Francia természettudós
1790-ben jogi diplomát szerzett, majd orvostant tanult a párizsi Collège du Cardinal Lemoine természettudományi kurzusán. 1793-ban megválasztották a Jardin des Plantes állattani gyűjteményének igazgatójává, majd állást kapott a Nemzeti Természetrajzi Múzeumban az állattani tanszéken. 1794-ben Georges Cuvier-t meghívta, hogy dolgozzék vele, együttműködésükből öt közös mű született. Geoffroyt 1798-ban a Napóleon egyiptomi hadjáratát kísérő tudományos expedíció tagjává nevezték ki. 1807-ben a Tudományos Akadémia tagjává választották. 1809-ben a párizsi egyetem állattanprofesszora lett. Az összehasonlító fejlődéstan egyik megalapozója volt. Összehasonlító bonctani alapon bebizonyította a gerincesek egyes osztályainak egységes felépítését, s ezt a felépítést később megpróbálta az egész állatvilágra kiterjeszteni. Kutatásaival egyik előfutára lett Darwin tanításainak. Ő a teratológiának, a növényszervezettan fejlődési rendellenességekkel foglalkozó ágának megalapozója is. Ő hozta létre az első állatkertet.