője.

Egész életét az ifjúság nevelésére szentelte, előbb a Budapesti Műegyetemen, majd Veszprémben. Szenvedélyesen szerette a fiatalokat, belső kényszer hajtotta arra, hogy tudását tovább adja, de sohasem feledkezett meg arról, hogy igaz embereket is neveljen, bölcs tanácsaival és személyes példamutatásával egyaránt.

Számos bizottság, tudományos egyesület tagja volt, belföldön és külföldön egyaránt megbecsült tudós, meleg barátság fűzte többek között Beljajev, Lange és Ivekovics professzorokhoz, De Nórához, hogy csak néhány nevet említsünk. A hivatalos állami elismerés sem maradt el: 1958-ban a Nehézipar Kiváló Dolgozója, 1961-ben kiváló feltaláló arany fokozat, 1963-ban szocialista munkáért érdemrend, 1967-ben a munkaérdemrend aranyfokozat kitüntetést nyerte el.

Nagyszerű szakmai képességei, kiváló emberi tulajdonságokkal párosultak. 1940-ben, mint a Hidroxigéngyár igazgatóját a zsidótörvény 32-szeri kijátszása miatt börtönbüntetésre ítélték. Később is ott volt mindig mindénütt, ahol gyors intézkedéssel, jó szóval, emberi melegséggel segíthetett.

Halálával tudományos életünket és az egész magyar alumíniumipart súlyos veszteség érte.

Amikor végleg megválunk tőle, a kedves tanár úrtól, tanítómesterünktől, a mi Elemér bácsinktól, vigasztaljon minket az a tudat, hogy tovább él ő alkotásaiban, az általa nevelt generációk munkájában, és mindnyájunk szívében, akik kegyelettel őrizzük drága emlékét és ezúton kívánunk utolsó

Jó szerencsét!