Angol matematikus, csillagász
Cambridge-ben tanult, majd 1896-tól ugyanitt, a Trinity College-ben tanított 1906-ig. Ekkor a Dublin melletti Dunsink obszervatórium vezetőjévé nevezték ki, és egyidejűleg a Dublin-i egyetemen tanított matematikai fizikát. 1911-ben az Edinburgh-i egyetem matematikaprofesszora lett, és itt tanított 1946-ig. Legfontosabb eredményeit a numerikus analízisben, a speciális függvények és a parciális differenciálegyenletek elméletében érte el. Jelentősek az égi mechanikában, a relativitáselméletben és a fizika történetéről publikált munkái is. 1930-ban katolizált, a Pápai Tudományos Akadémia tagja, a Newman Társaság elnöke volt. Nevét viseli a Whittaker egyenlet és a Whittaker-függvény.