PÁPAI PÁRIZ FERENC (Dés, 1649. máj. 10. - Nagyenyed, 1716. szept. 10.)

A nagyenyedi kollégiumban szerzett maturátus után a kor szokása szerint külföldi tanulmányútra ment, 1672 és 1674 között Lipcse egyetemén medicinát, Heidelbergben bölcsészetet tanult, majd 1674-ben Bázel orvosi fakultásán szerzett gyógyításra jogosító oklevelet. Minden kecsegtető ajánlat ellenére 1675-ben hazatért, szülőföldjén, Erdélyben telepedett le. Előbb Enyed és a barcasági Földvár, majd a Bethlen Kollégium és Apafi Mihály fejedelem udvari orvosa. Gyógyító teendői mellett a kollégiumhoz tartozó főiskola görög nyelv- és erkölcstan-, később fizikatanára, egyben a kartéziánus fizikai szemlélet egyik erdélyi meghonosítója. Előadásait Descartes: Plenitudo vacui című munkája alapján oktatta, jegyzete kézirat alakjában maradt fenn.

Hazai hivatalos irodalmi munkássága 1680-ban a Pax Animae... című munkája megjelenésével kezdődött, amely Molinarius francia nyelvű könyvének magyarított változata, a beteg fejedelmi pár vigasztalására. Az 1684-ben megjelent Rudus redivivum című teológiai munkájának külön jelentőséget ad, hogy először közölte benne a heidelbergi David Pareus és Bethlen Gábor levelezésének néhány darabját. Két legfontosabb munkája közül egyik a Pax corporis, az első önálló magyar nyelvű orvosi munka, melyet a köznép nyelvén, elsősorban a köznép használatára írt. Népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint hogy 1690 és 1774 között tizenegy kiadást ért meg, ebből kettő lőcsei, kilenc pedig kolozsvári nyomtatvány. Egyes szavai, pl. az „olt-var, hurut, tályog” általa a nép nyelvéből kerültek maradandó orvosi szókincsünkbe. A Pax corporis... tudományos színvonalát nem rontja, csak érdekessé teszi, hogy olykor enged a hagyományos népi gyógyászat irracionális szokásainak.

Másik maradandó műve a máig jól használható Dictionarium latin-magyar, illetve magyar-latin-német szótár, amely Szenczi Molnár Albert művének bővített- átdolgozott változata. Az első szebeni 1708-as kiadás belső címlapján található a szerző egyetlen ismert arcképe. Halála után, 1702-ben Bod Péter újra kiadta, amelyet még három kiadás követett. Úttörő írása az első magyar nyelvű címertani munkája, az Ars heraldica, a többi Pax-könyve: a „cruris”, az „aulae”, a „sepulchri” bibliai ihletésűek, ám egyrészt a szép irodalmi nyelve, másrészt a megírási alkalmak szintén szellemtörténeti értékeink közé emelik.

Verseit Bod Péter a Magyar Athenas című első magyar nyelvű irodalomtörténeti könyvünkhöz csatolva adta ki, de tragikus sorsú barátjának, Misztótfalusi Kis Miklós, világhírű tipográfus és könyvkiadónak halálára írott Erdélyi Féniks című könyvben külön is megjelent. A legutóbbi időkben derült ki, hogy ő a legelső Janus Pannonius-fordítónk. Külön érdeme, hogy Erdély igen viszontagságos történelmi körülményei között sohasem hagyta magára a nagyenyedi diákokat, noha mind a kollégium kurátorai, mind a tanártársak részéről kevés megértést tapasztalt, és alig kapott anyagi támogatást. A diákokat mégsem engedte szétszéledni, hol Szatmár megyében Károlyi Sándor védnöksége alatt, hol Erdély szélcsendesebb városaiban húzták meg magukat. A híres nagyenyedi kollégiumot közben kétszer is feldúlták, aminek újjáépítéséhez főleg angliai kapcsolatai révén szerzett a szigetországi protestánsoktól anyagi támogatást. Személyében az első magyar nyelvű orvosi könyv szerzőjét, a máig haszonnal forgatható Dictionarium felújítóját, a descartes-i fizika meghonosítóját tiszteljük, így Erdély legkiválóbb szellemei: Apáczai Csere János, Kereszturi Pál és Bod Péter mellett a helye. Családi élete szintén viharos volt, két orvos fia csak kis részben bizonyult méltónak az apai örökséghez.

Főbb művei

Pax Animae 1680., 1775.; Rudus redivivum... 1684.; Pax corporis... 1690., 1692., 1695. - ez a híres Misztótfalusi-féle kiadás -, 1701., 1747., 1752., 1755., 1756., 1759., 1774..; Dictionarium manuale Latino-Ungaricum et Ungarico-Latino-Germanicum, 1708., 1762., 1767., 1772., 1801.; Erdélyi Féniks... 1767.

Irodalom

DÉZSI Lajos: P. P. F. Bp., 1899.; NAGY Géza: Békességet magamnak, másoknak. Bukarest, 1977.; IZSÁK Sámuel: A Pax corporis újrafelfedezése. Korunk évkönyve, 1983-1984.; SZÁLLÁSI Árpád: Pax corporis. Tudomány, 1985

Szállási Áspád