Német kémikus, Nobel-díjas
A Berlini és a Kieli Egyetemen tanult kémiát és az utóbbin szerzett doktorátust 1926-ban. Az első cikket 1928-ban írták Dielsszel a diének kinonnal történő reakciójáról. Alder 1934-től 1936-ig Kielben a kémia professzora volt. Az IG Farbennek, az akkori világ legnagyobb vegyipari konszernjének kutatási igazgatójaként alapkutatásait műanyagok kifejlesztése érdekében végezte. 1940-ben a kémia professzora és a kémiai intézet igazgatója lett a Kölni Egyetemen. 1950-ben Otto Dielsszel megosztott kémiai Nobel-díjat kapott a ciklikus szerves vegyületek széles körben felhasznált szintetizálási módszerének kifejlesztéséért. Elsőnek bizonyították be kísérletileg e reakció természetét, és mutatták ki alkalmazhatóságát egy sor gyűrűs vegyület esetében.