NENDTVICH KÁROLY (Pécs, 1811. dec. 31. - Budapest, 1892. júl. 6)

Apja gyógyszerész volt, a fiú késmárki líceumi tanulmányai után a Tudományegyetem orvosi karára iratkozott be. Tanulmányai befejeztével a kémiai tanszéken maradt Schuster János professzor mellett tanársegédként. 1839-ben jelent meg Grundriss der Stöchiometrie című német nyelvű könyve. N. K. ekkoriban részt vett a reformkor számos mozgalmában. Kialakította a kémiai nyelvmagyarosítás teljes rendszerét, az éleny (oxigén), köneny (hidrogén), hüzeny (bróm) stb. szavak bevezetésével. Ennek jegyében írta Életműtlen műipari vegytan című tankönyvét 1845-ben. A Természettudományi Társulat alapító tagjai közé tartozott (1844). Az MTA 1845-ben tagjává választotta. 1847-ben megpályázta az új József Ipartanoda (a későbbi József Műegyetem) vegytani tanszékét. 1848 márciusában a Tudományegyetemen a forradalom következtében leváltott Sangaletti professzor helyére nevezték ki.

Az egyetemen ő tartott először magyar nyelven kémiai előadásokat. A szabadságharc bukása után őt váltották le és Sangalettit helyezték vissza. Megmaradt viszont ipartanodai állása. Követte a közben Polytechnikummá, majd 1871-ben Műegyetemmé előléptetett Ipartanodát vándorlásaiban, a várbeli bérelt épületből a ferencvárosi bérelt épületekbe, majd átvette még az Esterházy (ma Puskin) utcában 1882-re felépült új kémiai pavilont, de még abban az évben nyugalomba vonult.

Tudományos működése elsősorban analitikai kémiai volt. Magyarország kőszén fajtáinak összetételét közölte Magyarország legjelentősebb kőszéntelepei (1851) című munkájában, amelyik német nyelven is megjelent. Vegytan elemei című franciából átdolgozott könyve (1. kiadás 1854) a század végéig a legtöbbet forgatott kémiai szakkönyv volt hazánkban, mely több átdolgozott kiadást ért meg.