Olasz csillagász, természettudós
A "Galileit követő itáliai nemzedék" kiemelkedő tagja. Bár fiatalon jogot tanult Firenzében, Bécsben és Salzburgban doktori címet kapott, hazatérve Bolognába matematika professzor, csillagászattal és fizikai kísérletekkel foglalkozott. 1662-63-ban egy pontos holdtérképet szerkesztett, amelyhez először végzett saját szerkesztésű távcső-mikrométerével alappont-méréseket. Modenában, Giovanni Domenico Cassini mellett alapos csillagászati ismereteket szerzett, gondos megfigyeléseket végzett a Jupiter felhősávjain. 1670-ben felfedezte az Algol (a Perseus csillagkép bétája) fényesség változását. (Ez volt a másodikként fellelt változófényű csillag.) Foglalkozott légkörtani észlelésekkel. Számos fizikai kísérletet végzett a maga tervezte eszközökkel, tanulmányozta a kapillaritást, a hang terjedését. Mikroszkópos vizsgálatokat és élettani kísérleteket is végzett. 1678-ban kinevezték a paduai egyetem "csillagászat és meteorológia" professzorává. Nevét egy holdkráter és a 8720.sz. kisbolygó őrzi. (Bartha Lajos)